Recent Posts

gyors diétás ebéd: vegán töltött édesburgonya

gyors diétás ebéd: vegán töltött édesburgonya

Pár hete küldött anyukám egy főzős videót, aminek láttán egyrészt azonnal megkorrant a gyomrom, másrészt elhatároztam, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom – természetesen “mindenmentesítve”. A videóban töltött édesburgonya variációk készítését mutatták be, látszólag percek alatt került finom és változatos ebéd az asztalra. Igazi […]

diétás mélypontok: ti vagytok a hétköznapok hősei

diétás mélypontok: ti vagytok a hétköznapok hősei

A diétás mélypontok problematikáját körbejáró háromrészes cikksorozatunk utolsó fejezetéhez érkeztünk, amiben olvasóink számolnak be arról, hogy ők hogyan élik meg és élik túl a rosszabb periódusokat, amikor a diétázás és életmódváltás különösen nehéznek tűnik. A sorozat első részében a saját történetemet olvashattátok, a második részben […]

diétás mélypontok: beszámolnak a téma nagykövetei

diétás mélypontok: beszámolnak a téma nagykövetei

Anno borzasztóan hálás voltam a sorsnak, amiért olyan korban élek, amikor az életmódváltás nehézségeit nem teljesen egyedül (illetve az orvosra, a könyvtárra és a kísérletezésre hagyatkozva) kell átélnem, hanem egy kattintással elérhetőek támogató csoportok, nagyszerű életmódváltó/diétás blogok és színvonalas portálok is. Persze ez egy kétélű fegyver, hiszen – legalábbis magamból kiindulva – mások online jelenlétét elnézve hihetjük azt, hogy mindenki jobban csinál mindent nálunk, ez a gondolat pedig remek táptalajul szolgál az önmarcangolás, a végletes elhatározások számára, illetve ahhoz is, hogy rosszul érezzük magunkat a bőrünkben. Márpedig a lelki egyensúlyra való törekvés legalább olyan fontos, mint a diétás előírások megtartása. Száz szónak is egy a vége, a nemes cél érdekében megkértem 5 nagyszerű bloggert, akik maguk is érintettek a szigorú életmódváltásban, hogy meséljenek arról, amiről általában keveset olvashatunk a neten: hogyan küzdjünk meg a diétás mélypontokkal, számukra hogyan lett fenntartható a diéta, nekik milyen nehézségeik vannak. Látni fogjátok, hogy van kiút a gödörből, ahogy az is egyértelművé válik a következő beszámolókból, hogy nem vagytok egyedül, nem vagyunk egyedül. 

Ezzel a bejegyzéssel folytatódik a múlt héten útjára indított cikksorozat, amiben a diétás mélypontokról rántjuk le a leplet közösen. Az első cikkben a saját tapasztalataimról írtam, ebben a posztban 5 bloggertársam nyilatkozik őszintén az életmódváltásról és annak sötét oldaláról, jövő héten pedig ti jöttök. 🙂

Meséld el a történeted!

Ha van kedved megosztani a diétás mélypontokról szóló történetedet, esetleg a számodra bevált/kudarcot vallott tippeket másokkal, vagy egyszerűen csak jól esne végre panaszkodni eszmecserét folytatni egy olyan közösséggel, aminek tagjai tényleg tudják, hogy min mész keresztül, akkor csatlakozz a cikksorozathoz te is! Küldd el az írásodat augusztus 31-ig a [email protected] címre vagy a Facebookon, mi pedig megjelentetjük a sorozat harmadik részében. Lehet akár 1-2 mondat vagy egy kisregény is, képpel, névvel, vagy anélkül, a formátum is csak rajtad áll. Mi nagyon örülünk minden közreműködőnek és biztos vagyok benne, hogy a sorstársaink is erőt merítenek majd minden sorból. 😉

Most pedig következzen 5 beszámoló, 5 szemszög, 5 diéta.

Diétás mélypontok vs. bloggerek

Noémi, Mozogj Noémivel blog

blog: matenoemi.hu

diéta: 160 grammos inzulinrezisztancia diéta, glutén-, tojás- és tejérzékenység

A mindenmentes IR mélypontjai

Ennél jobb nem is lehetne az időzítés, épp egy ilyenben vagyok. Nálam nagyjából 2-3 évente jön el a mélypont, nem is tudatosan az IR ellen irányulva, hanem úgy ráunok az egészre, csak a púp a hátamon az egész tervezés. Mert míg szeretek tervezni, egy excel tábla az életem, az étkezéseim megtervezését (bármennyire is ezt ajánlom mindenkinek, mert tényleg csak így lehet értelmesen kajálni) hatalmas nyűgnek érzem. Úgyhogy amikor beszippant a munka, a stressz, akkor valahogy este 11-kor, amikor véget ér a munka, sehogy sincs kedvem tervezgetni.

