amerika kapitány: szánalmas háború

amerika kapitány: szánalmas háború

3 nap telt el azóta, hogy megnéztem az Amerika Kapitány: Polgárháború címen futó legújabb Marvel-filmet és azóta nem tudom eldönteni, hogy megírjam-e róla a véleményemet. Hiszen látszólag mindenki rajong érte, én meg csak állok csodálkozva, mint a hülye, aki nem értette a poént.

Hadd szögezzem le, hogy nagy rajongója vagyok a Marvel-filmeknek, ezt a mostanit pedig különösen vártam, hiszen a trailer által beharangozott konfliktus és sztori arra engedett következtetni, hogy ez a film túlmutat majd a kiszámítható szuperhősös-világmegmentős sémán. Belső konfliktusok, barátok egymás ellen fordulnak, a jó és a rossz közötti határ ködössé válik: mmmmm, ez az! Végre egy olyan szuperhősökről szóló film, ahol nem kézenfekvő a befejezés, ahol nem egyértelmű, hogy ki a gonosz, akit le kell győzni.

A történet nem is volt menthetetlenül rossz: egy kicsit kevésbé ravasz, mint vártam, egy kicsit vontatott, egy kicsit egyszerű. De nagyjából rendben volt. Viszont minden más (a karakterek, motivációik, párbeszédek, stb.) akkora kielégítetlen űrt hagytak és annyira idegesítőek voltak, mint egy viszkető pont az ember háta közepén, amit sehogy sem ér el. Hadd mondjam el, mire gondolok pontosan.

*** SPOILER ***

Amerika Kapitány

Elhiszem, hogy a Bucky és Amerika Kapitány közötti gyerekkori barátság nagyon erős, de azért az mégis meglepett, hogy mennyire könnyen, átmenet nélkül fordította ez a kapcsolat a Kapitányt a Bosszúállók ellen – akik tulajdonképpen a családját jelentették az elmúlt pár évben. Mindenféle szívszorító monológ, könnycsepp vagy bánatos arckifejezés nélkül hagyta őket faképnél, ami hollywoodi mértékkel nézve közönyre utal.

A Fekete Özvegy volt az egyetlen, aki fennakadt azon a tényen, hogy a barátaik ellen küzdenek és emberi módon futni hagyta a Kapitányt és Buckyt. Mivel Vasember nem jeleskedett sosem az érzelmek kimutatásában, az még elfogadható volt, hogy ő nem nagyon kommentálja az eseményeket, de az őszinte és nyílt szívű Amerika Kapitány lelkét mégiscsak meg kellett volna ráznia önmaga pálfordulása. Feltéve persze, ha tényleg kedvelte a többieket.

És a többiek

Aztán ott volt Vasember, akinek lelkiismeret-furdalása támadt egy ismeretlen fiú miatt. Most komolyan? Szerintem ő már azért keményebb dolgokat is elviselt, lévén egy arrogáns milliárdos, beképzelt playboy és tech guru. Az is sántított kissé, hogy szó nélkül fejet hajtott az ENSZ előtt és elfogadta a feltételeiket. Akárcsak a nagy csatajelenet, ahol szinte senkinek sem esett nehezére megütni egy barátot. Mintha mindenkit agymostak volna.

Emellett pedig behoztak a képbe egy csomó látszólag jelentéktelen és felesleges szereplőt, miközben a régebbi részek szereplőinek hiányát elütötték néhány magyarázkodó megjegyzéssel. Pedig mondjuk Vasember és Miss Potts kapcsolati krízise sokkal drámaibb lett volna, ha Pepper is feltűnik a színen.

A nagy csata előtt sem a régi barátaikat (Thort vagy Hulkot) hívták erősítésnek, hanem Pókembert, aki miatt bevágtak egy extra – és borzasztóan unalmas – jelenetet is. Mindez elég erős spórolás-szagot árasztott.

Ó, és a zárójelenetről majdnem elfeledkeztem: Vasember mindent szó nélkül megbocsát, mert kapott egy kedves levelet Amerika Kapitánytól? Ezek szerint a konfliktus, amire az egész film épült, igazán mély volt.

A rossz oldal volt a legjobb

Azért volt olyan is, ami nagyon tetszett a filmben: Zemo. Maga a karakter, a története, a módszerei és az eszessége mind meglepően üdítő volt a sok lapos párbeszéd és jelenet mellett. Ő volt az, aki még a film végén is meg tudott lepni, akiben tényleg megvolt a potenciál arra, hogy egymás ellen fordítsa a szuperhősöket anélkül, hogy azoknak el kelljen hagyni az eddigi személyiségjegyeiket. Kár, hogy nem használták erre…

Na de nem szeretnék tovább fulladozni az elégedetlenségem mocsarában, úgyhogy jöjjön inkább egy gyors összefoglaló: unalmas párbeszédek, gyenge motivációk, végtelen csatajelenetek és furcsa személyiség-változások. Inkább nézzétek meg az Éjszakai szolgálatot.

The Night Manager

 

Kapcsolódó bejegyzések



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.