Hónap: 2017 december

one little word: egyszerű, de hatásos újévi fogadalom

one little word: egyszerű, de hatásos újévi fogadalom

Tavaly kipróbáltam egy újfajta típust az újévi fogadalmak közül, amit az angol nyelvű országokban “one little word” (magyarul egy kis szó) koncepciónak neveznek. A módszer lényege az, hogy nem fogadalomlistát ír az ember, hanem kiválaszt egy szót vagy gondolatot, ami vezérfonalként vagy mottóként szolgál az […]

teljes kiőrlésű, diétás linzer (tészta alaprecept)

teljes kiőrlésű, diétás linzer (tészta alaprecept)

Mit szólnátok egy pofonegyszerű, ellenállhatatlanul omlós, diétás linzer alaprecepthez? A tésztához mindössze 4 hozzávaló és pár perc tényleges munka kell, az eredmény pedig egy nagyon mutatós, könnyen adagolható, szép és mégis alakbarát vendégváró, ami akár még ajándéknak is megteszi. Szóval egy igazi jolly jokerről beszélünk. […]

a The Puur blog 2 éves lett: blogszülinapi interjú

a The Puur blog 2 éves lett: blogszülinapi interjú

Két éve pontosan ezen a napon indult útjára a The Puur blog. Tavaly egy gesztenyés tortával ünnepeltük ezt, idén egy kulisszatitkokat feltáró blogszülinapi interjúval készültünk, amiben ráadásul a blog másik alapító tagja, Gerdi is megszólal! A bejegyzést – hogy teljes legyen a kép – megfűszereztük pár közös, kevésbé előnyös, de annál életszagúbb fotóval és a hozzájuk tartozó leírásokkal. 😉

Az ötlet akkor kristályosodott ki, amikor interjút adtunk a Marie Claire magazinnakNagyon élveztük mindketten, hogy beszélhetünk kicsit arról, amiről egyébként nem nagyon szoktunk: az alkotási folyamatokról, az olvasóinkhoz fűződő kapcsolatunkról és arról, milyen megélni azt, hogy a blog folyamatosan fejlődik és alakul. Ezeket a gondolatokat szeretnénk most megosztani veletek, kedves olvasók. Nagyon köszönjük, hogy velünk tartotok ezen az úton, nélkületek sehol sem lennénk! Nap mint nap hatalmas öröm látni, ahogy segítetek bővíteni a közös tudástárunkat és alakítani ezt a szuper, támogató és lelkes közösséget, ami a The Puur blog körül kialakult. ❤

Blogszülinapi interjú

Hogyan kezdődött ez a blogos projekt?

Gerdi: A kezdetek kezdete igazából 10 évvel ezelőtt, iskolás korunkra tehető. Minden nap, amikor hazajöttünk, akkor az uzsonnakészítésből egy rituálét csináltunk: azon versenyeztünk a Zitivel, hogy ki tud szebb, finomabb és extrább szendvicset készíteni a másiknak. Mindig is imádtunk (anno még minimalista) gasztro-alkotásokat készíteni. A blog ötlete pedig később, egyszer csak egyik nap létrejött. Terveztük a jövőnket, beszéltük, hogy miket szeretünk csinálni és azt egy decemberi napon létre is hoztuk: a Ziti megírta első bejegyzését, én meg elkezdtem az új, saját Instagram oldalunkat. Így mindketten azt csináljuk, amit nagyon szeretünk.

Zita: A közös munkán kívül mindkettőnket motivált, hogy végre lesz egy platform, ahol kiélhetjük a kreativitásunkat, ahol kísérletezni és fejlődni lehet. Én akkor már egy ideje diétáztam és emiatt szükségem volt egy helyre, ahol kereshető és strukturált formában gyűjthetem a receptjeimet (a papíralapú verziókat mindig elkevertem).

Nagyszerű élmény volt belevágni, rengeteget köszönhetek ennek a blognak. Nemcsak az elképesztően kedves olvasókat és blogger-barátságokat, de például sosem gondoltam volna előtte, hogy a blog is jelentős szerepet játszik majd abban, hogy szakmát válthatok és olyasmivel foglalkozhatok főállásban, amit nagyon szeretek.

Az alábbi képen az látszik, ahogy mi boldogan feszítünk Gerdivel a salzburgi áfonyaföldön, míg Péter a háttérben szorgosan szedi a gyümölcsöt – hogy legyen mivel pózolni…

The Puur blog 2 éves lett: blogszülinapi interjú #thepuur

Gondoltátok volna, hogy valaha ilyen sokan fogják olvasni a The Puur blogot?

G: Szerintem mindenki, aki blogolni kezd, a sikerről álmodik. Én megmondtam a Zitinek, hogy nagyot fog alkotni, időbe fog telni, de ne adja fel. Szerettem volna látni, hogy azt csinálja, amit szeret és így is lett. Az Instagram-közösségünk is egyre növekszik, de abszolút a Zita a mágus kettőnk közül. Mivel én inkább a háttérben tevékenykedem olykor-olykor, így nem érzem, hogy bármi változott volna körülöttünk. Igazából jól érezzük magunkat azokban a percekben, órákban, amikor ezzel foglalkozunk, de szerintem majdnem midnen ugyanaz. Talán már nagyobb távlatokban merünk gondolkodni.