Nálam ott bukik el az egész, hogy nem tudok nemet mondani, így sokszor akkor is dolgozom, amikor tudom, hogy nem kellene, mert akkor nem fog beleférni a sütés-főzés. Márpedig ha ezt elhanyagolom, jön is Kraken (én így hívom azt az állapotot, amikor az IR-es hipózásos éhség vegyül az idegbeteg állapottal, amikor legszívesebben mindenki fejét leordítanám).  Úgyhogy az az első lépés, hogy gyakorlom a NEM-et.

Máté Noémivel készítettünk interjút a diétás mélypontokról | #thepuur #matenoemi #pilates #aviva

Nem is tudom, mi szokott ebből kirángatni, azt hiszem, talán az, hogy megpróbálom a diétában is alkalmazni azt, amit az élet többi területén magaménak érzek, hogy „nobody puts Baby in the corner”, kicsit bedühödöm ilyenkor és rájövök, hogy akkor is megmutatom, hogy megy ez nekem. Emlékeztetem magam arra, hogy szeretek szervezkedni, akár még a főzéseimet is. Ha akaratosabb vagyok, mint egy dacos hároméves, akkor lehetek abban is akaratos, hogy nem-nem-nem veszem meg az egészségtelen hozzávalókat. Mindig megpróbálok arra koncentrálni, amire büszke lehetek, ami jó tulajdonságom. Például hogy nagy családozós kajálásokat is végigtoltam úgy, hogy nem ettem semmit amiatt, mert azt mondták, „egyél még”, akkor jó lenne, ha ez a tudatosság saját elgyengülő felemmel szemben is meglenne.

Mindig emlékeztetem magam arra, hogy mennyivel jobb az életem, ha egészségesen étkezem:

–          nincs gondom az alvással

–          nincs Kraken és nem csak mások kedvelnek jobban, de én is saját magamat

–          nincs hányinger a nap legváratlanabb időpontjaiban, semmi nem korlátoz

–          nem mászik el a ciklusom, nem feszül a cicim hetekig, hanem csak a naptár pittyegéséből tudom, hogy menstruálni fogok

Ezekre emlékeztetem magam, meg arra, hogy ennél nehezebb feladatokat is teljesítettem már, ezzel is meg tudok birkózni. Én az a típus vagyok, aki kicsinyenként változtat, úgyhogy most épp ott tartok, hogy megint rendes kenyeret veszek és normális időpontokban étkezem. A következő lépés az lesz, hogy nekiállok megint mindenmentesen sütni, mert a tej- és gluténmentesség nálam mindig szebb bőrt és jobb inzulinértékeket produkál. Addig pedig próbálom megdicsérni magam minden apró siker után. Igenis büszke lehetek arra, hogy ma már az edzés megvolt, ma sokkal jobban kajáltam, mint két hete és a mákos gubának is ellenálltam.

Apró lépések, de előbb utóbb eljutok odáig, hogy megint minden szuperül megy és megint jó példa lehetek.

Noémi blogját itt olvashatjátok, az általa tartott online órákhoz pedig itt juthattok el.


Zsófi, Kittenish blog

blog: kittenish.hu

diéta: 160 grammos inzulinrezisztancia diéta

Képzeljük el a következő jelenetet: este van, egy hosszú munkanap után hazatérve gyorsan vacsorázom, majd elszaladok a boltba. Ha a bevásárlással megvagyok, átöltözöm, és a Margitsziget felé veszem az irányt egy jó kis esti futáshoz, esetleg otthon jógázom. Elégedetten lezuhanyzom, elvégzek néhány apróbb házimunkát. Már este van, ideje lassan ráhangolódni az alvásra… amikor hirtelen ráébredek, hogy elfelejtettem főzni, és másnapra már megint nincsen ebédem.

