hedonizmus másképp

Recent Posts

vegan and gluten-free thin bread seed crackers

vegan and gluten-free thin bread seed crackers

I’m always incredibly pleased when I can find a really good breakfast alternative. Because despite of the fact that I truly love eating gluten-free oatmeal, crispy waffles or my gluten-free and vegan buns, but the truth is that I get too easily bored when it comes to flavors […]

crispy and soft: the ultimate gluten-free and vegan waffle recipe

crispy and soft: the ultimate gluten-free and vegan waffle recipe

Crispy, gluten-free and vegan waffle recipe? Yes, it’s possible! I’ve always been a huge fan of waffles, so it was out of question to exclude the gluten-free and vegan version from my recipe to-do list (or my life). I really enjoyed the journey from the […]

easiest gluten-free, vegan and whole grain buns ever

easiest gluten-free, vegan and whole grain buns ever

gluten-free and vegan whole grain buns recipe | www.thepuur.com

This gluten-free, vegan and whole grain buns recipe is the quickest and easiest one you can imagine. No need to spend hours in the kitchen or pray for the dough to rise, because these beauties don’t require special treatment. You’ll only need 10 minutes to prepare them and the rest is done, almost by itself. In this heat it’s not so likely anyone would want to spend some time in the kitchen – especially if the oven is invited to the cooking party. But trust me, this recipe is worth it.

Perfect texture

These buns will be crispy on the outside, while soft and fluffy in the inside. After so many years now I can enjoy again the heartwarming scent of real buns, which won’t get dry after like 10 minutes. You can put them in the freezer and microwave them before eating – this way you won’t need to worry about how to manage to eat a healthy and quick breakfast anymore.

This recipe is one you’ll find yourself making over and over again. It’s fun to try variations. Add seeds. Or spices, whatever you like, just go for it! Last time I experimented with some dried tomatoes and thyme and it tasted incredible. 😉

gluten-free and vegan whole grain buns recipe | www.thepuur.com

Gluten-free and whole grain buns?

Yes, it’s true!

The recipe includes only whole grain flours, so you can eat it with a clear conscience. The whole dough contains 168 g carbohydrates, which means that one bun has only 28 g carbohydrates in it! So they are not only gluten-free, milk-free, egg-free and corn-free, but those who suffer from insulin resistance or diabetes, can enjoy them too.

gluten-free and vegan whole grain buns recipe | www.thepuur.com

The recipe

So here it comes. 🙂 You can save and/or print it, and if you try this recipe, let me know! I would highly appreciate if you could leave a comment and rate it.

 

Gluten-free, vegan and whole grain buns
Serves 6
The perfect gluten-free, vegan and whole grain buns for breakfast. Easy to make, fun to eat 😉
Write a review
Print
Prep Time
10 min
Cook Time
45 min
Total Time
55 min
Prep Time
10 min
Cook Time
45 min
Total Time
55 min
Ingredients
  1. 300 ml water
  2. 2 tbsp olive oil
  3. 1 tbsp apple cider vinegar
  4. 1 tsp salt
  5. 2 tbsp psyllium husk
  6. 0,5 tsp baking soda
  7. 2 tbsp flax seed flakes
  8. 100 ml millet flour
  9. 100 ml brown rice flour
  10. 100 ml buckwheat flour
Instructions
  1. Preheat the oven to 180°C.
  2. Mix the water and psyllium husk, let them rest for 5 minutes.
  3. In the meantime you can mix the flours, salt, flakes and the baking soda.
  4. Add oil and apple cider vinegar to the wet mixture and stir them. You can add now everything else too.
  5. Knead a minute until it forms a ball. Divide into 6-7 pieces and with oily hands shape them into little balls.
  6. Put the balls on a baking tray (and on a baking paper) and bake for 45 minutes.
  7. Enjoy! 🙂
The Puur http://thepuur.com/
Save

Save

Save

Tweet about this on TwitterShare on FacebookShare on TumblrShare on StumbleUponShare on Google+
11+1 instagram accounts you need to follow

11+1 instagram accounts you need to follow

Let me show you our current favorites: 11+1 not so well known, but awesome and unique instagram accounts. I’m officially addicted to them: they’ll inspire you @monthlymakers 12 bloggers, 12 months, 12 topics, 144 DIY projects. @dnilva tipsar om fantastiska saker att skapa till månadens […]

gluten-free and vegan cinnamon rolls

gluten-free and vegan cinnamon rolls

I spent some time in Sweden a few years ago and cinnamon rolls made a glorious debut in my life. I wasn’t surprised at all when I found out that they even have a Cinnamon Roll Day which is celebrated in October. (Now some of […]

thoughts about being on a diet

thoughts about being on a diet

I’m deeply in love with food. Basically food is my hobby. If it would be an Olympic sport – to eat it, smell it, take pictures of it, experiment with it or discuss it – I would make my country proud. I know many of you feel the same way and despite of that many of you are on diet because of various reasons. That’s why I’m sure you’ll understand what I’m going to write about.

