Hónap: 2017 október

mindenmentes 2: mentes szakácskönyv haladóknak

mindenmentes 2: mentes szakácskönyv haladóknak

Nagyon vártam az augusztust, többek között azért is, mert akkor jelent meg Mindenmentes Nóri második szakácskönyve, a Mindenmentes 2.  Az első kötetet is lelkesen forgattam (itt írtam róla egy rövidebb értékelést), de amikor megtudtam, hogy a második Mindenmentes szinte csak új recepteket fog tartalmazni, nem […]

diétás fahéjas csiga + diétás kelt tészta alaprecept

diétás fahéjas csiga + diétás kelt tészta alaprecept

A blogon nem hiába volt az első receptek egyike a fahéjas csiga (akkor még “mindenmentes” verzióban), egyértelműen rajongok ezért a süteményért, erről pedig ennek a fahéjas finomságnak a szülőföldje, Svédország tehet. Ahogy a Facebookon említettem, a svédek még a fahéjas csiga napját is ünneplik – […]

a The Puur blog új irányt vesz

a The Puur blog új irányt vesz

Hetek óta halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását: meg szerettem volna várni, amíg elcsitulnak a változás hullámai, véglegesül az új diétám és újra beáll egy megszokott ritmusba az életem. De az is lehet, hogy csak féltem. Mi lesz az olvasókkal? Mi lesz a blog sorsa? Hogy zárjak le szépen egy éveken át tartó életmódot és a blogot, ami arra épül? Megnyugtatásképp annyit elárulok, hogy a blognak nem lesz vége, de gyökeres változáson kell átmennie. De kezdjük az elején.

Egészségügyi háttér

Annak érdekében, hogy érthető legyen a mostani állapot, pár szóban felvázolnám a kiindulási helyzetet és az utóbbi hónapok (év/évek?) kálváriáját – avagy röviden a folyamatos hanyatlás, majd felemelkedés históriáját. Ahogy a bemutatkozó oldalunkon is említettem, egy olyan ritka autoimmun szembetegséggel küzdök, ami nem megfelelő kezelés esetén jelentős látásromláshoz és akár vaksághoz is vezethet, illetve esetemben más autoimmun és egyéb betegségekkel és nehezítő tényezőkkel is társult. Természetesen szerettem volna mindent megtenni annak érdekében, hogy normalizáljam a helyzetemet annyira, amennyire csak lehetséges; ennek a törekvésnek volt szerves része az a hibrid diéta, amit eddig (orvosi javaslatra) követtem. Eleinte jobban is voltam, pláne miután úgy tűnt, hogy az összes nyavalyám kiváltó okát is sikerült azonosítani a Crohn-betegség “személyében”. Aztán az utóbbi másfél évben valahogy elromlott minden: hiába diétáztam, sportoltam, szedtem az egyre brutálisabb gyógyszereket és figyeltem a stresszkezelésre, egyre rosszabbul voltam. A Crohn-diagnózis már korántsem tűnt 100%-osnak, egyedül az látszott, hogy csinálhatok bármit, a látásom romlik, az emésztésem meg… nem az igazi. Ez utóbbin még lehetett segíteni egy-két “trükkel” (pl. székletátültetés), de egyértelmű volt, hogy ez sajnos a szemeimnél nem hozta meg a várt sikert. 

Valószínűleg ez az áldatlan állapot (illetve az utolsó pár látogatásom a szemklinikán) adta meg az végső löketet ahhoz, hogy Péterrel gyors ütemben megvalósítsuk az egyik régóta szövögetett tervünket: kiköltöztünk Ausztriába. A félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy nem feltételeztem egy percig sem, hogy az osztrák orvosok jobbak lennének, mint a magyarok. Nem vártam csodát. Mindössze annyira számítottam, hogy Ausztriában kevésbé lesznek leterheltek az egészségügyi alkalmazottak, jobban felszereltek lesznek az intézmények (pl. van tinta a nyomtatóban és WC-papír a béltükrözés előtt álló betegek WC-jében), valamint több tapasztalattal rendelkeznek a szemészek a biológiai terápia terén, ami az utolsó lehetőséget jelentette a szemem kezeléséhez (otthon állítólag én lettem volna az első, akinél uveitis diagnózissal alkalmazzák – ha az OEP is úgy akarta volna, sajnos az sem volt biztos, hogy megkaphatom). Szóval szerintem nem voltak nagy elvárásaim. Kiköltöztünk, azóta eltelt fél év, most már biztonsággal merem állítani, hogy az összes elképzelésemet felülmúlta az osztrák egészségyügyi rendszer. Itt sincs kolbászból a kerítés, de jelenleg mégis úgy érzem, hogy életem egyik legjobb döntése volt kiköltözni. A részletekről majd talán egyszer írok egy bejegyzést, ha másokat is érdekel.