Az iroda közelében rengeteg étterem van ugyan, de csak töredékükben kapható velem kompatibilis ebéd-opció, és azt is elég hamar megunom. Elegem van az egészből, belefáradtam, nincs kedvem folyton azon gondolkodni, hogy mit egyek. Más csak betér a sarki kifőzdébe, és bármit, bármikor megehet. Az élet nem igazságos; úgy érzem, végképp betelt a pohár, és főzés helyett inkább egy ideig rosszkedvűen nézem a képernyőt, majd elmegyek aludni.

interjú Zsófival a Kittenish blog írójával a diétás mélypontokról #thepuur #diéta #kittenish

A fenti jelenet legalább havonta lejátszódik. Nálam a diétázás kicsit hullámvasút-szerűen működik, egyszer lent, egyszer fent. Párszor becsúszik egy-egy apróbb részlet, ami nem felel meg az IR-diéta kívánalmainak: egy kis majonéz a hús mellé, egy kocka tejcsoki, egy kis szelet puha, friss bagett… Néha tartok nem-diétás napokat, amikor úgy döntök, hogy megengedek magamnak bármit, de másnap mindennek vissza kell térnie a megszokott mederbe. Ilyenkor különösen fontosnak tartom, hogy ne szidjam magamat, és hogy ne használjam a “bűnözés” vagy “csalás” kifejezéseket; szerintem nem helyes a bűntudat érzését ilyen szinten összekapcsolni az étkezéssel, nálam ez könnyen önostorozásban végződne.

Bár mostanában többször veszem a kelleténél lazábban a diétázást, gyakran előfordul, hogy egy-egy nem-diétás nap után rájövök, hogy nem is hiányzik annyira az életemből a “tiltott gyümölcs.” A múltkor például ittam egy karamellás tejet egy túrós táskával a tejivóban, és rádöbbentem, hogy a tej túl édes, a túrós táska pedig túl száraz és darabos volt. Ha rossz az ízélmény, akkor nincs is miért hiányolnom, és legközelebb már egy árnyalattal könnyebben mondok nemet.

Zsófi blogját itt olvashatjátok, a diétával és életmódváltással kapcsolatos bejegyzéseihez itt juthattok el.


Iza, 160 gramm blog

blog: 160gramm.hu

diéta: 160 grammos inzulinrezisztancia diéta, tej- és gluténérzékenység

Egy kevés nem árt meg. Mindent kell enni, csak mértékkel. Ne vedd olyan komolyan, mert szerintem pont attól vagy beteg. Ma lazíthatnál kicsit a diétádon. – Mondatok, amiket sokszor hallottam, amikor valami olyannal kínáltak, amit nem fogadtam el. Nem állítom, hogy semmi nem tudna már kizökkenteni, de jelenleg megingások nélkül követem azt az étkezési módot, amiről úgy gondolom, hogy a legjobb nekem. Nem kőbe vésett elveket követek, a diétám a kezdetek óta változik, csiszolódik, alakul. Egy dolog állandó benne: az, hogy én döntök róla. Tájékozódom több forrásból, olvasok a témában, meghallgatom mások tapasztalatait, egyeztetek orvossal, dietetikussal, de a végső döntés mindig az enyém.

Az ételérzékenységek és az inzulinrezisztencia korlátokat szabnak az étkezésemben, de a szabad döntés joga megadja számomra az erőt a szabályok betartására. Bármikor ehetnék egy szelet sajtot, tejcsokit, vajaskenyeret, vagy cukrozott péksüteményt. Nem azért nem eszem, mert valaki tiltja, hanem azért, mert nem akarok magamnak rosszat. Ez most elég ahhoz, hogy ne is kívánjam, de volt már példa az ellenkezőjére. Voltam olyan lelki állapotban, amikor a pillanatnyi örömöt előrébb valónak tartottam, mint a vele járó következményeket. Akkor az számított, hogy valami finommal csillapítsam a negatív érzéseket, amik többek között családi veszekedésekből, munkahelyi konfliktusokból, párkapcsolati hullámvölgyekből, vagy egyéb nehézségekből fakadtak.

 

interjú Izával a 160 gramm blog szerzőjével a diétás mélypontokról #160gramm #thepuur #diéta #inzulinrezisztancia

 

A vigaszt jelentő falatok után a lelkiismeretfurdalás mellé mindig kellemetlen tünetek társultak. Az önismeret mélyebb szintjeire kellett ásnom ahhoz, hogy megértsem, ilyenkor mi történik velem. Amikor lelkileg kiegyensúlyozott vagyok, fel sem merül a diétaszegés gondolata, de amint kibillenek az egyensúlyból, felerősödik bennem a vágy, hogy diétán kívüli ételért nyúljak. Szerencsére az önfejlesztéssel olyan képességet nyertem, amivel felismerem az ilyen helyzeteket és még időben meg tudom kérdezni magamtól, hogy mi a gond. Ezzel tudatosul bennem, hogy a meglévőnél is nagyobb bajt okozok, ha félreeszem, ezért helyette feltérképezem a problémát és valódi megoldást keresek.