A few days ago I felt that I reached a line. I was SO fed up with everything, like being the ‘problematic girl’, the ‘picky eater’, the one who has to plan all her meals in advance. The one who can’t go out easily without driving the waiters and everyone crazy because all the questions I have to ask. Maybe I was just tired after a long week or it was that random ‘friend’ on Facebook bragging about the fact that she can eat everything and doesn’t understand why sugar-free and gluten-free eating are such a hit for silly people. And I didn’t take the opportunity to lecture her, to start a fight or to simply express my uncontrolled feelings. I break down instead, that’s the worst thing you can do, I guess. But it got me thinking here’s what I came up with.

zsirburger
say no to pleasure

It’s not my job to enlighten my whole environment about nutrition or empathy, so I won’t waste my time on that. Everyone’s entitled to have an opinion and it takes so much of our precious time to change somebody’s mind*. It’s so much more worth to embrace something else. It doesn’t matter why you are on a special diet, it’s for your own sake. Because you don’t want to poison your body with something it can’t tolerate. I thought about how lucky I am because I know what’s good for me – a lot of people don’t even suspect that something’s wrong with their diet. I can feed my body with high-quality food and get it to function properly in the long run as well.

When I first started to exclude milk and milk-based products from my diet, I couldn’t help cheating. No matter what side-effects it caused, I just couldn’t say no to cheese and yoghurt. Being on a gluten- and sugar-free diet? No problem! But milk was different. I struggled and was guilt-ridden all the time until I realized I’m basically putting a halter round my own neck. I want to get better, so I have to cooperate with my body. So now my goal is to nourish (=spoil) my body the best way possible, this helps a lot to resist milk.

being on a diet
drink me

I could say that your diet doesn’t define you, but that’s no true. I think it has a story to tell about you and shows that you are an onion with many layers to peel. And that’s awesome.

*Okay, I lied a little, because I just have to show you this video – as a message to all those overly self-confident sugar-lovers:

Tweet about this on TwitterShare on FacebookShare on TumblrShare on StumbleUponShare on Google+

A hónap bejegyzése

a hét könyve: szívjószág

a hét könyve: szívjószág

Mielőtt szóba kerülne a Szívjószág, be kell vallanom valamit. Amikor elkezdtük ezt a blogot, az volt minden vágyam, hogy ételekről, könyvekről és esetleg az általam tanult dolgokról írhassak. Azóta több mint három hónap telt el és könyvekről még egy sort sem írtam. Az az igazság, hogy félek. Mindig is rajongtam az olvasásért – ez egy régre nyúló, szenvedélyes szerelem, ami az évek előrehaladtával egyre csak erősödött. Számomra minden könyv alámerülést jelentett egy teljesen új világba, kulcsot egy olyan ajtóhoz, ami mögött bármi történhet épp. Mégis amikor megpróbáltam megosztani másokkal is az átélteket, valahogy nem jöttek számra a megfelelő szavak. Akármennyire igyekeztem is pontosan átadni a mondandómat, hiányosnak és tökéletlennek tűnt. Átlagosnak. Még számtalan egyetemi irodalmi kurzus után is úgy éreztem, hogy amit nyújtani tudok, az egyenlő a teljes kudarccal.