Z: Világosan emlékszem arra a napra, amikor a blog Facebook oldalán a követők száma ezer fölé emelkedett. Még csak néhány hónapja blogoltunk és számomra az volt egy olyan lélektani határ, amit meg kellett emészteni, hiszen egy kisebb falunyi ember bizalmat szavazott nekünk. Mivel természetemből adódóan hajlamos vagyok arra törekedni, hogy mindenkinek megfeleljek, ezért először megbénított a tudat, hogy ezúttal nem fogok tudni minden olvasónak a kedvére tenni, mert ez fizikai képtelenség. De aztán szerencsére megtanultam, hogy nem szabad, hogy a megfelelés vezéreljen, mert az embereket a hiteles tartalom érdekli. Lehet bármilyen ügyesen megírt és szép illusztrációkkal ellátott a bejegyzés, ha az őszinte lelkesedés és közvetlen hang hiányzik belőle, akkor alig ér valamit.

Mi az, amit a legjobban szerettek a blogban? Segített például a betegségek elfogadásában?

Z: Mindig hatalmas löketet ad, ha eszembe jut, hogy milyen kedves és segítőkész olvasóink vannak. Visszajeleznek, ha tetszett valami, megosztják velünk és egymással az ötleteiket és tapasztalataikat (ez a mindenmentes sütésnél aranyat ér!), biztatnak, támogatnak és van, hogy a bejegyzések írásában is közreműködnek.

Sokat jelent a tudat, hogy nem vagyok egyedül. A 20-as éveim elején, rövid idő leforgása alatt derült fény több autoimmun betegségemre is, ezekhez jött a speciális diéta. Bevallom őszintén, hogy szégyelltem a betegségeket és a diétát, nem akartam különbözni másoktól. “Egy fiatal lánynak makkegészségesnek kellene lennie.”

Aztán elindult a blog és szép lassan kiderült, hogy nem egy olvasó jár hasonló cipőben. Ráadásul amikor őszintén írtam a küzdelmeimről, azt a blog olvasói mindig szeretettel, empátiával és hasonló őszinteséggel viszonozták. Igazi terápia egy-egy ilyen cikk – és ami a legjobb: a visszajelzések alapján nemcsak nekem, hanem másoknak is segítenek ezek az önelfogadásban.

Egy kép, ami illusztrálja, hogy miért nincsenek divat témájú bejegyzések a The Puur blogon.

The Puur blog 2 éves lett: blogszülinapi interjú #thepuur

Szerintetek miért olyan népszerűek mostanában a gasztroblogok? A the Puur blog miben különbözik a többi gasztroblogtól?

G: Igazából a mindenféle applikáció miatt terjedt el ez a dolog szerintem. Én is képes vagyok eltölteni, néha akár órákat Instán például. Ott először az ember nem a tartalmat nézi, nem célszerűen keres, hanem talál. Ha egy felhasználót megtaláltam, akkor onnan jönnek az ajánlott felhasználók és aztán azokat böngészem át. Így először a profi fotók, színek, fények és összeállítások számítanak, aztán, ha az egész profil jó, akkor jöhet a követés. Egy Instagram-tartalmat vagy Pinterestet gyorsabb átnézni, mint recepteket specifikusan keresni és átolvasni. Elég egy hashtag vagy egy ismerős profilja és indulhat az egész procedúra.

Szerintem az lehet szimpatikus bennünk, hogy látszik, hogy nem vagyunk profik. Meg lehet nézni a régi posztokat, hogy mennyire másak voltak, mint most. Ezzel az amatőrségünkkel úgy gondolom, hogy megközelíthetőbbek, valódibbak vagyunk, mint a már tökéletesek oldalak, profilok. Együtt fejlődünk, az olvasók szeme láttára.

Z: Az egészségtudatos életmód itthon is egyre divatosabb (ami szerintem egy szuper dolog), ezért egyre nagyobb a kereslet az olyan gasztroblogokra, amik igényes és valóban működő recepteket vonultatnak fel. Habár a The Puur fő témáját a mentes receptek adják, ezen kívül szerepet kapnak a lelki egyensúly megtalálásával kapcsolatos bejegyzések, személyes (néha komoly, máskor vicces) hangvételű írások, értékelések, ajánlók is. Az alapelvünk az, hogy nemcsak “együtt főzni” szeretnénk az olvasókkal, hanem kialakítani egy közösséget, bátorítani, inspirálni, mert együtt még könnyebb megtanulni élvezni az életet úgy, ahogy van. Ha kell, “mentesen”.

Gerdivel azt hittük, hogy képesek leszünk fitten, csinosan és összeszedetten feljutni a hallstatti hegy tetejére. Gyönyörű kilátás, a képen mindketten rajta leszünk, ez profilfotó-gyanús, nem? Hát nem… (A képhez egy hangfájl is tartozik, amiben azt mondjuk: pffffff.)