Iza blogját itt találjátok, az általa tartott – életmódváltók és IR-esek számára kifejlesztett – nézőpontváltó tréning részleteiről pedig itt olvashattok bővebben. 


Dóri, WANDER|FOOD|WONDER blog

blog: wanderfoodwonder.blog.hu

diéta: 160 grammos inzulinrezisztancia diéta, laktózérzékenység

Életmódot váltani nem egyszerű. Nem megy egyik pillanatról a másikra, de talán még egyik hónapról a másikra sem. Nekem legalábbis nem ment olyan könnyen, mint ahogy azt a női magazinokban olvastam. Nincs rá tuti recept, nincs olyan, ami mindenkinek egyformán működik. Nincs olyan, hogy mindig fent, igenis nehéz elkezdeni, és sokszor nehéz tartani. Mert igen, vannak hullámvölgyek és lesznek is.

De mégis mit lehet kezdeni ezekkel a hullámvölgyekkel?

2 évvel ezelőtt derült ki, hogy PCOS-es vagyok, és ehhez kapcsolódóan inzulinrezisztens is. De hogy kicsit se legyen egyszerű a képlet, laktózérzékeny is vagyok, és mostanság a gluténra meg húsra sem reagál annyira szuperül a szervezetem. Én rögtön egy nehezített pályán kezdtem az életmódváltást.

Éppen ezért szeretnék másoknak segíteni, és leírni pár olyan gondolatot, ami nekem segít azokban a bizonyos hullámvölgyekben.

Először úgy gondoltam az IR-re és PCOS-re, mint egy ellenségre, akit le kell küzdenem, ki kell iktatnom, vagy valamilyen formában eltüntetnem. Ezzel viszont csak tovább nehezítettem a helyzetem, hiszen ez nem egy olyan dolog, amit le kell küzdenünk. Ezzel meg kell tanulnunk együtt élni, megszeretni, és hálásnak lenni, hogy így alakult.

Most hülyének nézel. Miért kellene hálásnak lenni az IR-ért?- kérdezed.

interjú Dórival, a Wander Food Wonder blog írójával a diétás mélypontokról #thepuur #diéta #wanderfoodwonder

Amikor hullámvölgybe kerülök, és a pokolba kívánom ezt az egész mindenmentes életmódot, és csak vonszolom magam az edzőterem felé, akkor mindig ugyanazt a gondolatot húzom elő: Légy nagyon hálás Dóri azért, hogy így élsz!

Miért is?

Az IR étrendnek (tudatosan nem mondom soha azt, hogy diéta) köszönhetően csak minőségi alapanyagokat eszek, semmi szemetet, semmi gyorsat. Ennek köszönhetően sokkal tudatosabban kezelem a testem, a szervezetem, megtanultam figyelni, hogy mire milyen reakciót ad. Ezt is egy kis kincsként fogom fel, hiszen az emberek többségének fogalma sincs, hogy működik a teste, miért fáj éppen valamilyen testrésze. Egyet tud csak, gyógyszert bevenni. Ez pedig a legtöbb esetben kikerülhető lenne, ha figyelnénk magunkra.

Tudatosabban kell vásárolnom is, nem ám csak úgy beszaladok a szupermarketbe és belapátolok mindent a kosaramba. Első blikkre drágábbnak tűnhet ez az életmód, de ha tervezünk, és online vásárolunk például, akkor még pénzt is spórolhatunk rajta.

A harmadik dolog amiért hálás vagyok az iR-nek, az a sport. Valószínűleg sokszor gyártanék én is magamnak mindenféle kifogást, mint például fáradt vagyok, esik az eső, túl meleg van, és még a többi. Így viszont nincs kifogás, el kell menni edzeni!

Nekem sem mindig olyan könnyű ez. Rengeteget dolgozok, a saját vállalkozásom építem, mellette blogolok, és párkapcsolatban élek.

Van, hogy betelik az a bizonyos pohár, és ki is csordul.

Van, hogy elsírom magam, hogy miért én vagyok az a szerencsétlen, aki este 10-kor még másnapra süti a zsemléket, ahelyett, hogy egy pohár borral bekuckózva filmet nézne.