Úgyhogy most itt az idő, hogy szembenézzek a félelmeimmel és írjak egy ismertetőt a Nobel-díjas Herta Müller Szívjószág című művéről, méghozzá olyat, ami nem próbál meg többnek látszani annál, mint ami. Csupán egy szubjektív benyomás, semmi flanc, semmi elmés értekezés. Mert nem muszáj mindig tökéletességre törekedni, hiszen az megnyomoríthat, és az erről való lemondást nekem is gyakorolnom kell. Ezért az a tervem, hogy ezentúl megjelenik majd hetente egy könyvajánló cikk itt a blogon. Helló, félelmek 😉

Cselekmény

A történet a második világháború utáni időkben, Ceaușescu Romániájában játszódik, ahol soron követhetjük négy egyetemista diák csendes küzdelmét a rendszer ellen. A regény hűen bemutatja, hogy milyen lehetett egy határtalanul szigorú, kommunista diktatúrában élni azoknak, akiket a titkos rendőrség, a Securitate, ellenségnek titulált. Egy olyan világban, ahol minden második ember besúgó volt, a szökés szinte mindig egyenlő a biztos halállal, a rendőrség pedig minden lehetséges eszközzel pokollá tehette bárki életét.

A rnégy főhős akkor találkozik először, amikor a kollégiumukban egy lány öngyilkosságot követ el és egyikük megtalálja a halott naplóját. Ettől kezdve összejárnak négyen, hogy felolvassanak a naplóból, illetve más, tiltott könyvekből és megpróbálják együtt feldolgozni a körülöttük lévő világot. Ám ezek a beszélgetések gyanússá válnak a Securitate számára, ezért kezdetét veszi egy olyan játék, amiben a diákok csak veszíteni tudnak. A rendőrség mindent bevet: kihallgatja, követi és megfenyegeti őket, napról napra egyre lehetetlenebbé téve mindegyikük életét. Évek múltával aztán nem marad semelyiküknek sem ereje hősies tettekhez, lassan elárulják magukat és egymást is. Egyértelművé válik, hogy egy ilyen világban csak az nyerhet, aki nyílt és boldog szívvel tud az elnyomók előtt térdelni, vagy az, aki feladja és meghal. A mesélő meg tud ugyan szökni az országból, de súlyos árat fizet érte.

Szívjószág és a nyelv, ami nyomot hagy

Habár a történet már önmagában is képes a székhez szögezni, mégis a regény nyelvezete volt az, ami igazán megfogott. Szinte minden egyes mondat olyan, mint egy vers rejtvényekbe öltöztetve, ami miatt az olvasónak állandóan meg kell állnia, hogy képes legyen felfogni a lehetséges értelmezések összes síkját, amit egy-egy bekezdés magába foglal. Miközben a szavak egy külön dallamot játszanak.

Még sosem éltem át ehhez foghatót egy könyv kapcsán. Kicsit hasonlít az érzés arra, amikor először olvastam bele a Lolitába Vladimir Nabokovtól, bár ott a nyelv “mindössze” elkápráztatott. A Szívjószág más. A mondatok ebben a regényben olyanok, mint helyváltoztató utak, amik veszélyes világokba vezetik a rajtuk haladót, és az olvasó dolga az, hogy minden egyes alkalommal kitalálja, hogy a látszat ellenére épp most hova vezetnek valójában.

Hadd mutassak meg néhányat a kedvenceim közül:

“Szánkban a szavakkal ugyanannyit taposunk szét, mint lábunkkal a fűben. De a hallgatással is.”

“Mivel féltünk, naponta találkoztunk, Edgar, Kurt, Georg és én. Együtt ültünk az asztalnál, de a félelem, amit odavittünk, mindegyikünk fejében ugyanolyan egyedül maradt. Sokat nevettünk, hogy eldugjuk egymás elől. Csakhogy a félelem kicsúszott a markunkból. Ha az arcot és a hangot sikerül eltompítani és utalni, akkor az ujjunk hegyén bukkan elő. A bőrünkön kívül is megél, letelepszik mellettünk, látszik a tárgyakon, amelyek körülvesznek.”

“A betegségük érezte meg, mennyire szeretjük ezt a szót: eloldozás.”

“Nem tudtam olyan vesszőt írni, ami egyszerre hallgat és ordít.Túl vastagra sikerült.”

“Ha hallgatunk, kellemetlenné válunk, mondta Edgar, ha beszélünk, nevetségessé.”

“Edgar, Kurt, Georg és én együtt néztük a bádogbárányok és a fadinnyék proletariátusát, ahogy jöttek-mentek a műszakok rendje szerint, és közben arról beszéltünk, hogyan jöttünk el otthonról. (…) Fejben eljöttünk hazulról, de a lábunk csak egy másik falu porát tapodja. A diktatúrában nem létezhetnek városok, mert minden kicsi, amire őrség vigyáz.”

 

Tweet about this on TwitterShare on FacebookShare on TumblrShare on StumbleUponShare on Google+