The Puur blog 2 éves lett: blogszülinapi interjú #thepuur

 

Mennyire volt nehéz beszámolni az olvasóknak arról, hogy új irányt vesz a diétád és a The Puur blog is?

Z: Pár hónapja a glutén-, tej-, tojás- és cukormentes, inzulinrezisztancia barát diétámat lecserélhettem egy sima IR-diétára. Habár nekem ez nagy örömet és könnyebbséget jelentett, azért volt bennem egy kis félelem is a blog miatt. Rengeteg recept és bejegyzés épült erre a mindenmentes irányra és biztos voltam benne, hogy sok olvasónk van, akik hasonló életmódot folytatnak, és akiknek a sima IR-es receptek használhatatlanok lesznek. Viszont tudtam, hogy csak úgy lesz igazi jövője a blognak, ha hiteles marad, úgyhogy pár órányi töprengés és rengeteg megírt, majd kitörölt és újraírt sor után megszületett a ‘coming out’ bejegyzés. Miután publikáltam, újra rá kellett jönnöm, hogy megint alábecsültem a blog olvasóit. Ugyanis tömeges leiratkozások helyett csupa biztatást, gratulációt és kedves üzenetet kaptam.

Szerintetek miben rejlik a kompromisszummentes, “mentes karácsony” titka? Miben más egyáltalán, mint a hagyományos ünneplés? 

G: Abban rejlik, hogy mi nem eszünk olyat. 😀 Vicceltem. Anyukánk mindig nagyon igyekszik 120%-kal csinálni mindent, így a menü is hatféle fogást és variációt jelent akár mentes vagy átlagos ételeket tekintve. Az elején nagyon nehéz volt megértenem, hogy gluténos lehet egy kés és nehogy azzal vágjam fel a tesómnak a kenyeret. Volt olyan is, hogy már több éve diétázott Zita, de én képes voltam egy kávézás közben a cukros-agyonszirupozott tejeskávémból a kanalat az övébe mártani, hogy „Muti, a tied milyen?”. Úgy, hogy már megszoktuk és rutinosan kezeljük mindannyian a „mentes életet”, így fel sem tűnik, hogy más lenne. A gyakorlat szuper süteményeket és rágcsálnivalókat szül.

Z: El sem tudom mondani, mennyit köszönhetek a családomnak. Mindenki támogató és toleráns egészen a kezdetek óta, anyukám pedig elképesztő kitartással és leleményességgel elérte, hogy a legextrémebb diétás szakaszaim idején is igazi karácsony legyen a karácsony.

Szerintem nagyon sokat segít, ha őszintén egyeztetjük a családi összejövetel előtt, hogy kinek mire van igénye és miből tud engedni. Nem szégyen nemet mondani, segítséget kérni vagy boltból/cukrászdából rendelni süteményt. A “mentes” karácsony valószínűleg több együttműködést kíván, mint a sima, de itt is érvényes az az általános elv, hogy nem a menü, hanem a társaság és a hangulat miatt lesz ünnep az ünnep.

Gerdi, Ördög és én próbálunk kulturáltan utazni, de az izgatottságtól nem igazán megy: van, aki röhögcsél, más meg nyáladzik. Ez nem is baj addig, amíg a szerepek fel nem cserélődnek. 🙂

The Puur blog 2 éves lett: blogszülinapi interjú #thepuur

Az interjú alapját és a kérdéseket köszönjük Szilvinek és a Marie Claire magazinnak! Ha további kérdésetek van hozzánk, írjátok meg kommentben vagy vegyétek fel velünk a kapcsolatot az elérhetőségeink egyikén.


Ha még nem tettétek meg, kövessetek minket Facebookon is, ahol nemcsak az itt megjelenő bejegyzéseket tesszük közzé, de általatok küldött képeket, vicces kulisszatitkokat, más oldalakon talált hasznos és szórakoztató írásokat, recepteket és tippeket is!

gasztroajándék ötletek diétázóknak (is)

gasztroajándék ötletek diétázóknak (is)

A gasztroajándék elnevezés nem olyan rég lett divatos, de biztos vagyok benne, hogy maga a jelenség azóta létezik, amióta ajándékozás is van. Ezért teljesen kézenfekvő, hogy a lehetőségek tárháza végtelen, nem is törekszem most arra, hogy minden szempontot és igényt körbejárjak, mindössze csak egy kis […]

teljes kiőrlésű túrós pogácsa: diétás, gyors és isteni

teljes kiőrlésű túrós pogácsa: diétás, gyors és isteni

Ez a teljes kiőrlésű túrós pogácsa olyan villámrecept (nem kell keleszteni!), ami nemcsak rohanós hétköznapokon állja meg a helyét, de szerintem annyira finom, hogy akár az ünnepi asztalon is méltó kísérője lehet egy levesnek vagy gyarapíthatja az egészséges nassolnivalók sorát. Kívül ropogós, belül porhanyósan lágy, […]