Van, hogy haragszom az egész világra, mert az éttermekben sokszor semmit nem tudok enni a salátán kívül.

Van, hogy gyenge vagyok.

De ez is hozzánk tartozik, ez is a miénk. Néha kell egy kis elgyengülés ahhoz, hogy újra tudatosítsuk magunkban az értékeket, újra hálát tudjunk adni azért, amilyenek vagyunk, és amilyen életünk van.

Dóri blogját itt olvashatjátok.


Gina, Stop Sugar blog

blog: stopsugar.cafeblog.hu

diéta: 160 grammos inzulinrezisztancia diéta

Nagyon sokat gondolkodtam az utóbbi időben azon, minden IR-esnél van-e olyan pont, amikor elege lesz. Feladja egy kis időre, csal, nem törődik azzal, mit eszik. Bárki életében jöhet olyan váratlan kudarc, tragédia, betegség, ami arra készteti, másodlagos szerep jusson a diétájának. Azt hiszem ez még a legszigorúbb keretek közt is megbocsátható. A lélek előrébb való, mint a test. A test pedig úgy is jelezni fog, hogy ez az állapot csak átmeneti legyen. Nos, számomra nem a tragédia, inkább a szeretet írja felül a diétámat. Hozzáteszem, nagyon-nagyon ritkán!

A legelső ilyen eset pár kanál rizzsel esett meg. Nem is ez volt az érdekes, hanem a mondanivalója. Az egyik rokonunkhoz voltunk hivatalosak, de, hogy senkinek ne legyen probléma, ebédidő helyett kora délutánra mentünk. Ettől függetlenül meglepetésből a háziasszony főzött nekünk. Ami még váratlanabb volt, hogy nekem külön készült! Nem volt 100% IR kompatibilis, de ez akkor nem érdekelt. Azáltal, hogy ő fáradozott értem, én pedig ettem a főztjéből egy életre ledőlt a köztünk lévő fal. Az a falatnyi rizs pedig igazán megérte!

interjú Ginával, a Stop Sugar blog írójával a diétás mélypontokról #thepuur #stopsugar #diéta #motiváció

A második egy elég friss sztori: igen nehéz időszakban, szintén az összekovácsolódást, a rokoni szálak egységesítését hivatott jelképezni az eset. Nyugdíjas apósom hagyományos recept alapján készült két darab palacsintájának a jelentése: „Szívvel készítettem, így tudom szavak nélkül kifejezni, örülök, hogy vagy nekünk!” Egyértelmű volt számomra, hogy megeszem; viszonozva ezt a szép gesztust.

Úgy gondolom, nem várhatom el mindig mindenkitől, hogy tudja, az én állapotom mit kíván meg. Évente egy ilyen ki nem mondott szó nekem megér ennyit. Ezeken az eseteken túl maximálisan támogatva vagyok a család, a barátok, a kollégák, az ismerősök részéről; a többi csak az akaratomon és a tudatosságomon múlik.

Gina blogját itt olvashatjátok.


Remélem mindenki talált néhány motiváló gondolatot vagy hasznos tippet a diétás mélypontokról szóló cikksorozat első (ha még nem olvastad, katt ide) és a mostani, második részében. Maradjatok velünk, jövő héten következik a sorozat harmadik része, amikor olvasóink – vagyis ti! – írjátok meg a tapasztalataitokat.

Ha volna kedved közreműködni, írj nekünk a [email protected] címre vagy a Facebookon

Tweet about this on TwitterShare on FacebookShare on TumblrShare on StumbleUponShare on Google+
diétás mélypontok: ami a színfalak mögött zajlik

diétás mélypontok: ami a színfalak mögött zajlik

Pár hete rájöttem valami elég kiábrándítóra a bloggal kapcsolatban. Végigpörgettem a bejegyzéseket, próbáltam arra koncentrálni, hogy milyen benyomást keltenek összességében a képek és az írások – első blikkre megfelelőnek tűnt minden, de ettől függetlenül kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam. Itt vannak ezek a gusztusos receptek, […]

ellenállhatatlan és gyors saláta mennyei öntettel

ellenállhatatlan és gyors saláta mennyei öntettel

Már a nyári ebédmenü-ajánló posztban említettem, hogy teljesen rákattantam egy nagyon egyszerű és gyors saláta receptre. Akkor le is írtam a főbb instrukciókat, amik mentén el lehet készíteni ezt a csodát és eredetileg ennyiben is maradt volna a dolog. De végül úgy döntöttem, hogy ha […]