a The Puur blog új irányt vesz #thepuur #személyes #diéta

Biológiai terápia és új diéta

Az itteni szemészem nem teketóriázott, a szükséges előkészületek lezongorázása után el is kezdte a biológiai terápiás kezelést, ami szinte azonnal szemtelenül jó eredményeket hozott. (Két hét alatt annyit javult a látásom, hogy már vetekszik a csipás sasokéval!) Őszintén szólva nem hittem volna, hogy egyszer majd megint láthatok ilyen jól és ezt leírni nekem most akkora öröm volt, hogy megint közel állok a síráshoz. Nézzétek el nekem az érzelgést, ez most egy ilyen bejegyzés. 🙂

Nemcsak szemészetre, de gasztroenterológiára is járok, az ottani orvosom állt elő azzal a javaslattal még a biológiai terápia elkezdése előtt, közel 2 hónapja, hogy mi lenne, ha diétát váltanék – szerette volna kideríteni, hogy valóban szükségem van-e a mentes táplálkozásra. Szép lassan visszavezettem hát mindent, írtam a táplálkozási naplót és figyeltem a tüneteket. Semmi. Csak annyi tűnt fel, hogy rengeteg plusz időm és energiám szabadult fel amiatt, hogy nem kellett minden ételt nekem elkészítenem, hogy elég volt csak a szénhidrátokra figyelnem. 

Több, mint 2 éve étkezem “mindenmentesen”, ezalatt pedig – a kezdeti fellendülést követően – folyamatosan romlott az állapotom. Az ételérzékenységi teszt, ami alapján kialakult nálam a  diétás szabályrendszer, sok szakember szerint szemfényvesztés, más orvosok azt mondták nekem, hogy elég fél-egy évig szigorúan tartani, megint mások szerint egy életen át követni kell. Mostanában elég sokat olvastam a bélflóráról, mikrobiomról, áteresztő bél szindrómáról és ételérzékenységekről ahhoz, hogy világossá váljon: az orvostudomány ebben a tekintetben még nincs egységes állásponton. A sok egymásnak ellentmondó véleményt olvasva jobbnak láttam, ha magánakciók helyett inkább adok egy esélyt a gasztroenterológusomnak és megbízok abban, amit mond, miközben figyelem a testem jelzéseit.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon felesleges volt-e a mindenmentes diéta, érdemes volt-e tartani? Őszintén megmondom: nem tudom. Annyi még az ismeretlen tényező az egyenletben (nálam is és másoknál is), hogy felelőtlenség lenne bármilyen következtetést levonni kiragadott tünetekből, eseményekből. Én örülök neki, hogy kipróbáltam, talán egyszer majd vissza is kell térnem rá – ki tudja? Ha megszületik a tudományos áttörés és kiderül, hogy habár nem okoz tüneteket, mégis tartózkodnom kell újra a gluténtól, tejtől és tojástól, akkor állok elébe. De addig is maradok a mostani diétámnál: napi 5-6 kis étkezés az inzulinrezisztancia diéta alapjain, plusz egy-két szabály, amit az autoimmunitás miatt érdemes betartanom (omega-3 zsírsav fogyasztása, D-vitamin pótlása, vörös és feldolgozott húsok kerülése, stb.).

a The Puur blog új irányt vesz #thepuur #személyes #diéta

Mi lesz a blog sorsa?

Hetekig rágódtam azon, hogy mi legyen a bloggal, hiszen tisztában vagyok vele, hogy az olvasóink közül nagyon sokan követnek különféle mentes diétákat és életmódokat, és nekik nagy segítség volt a sok “mindenmentes” recept. Viszont nem szerettem volna vizet prédikálni, miközben stikában nyomom otthon a glutént. Az utóbbi majdnem 2 év blogolása után egyértelmű volt, hogy csak akkor tudok szívvel-lélekkel és hitelesen írni valamiről, ha az adott téma valamilyen szinten a mindennapjaim része.

Arra jutottam, hogy lesz, ami lesz, felvállalom az új diétát, a gluténos-tejes, IR-barát vonalat. Talán lesznek mentes receptek is (Péter esetében még nem biztos, hogy megússza a gluténmentességet), de a fő csapás megváltozik. A recepteken kívül valószínűleg újra felbukkannak majd az életmódról szóló bejegyzések, a terveim között szerepel, hogy írjak az új stresszkezelési tapasztalataimról, önelfogadásról, a gyógyszerek mellékhatásaival való megbékélésről, sportról, könyvekről, Ausztriáról, illetve szeretnék teret engedni az autoimmun tematikának is, mert ha akarom, ha nem, az is szerves része az életemnek.

Őszintén remélem, hogy (a diétaváltástól függetlenül is) sok hasznos tartalmat találnak majd a blogon mind a régi motoros, mind az újonnan érkező olvasók. Tartsatok velünk továbbra is! 🙂