állj ki magadért: asszertív módszerek, 1. rész

állj ki magadért: asszertív módszerek, 1. rész

Annyira nagy port kavart a múlt hónapban megjelent cikkünk, hogy egyértelművé vált: erről a témáról még írni kell. Akkor arra biztattam mindenkit, hogy mondjon nemet az elnyomásra, nemcsak saját maga, hanem az eljövendő generációk érdekében is – azonban arról nem esett szó, hogy mindezt hogyan érdemes csinálni. Állj ki magadért! Jól hangzik, leírni is remek érzés, de ugyanakkor kicsit kétszínű lenne ez a tett, ha mindössze ennyivel járulnék hozzá az ügyhöz. Úgyhogy összeállítottam egy cikksorozatot mindarról, amit eddig megtanultam a hatékony konfliktuskezelésről és önmegvalósításról. A mai első részben szó lesz az elméleti háttérről, az asszertivitás gyakorlati hasznáról, illetve egyszerű trükkökről, a második részben pedig egy személyes példa segítségével felvázolom majd az asszertív kommunikációs módszert részletesen, lépésekre bontva. Csapjunk hát a lovak közé!

Az agresszív kommunikációnál bármi jobb?

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akiktől a legtöbben nemcsak a pozíciójuk/életkoruk/kisugárzásuk miatt tartanak sokan, hanem a kommunikációs stílusuk miatt is. Akik állandóan a másik szavába vágnak, ellenvetést nem tűrően közlik a véleményüket (ami szerintük egyenlő az objektív valósággal), hangosak, ráadásul zavarbaejtő nyíltsággal hágják át az illendőség határait és az íratlan kommunikációs szabályokat. Röviden: nem mutatnak tiszteletet mások iránt. Ezek márpedig az agresszív kommunikáció ismérvei, aminél a passzív csak jobb lehet – gondolhatnánk naivan.

Én legalábbis biztos voltam benne, hogy ha halkan és visszahúzódva beszélek, mindig átengedem a lehetőségeket másnak, nem bocsátkozok vitákba, akkor majd szeretni fognak az emberek. Nem is volt ennél fontosabb számomra: mindennek és mindenkinek megfelelni, kerülni a konfliktust, hogy szeressenek. De ha jobban belegondol az ember, ez elég nagy tévedés, hiszen a határozott, de kedves emberek sokkal szerethetőbbek, mint azok, akik belekényszerítik magukat a mártír szerepébe. Ugyanis a passzív kommunikáció segítségével mártírrá tettem magam. Kvázi fennhangon kijelentettem, hogy nyugodtan rúgjon belém bárki, én nem bánom, aztán amikor megtették, dühös voltam a világra, kárhoztattam mások kegyetlenségét és sajnáltattam magam. (Ezt most elég nehéz volt leírni, de mikor legyen az ember őszinte, ha nem most?) Közben persze egyáltalán nem töltött el büszkeséggel a viselkedésem, mindez aztán közvetve, szép lassan felemésztett belülről.

A megoldás: asszertív kommunikáció

Szerencsére kiderült, hogy van élet a passzív-agresszív tengelyen túl is, van egy harmadik kommunikációs forma. Amikor kiállok magamért, kifejezem az igényeimet, utána pedig ítélkezés nélkül meghallgatom, megértem és átgondolom mások szempontjait, akkor asszertív vagyok.

Két ember megy a sivatagban, közel állnak a szomjhalálhoz, egyszer csak egy vízzel teli kulacsra bukkannak. Az agresszív ember megragadja és közli, hogy neki kell a víz, mert nem akar meghalni. A passzív ember nem is nyúl a kulacsért, csak motyog valamit és úgy tesz, mintha tiltakozna, de igazából kérdés nélkül átengedi a vizet a másiknak “Ez az, hagyj csak nyugodtan meghalni, te szemét”, gondolja még esetleg. Mit tenne ilyenkor az asszertív ember? Közölné az agresszívval, hogy átérzi a halálfélelmét, ő is ezzel küzd, és emiatt arra kéri, hogy osztozzanak a vízen, így mindenki jól jár.

Az asszertív módszer az élet minden területén hasznos lehet, nemcsak akkor amikor azt tervezed, hogy hogyan állj ki magadért. Segít abban, hogy jobban szeressük magunkat és egymást is. Bizony, remek hatással van az összes kapcsolatunkra. Például bele se merek gondolni, hogy hány veszekedést spóroltam volna meg azzal, ha kulturáltan közlöm az igényeimet ahelyett, hogy elvárnám a másiktól, hogy kitalálja. “Ha igazán szeretne/figyelne rám/összeillenénk, akkor tudnia kellene, hogy mire vágyom.” Sajnos (?) ez nincs így, sőt, gyakran még mi magunk se tudjuk, mit akarunk pontosan, nem igaz?

állj ki magadért, asszertív módszerek | www.thepuur.com

Előkészületek

Ezért is az egyik legfontosabb első lépés afelé, hogy ki tudjunk állni magunkért az, hogy tisztába kerüljünk a saját és mások vágyaival. Gondoljuk át, hogy mit szeretnénk elérni, mi hiányzik az életünkből és mi a visszatérő eleme a konfliktusainknak. Vegyük sorra problémás kapcsoltainkat és a másik fél hibáztatása nélkül próbáljunk meg rájönni, hogy kinek milyen mozgatórugói vannak. Például tegyük fel, hogy hiába vagyunk már barátok 10 éve, mégsem merjük megmondani az egyik barátunknak, hogy mennyire rosszul esik, ha 1 órával a megbeszélt időpont előtt lemondja a találkozót. Feltételezhetjük, hogy ő semmibe vesz minket és a mi időbeosztásunkat, pedig talán csak arról van szó, hogy gyakran van rossz kedve és azért, hogy minket megkíméljen ettől, inkább lefújja a találkát.

Mindig nagyon érdekes élmény a dolgok mögé nézni – saját magunk és mások esetében is. Nyilván nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy mi lehet a másik ember indítéka minden alkalommal, de sokat segít mégis, ha megpróbáljuk a helyébe képzelni saját magunkat. Gyakorlásként idézz fel egy konfliktust, amit a közelmúltban éltél át, és próbálj meg választ adni a következő kérdésekre:

  1. Mit szerettél volna elérni, kifejezni vagy megváltoztatni a konfliktus segítségével?
  2. Értékeld, hogy mennyire sikerült kifejezni magadat, mennyire voltál érthető?
  3. Képzeld magad a partnered helyébe: vajon ő hogyan élte meg ezt a konfliktust? Mi lehetett az ő célja?

Állj ki magadért: a folytatás

A következő cikkben sorra vesszük majd, hogy pontosan mik is az asszertív kommunikáció verbális és nonverbális elemei, hogyan tudod őket a gyakorlatban is alkalmazni – tehát hogy hogyan állj ki magadért asszertív módon. Addig pedig figyeld meg magad és másokat alaposan, keresd a motivációkat és dőlj hátra elégedetten, hiszen a felén már túl is vagy! 🙂

Save

Kapcsolódó bejegyzések



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.