stresszmentesebb nyaralás: néhány hasznos tapasztalat és tipp

stresszmentesebb nyaralás: néhány hasznos tapasztalat és tipp

Miután az összes ismerősömnek és a családtagjaimnak is beszámoltam a B-kategóriás komédiába illő, ám szerencsére azért katasztrofálisnak nem nevezhető nyaralásunkról, eszembe jutott, hogy itt az ideje levonni a tanulságokat. És ha már itt tartunk, akár egy új bejegyzést is kanyaríthatok belőle: tanulságul magamnak és másoknak, akik éppen lelkesen várják azt a jól megérdemelt pár napnyi szünidőt. Tavaly már írtam egy rövid cikket a stresszmentes nyaralás trükkjeiről, de idén (sajnos?) nagyon sokat tanultam, szóval indokolt az új poszt. Tehát következzék az összefoglaló azokról a tippekről, amik véleményem szerint fontosak lehetnek a stresszmentesebb nyaralás kivitelezésében. (A bejegyzés végén pedig találtok pár mondatot arról, hogy mire érdemes készülni, ha végig szeretnétek csinálni a Parenzanát.)

  1. Tisztázd előre, hogy mit vársz magadtól, a társa(i)dtól és a nyaralástól!

    Nem mindegy, hogy milyen igényekkel vágunk neki az útnak: van, aki az aktív feltöltődést részesíti előnyben, mások felelősségmentes nyaralásról álmodoznak, ahol semmilyen döntés vagy tevékenység nem nehezedik a vállukra. Én azt a hibát követtem el, hogy isteni megváltásként tekintettem arra az 5 napos bicajtúrára, ami egy féléves extrémebb, és nagyon fárasztó időszakot követett. Azt gondoltam, hogy most majd gyorsan kipihenem az elmúlt hónapok fáradalmait, kvázi mindent egy lapra tettem fel. Ahelyett, hogy – egy bölcs tanácsot megfogadva – rápihentem volna a nyaralásra, hogy jelen legyek és ne attól várjam a feloldozást, hulla fáradtan és felkészületlenül “estem be”, aminek meg is lett az eredménye. Kulcsfontosságú tisztában lennünk a saját állapotunkkkal és azzal, hogy mit követel tőlünk a vakáció, hiszen a programokon simán lehet alakítani, ha már tudjuk, hogy az adott pillanatban mire van szükségünk. Utólag keseregni a történteken: ez senkinek sem segít.

  2. Tervezz előre, hogy minél kevesebb döntést kelljen helyben meghozni.

    Bármilyen furán hangzik is, már a legapróbb döntések meghozása (mit vegyek fel? mi legyen az ebéd? elmenjünk ma bevásárolni?) egy csomó energiát vesz el. Pedig a nyaralás számtalan döntéshelyzet elé állít, hiszen általában a szokásos környezetünktől és napi rutinunktól eltérő kikapcsolódást választunk. Ezért jelentősen megkönnyítheti a dolgunkat az, ha akkurátusan megtervezzük a nyaralás fő pontjait. Nem arról van szó, hogy percre pontosan be kell táblázni a napot, sokkal inkább egy döntési struktúra kialakításáról. Például ha az a kérdés, hogy aznap várost nézzünk vagy a parton/szálláshelyen passzív kikapcsolódással töltsük-e a napot, vezessünk be előre egy szabályt: ha 11 után kelünk fel, maradjunk a szálláshelyen vagy ha 25 fok fölé megy a hőmérséklet, kimegyünk a partra, stb.

  3. Legyen mindig egy B-terv/esőnap/stb.

    Nagyon megnyugtató, ha az ember tisztában van vele, hogy az előre eltervezett program nincs kőbe vésve, bármikor “kiszállhat” és kvázi szabadságra mehet a szabadságból. Mi elkövettük azt a hibát, hogy fix programunk volt mind az 5 napra, ráadásul még az is kötött minket, hogy mindegyik nap egy adott távot kellett teljesíteni biciklin – és már a második napon világossá vált, hogy ez egy hatalmas csapda. A szállások lefoglalva, az óra ketyeg, mi meg igyekszünk letudni a távot, amit már senki sem élvez. Végül némi szerencsé(tlenség)nek és ügyességnek köszönhetően pénzveszteség nélkül át tudtuk szervezni az utolsó napunkat – és nem mellesleg ez volt a legjobb talán mind közül – de most már biztos vagyok benne, hogy legközelebb egy lazább keretekkel bíró, rugalmas programokkal rendelkező nyaralást fogok szervezni.
    stresszmentesebb nyaralás néhány trükk segítségével #thepuur #stressz #nyaralás

  4. Vegyél bele a programba valami olyasmit, ami teljesen eltér a hétköznapi rutintól.

    Annak ellenére, hogy nem volt felhőtlen az utazásunk, mégis hálát adok azokért a napokért, amiket a számítógéptől távol, biciklizéssel és improvizálással töltöttem. Annyira sűrű volt a program és annyira eltértek a helyzetek a megszokottól, hogy időm sem volt a munkahelyi dolgok, a félbehagyott háztartási teendők vagy az egyéb, mindennapokra jellemző problémákon töprengeni. A tapasztalat azt mutatja, hogy az aktív pihenés (túrázás, biciklizés, városnézés, evezős kirándulás) jelenti a legjobb kikapcsolódást számunkra – de természetesen a komfortzóna határai egyénenként változnak.

  5. Merj visszajelzést adni a társa(i)dnak!

    Legyen szó akár gyerekkorotok óta tartó barátságról vagy több év(tized)es párkapcsolatról, a partnered biztos, hogy nem gondolatolvasó. A nyaralás általában új helyzetekbe “kényszerít” minket, amikről nem triviális, hogy hogyan tetszik nekünk vagy másoknak. hogyan reagálunk rá. Ha magunkban tartjuk a frusztrációnkat, igényeinket vagy kételyeinket, az senkinek sem használ. Merjük kimondani, hogy nekünk valamiből több/kevesebb/más kell, vállaljunk felelősséget a saját boldogságunkért.

  6. Készüljünk fel váratlan és “internetmentes” helyzetekre is!

    Sajnos mi naivan úgy gondoltuk, hogy mindenhol lesz térerő, wifi és/vagy mobilnet. Általában megoldottuk a problémákat ezek nélkül is, de mégis nagy biztonságérzetet nyújtott volna, ha nem vesszük adottnak a technika vívmányait. Lehet, hogy csak velünk fordul elő, bár kétlem, hiszen minél fiatalabb generációról van szó, annál inkább igaz, hogy adottnak tekintjük az információk non-stop elérhetőségét.

  7. Fogadjuk el, hogy nem lesz tökéletes a nyaralás.

    Semmi értelme hatalmas elvárásokat támasztani, hogy aztán a csalódás keserű mellékíze hassa át az élményeinket és emlékeinket. Sokkal jobban járunk, ha ehelyett inkább a kíváncsiság jegyében telik a szünidő: legyünk kíváncsiak az új környezetre, az új benyomásokra, utazópartnere(i)nkre és saját magunkra is.

stresszmentesebb nyaralás tippek #thepuur #nyaralás #stressz

Pár mondat a Parenzanaról

Izgatottan vártam a nyaralást, többek között annak helyszíne(i) miatt is: a Parenzana útvonalát terveztük végigtekerni bicajjal, ami nem más, mint egy monarchiabeli kisvasút nyomvonalán kialakított (elvileg biciklizésre alkalmas) túraösvény. Triesztből indul, Szlovénián keresztül végül a horvátországi Porecbe érkezik az út. Tehát a gyönyörű és változatos környezet adott: van benne tengerpart, hegy, középkori vársokák, finom ételek és rengeteg napsütés. A nyaralás előtt elolvastam egy csomó leírást és több videót is megnéztünk, de sajnos mégsem úgy sikerült az egész, ahogy azt vártuk. A fenti tippeket az alábbi tanácsokkal tudnám még kiegészíteni azok számára, akik szintén tervezik a Parenzana teljesítését:

  • Hiába hencegnek azzal sokan, hogy 1-2 nap alatt végig lehet csinálni, ha nem vagy gyakorlott kerékpáros vagy élsportoló, akkor legalább 4-5 naposra tervezd az utazást, mert a szintkülönbségek lassítják a haladást. Ha jó kondiban vagy, akkor még így is előfordulhat, hogy inkább teljesítménytúrának éled meg a kirándulást.
  • A részletes térkép elengedhetetlen, mivel több olyan szakasz van, ahol nincs egyértelműen kitáblázva, hogy merre vezet tovább az út. Esetünkben nem kevés idő ment el a térképeink összefésülésével, útvonalak újratervezésével. Volt olyan nap, amikor kétszer annyi utat tettünk meg, mint amennyit terveztünk, méghozzá a sok eltévedés miatt.
  • A szlovéniai szakasztól kezdve köves-murvás úton kell haladni, ami egy újabb nehezítés: nem mindegy, hogy milyen bicajt használ az ember, illetve érdemes a defektekre is felkészülni.
  • Többször is kénytelenek voltunk forgalmas úton közlekedni, ezért javasolt a mellény és a lámpa bekészítése a csomagba.
  • Ez már egy szubjektívebb dolog, de: csapatban utazni lassú. Ha nem egyedül vagy párban tervezed teljesíteni a Parenzanát, számolj azzal, hogy az elindulás/étkezés/szünetek időtartama hosszabb lesz a vártnál.

Nagyjából ennyi, remélem sikerült másoknak is segíteni a cikkel – én sokat tanultam az egészből. Te milyen tippekkel egészítenéd ki a listát, számodra hogy valósult meg a stresszmentesebb nyaralás? Írd meg itt kommentben, vagy Facebookon – tanuljunk együtt. 😉

Tweet about this on TwitterShare on FacebookShare on TumblrShare on StumbleUponShare on Google+

A hónap bejegyzése

gyors IR-barát ebédmenü mindenmentesen | 43. hét

gyors IR-barát ebédmenü mindenmentesen | 43. hét

Ez a bejegyzés a mindenmentes és IR-barát ebédmenü sorozatunk negyedik része, a menü összeállításának szempontjairól (vagy “szabályairól”) és az előzményekről ide kattintva olvashatsz. 

A következő hétre próbáltam olyan ételeket gyűjteni, amiknek elkészítése minimális időt vesz csak igénybe, hiszen a hosszú hétvége közeledtével valószínűleg senki sem dúskál a szabadidőben. Én is próbálok minél több teendőt letudni még a héten, hogy a négynapos szünet alatt tényleg kikapcsolódhassunk – akár szó szerint is. Nagyon vágyom már néhány olyan napra, amit a számítógépektől és mobiloktól távol tölthetek, reméljük, hogy az időjárás is kedvező lesz és lehet majd kirándulni. 

Ha már az időjárásnál tartunk, feltűnt, hogy az elég nagy hatással van az étkezési preferenciáimra is. Például így utólag elnézve az ebédmenüs listát feltűnik, hogy minden fogásban van valami élénk színű zöldség, vagy egyéb hozzávaló. Nem csoda, a múlt hét elég szürke volt végig, jól esik ilyenkor vidámabb színű ruhákkal és ételekkel kényeztetni magunkat. 🙂

A másik “trükk”, amit kitaláltam annak érdekében, hogy egy kicsit több életkedvem legyen, az a gyertyafényes jógázás. Mostanában nem tengett túl bennem a vágy a mozgás iránt, de mindjárt más lett a helyzet, amikor változtattam a szokásos rutinon. Egyik este körbepakoltam a matracot gyertyákkal, lekapcsoltam a villanyt és mivel csak időnként kellett rápillantanom a laptopra, teljesen el tudtam merülni ebben a meghitt hangulatban. Kívülről talán kicsit giccsesnek hat, de szerintem isteni volt! Ti mivel dobjátok fel a szürkülő mindennapokat? 

Gyors ebédmenü mindenmentesen

Nem húzom tovább az időt, jöjjön a lényeg. A jövő heti menünk tehát így néz ki:

#1 sárgarépa-krémleves (kis változtatásokkal, de ebből a receptből kiindulva – angol receptleírás a belinkelt oldal alján található), csicseris lisztből készült lepénnyel (recept angolul itt)

#2 tésztasaláta hajdinás tésztából, párolt brokkolival, paradicsommal és olívaolajos öntettel, amibe teszek még citromot, fokhagymát és bazsalikomot (kiegészíthető sonkacsíkokkal igény szerint)

#3 kókusztejes, sütőtökös curry csirkével és kölessel (ehhez hasonló)

#4 almás sprotni saláta (sprotni, saláta, paprika, olívabogyó és uborka) pirított mandulával és barna rizzsel

#5 hummusz sült hagymával és gombával (alaprecept itt, de én konzerv csicseriborsót fogok használni hozzá)

Jó étvágyat és sok napsütést a hétre!

Tweet about this on TwitterShare on FacebookShare on TumblrShare on StumbleUponShare on Google+