hedonizmus másképp


Recent Posts

gyors teljes kiőrlésű, zabpelyhes, gluténmentes kenyér

gyors teljes kiőrlésű, zabpelyhes, gluténmentes kenyér

Ez a projekt hetek óta húzódik; felturbózott zsemlének indult, aztán valahogy suttyomban ez a zabpelyhes, gluténmentes kenyér lett belőle. Hogy miért alakult ez így, azt mindjárt elmesélem, de előtte még hadd mutassam be a legújabb pékárunkat: egy gluténmentes, élesztőmentes (tehát kelesztést nem igénylő) kenyérről van […]

ezt tapasztaltuk ételérzékenyként Németországban

ezt tapasztaltuk ételérzékenyként Németországban

Nemrég megígértem a Facebookon, hogy beszámolok a németországi utunkról – különös tekintettel a diétás választékra – a tavalyi Ausztriáról szóló bejegyzés mintájára. Bevallom, nagyon nehezen kezdtem neki ennek a posztnak, mert rengeteg benyomás ért, amiket nem volt egyszerű átlátható formába önteni, majd mások számára is […]

diétás müzliszelet: gluténmentes, vegán, IR-barát kiadás

diétás müzliszelet: gluténmentes, vegán, IR-barát kiadás

Mostanában sokat utazunk, ezért kellett egy olyan süti, ami gyorsan összedobható, megfelelő mennyiségű és minőségű szénhidrátot tartalmaz, jól bírja az utazást, finom, mindenmentes és könnyen variálható (hogy ne unjunk rá). Egy darabig az ehhez hasonló energiagolyócskák irányába kacsintgattam, de aztán eszembe jutott, hogy ha már úgyis mindketten rajongunk a magkenyérértcsinálhatnék “nagyonmagos” müzliszeleteket mindenmentesen. Pár éve kísérleteztem már egy diétás müzliszelet megalkotásával (amikor még azt hittem, hogy a méz diétás…), úgyhogy nekifogtam most is. Az eredmény pont olyan lett, amire vágytunk: utazásbiztos, ropogós, laktató és nagyon finom.

Több variációt is kipróbáltam, a receptnél azt írom le, ami nekem ízlett (kevésbé édes, de annál mogyorósabb verzió), viszont a következő bekezdésben olvashattok néhány tippet ahhoz, hogy mivel érdemes még kísérletezni az ízesítésnél.

házi diétás müzliszelet mindenmentesen #müzliszelet #thepuur #inzulinrezisztencia #diéta #mindenmentes

Személyre szabott variációk

Nagyon sok receptben olvastam azt, hogy a házi müzliszeletek egyik alapeleme a méz, ez édesíti és tartja egyben a tésztát. Mivel a méz a 160 grammos szénhidrát diétában nem ajánlott (illetve amiért a mézért sosem rajongtam), én ezt teljesen ki is hagytam a receptből. Próbálkozhattam volna még agavé sziruppal kis mennyiségben, de végül így is tökéletesen összeálltak a szeletek, úgyhogy szerintem nem kell ragaszkodni a szirupokhoz. Viszont aki nem IR-es és/vagy vegán és/vagy mézgyűlölő, az nyugodtan helyettesítheti a receptben használt eritritet mézzel.

Péter – aki nagyon édesszájú – kérte, hogy osszam meg az olvasóimmal az ő tálalási javaslatát is. Szerinte akkor lesz ellenállhatatlan ez a diétás müzliszelet, ha meglocsoljuk egy icipici mézzel fogyasztás előtt. Nagyon lelkesen mondta, úgyhogy biztos így van. 🙂

Egyébként pedig számtalan ízesítési lehetőség van még: csinálhatunk kakaós, csokidarabos (vagy duplacsokis) müzliszeleteket, tehetünk bele bármilyen aszalt gyümölcsöt, mandula helyett használhatunk diót és/vagy mogyorót is. Nálam például a kakaós-aszalt meggyes változat lesz a soron következő variáció.

házi diétás müzliszelet mindenmentesen #müzliszelet #thepuur #inzulinrezisztencia #diéta #mindenmentes

Szénhidrátok

A teljes recept 129,2 gramm inzulinrezisztencia diétában számolandó szénhidrátot tartalmaz, ezeknek a fele lassú felszívódású, tehát tízóraira és uszonnára is fogyaszthatók a müzliszeletek. Én 12 darabra osztottam a “tésztát”, emiatt nálam egy müzliszeletben kb. 10,8 gramm CH volt. 

Diétás müzliszelet: a recept

Próbáljátok ki ti is és írjátok meg, hogy milyen lett a végeredmény. Mindig nagyon szuper érzés a visszajelzéseiteket és kreatív javaslataitokat olvasni. 😉

házi diétás müzliszelet mindenmentesen #müzliszelet #thepuur #inzulinrezisztencia #diéta #mindenmentes

diétás müzliszelet: gluténmentes, vegán, IR-barát kiadás
 
Előkészítés
Főzés
Összesen
 
Glutén-, tejtermék-, tojás- és cukormentes, vegán és diétás müzliszelet recept kicsiknek és nagyoknak.
Szerző:
Adag: 12
Hozzávalók
  • 30 g kókuszreszelék
  • 100 g gluténmentes zabpehely
  • 50 g tökmag (fele darálva)
  • 30 g szezámmag
  • 20 g chiamag
  • 20 g lenmagpehely
  • 10 g puffasztott amaránt (vagy bármelyik hozzávaló az előbb felsoroltak közül)
  • 70 g mandula vagy törökmogyoró (vegyesen)
  • 50 g aszalt sárgabarack
  • 3 csapott ek eritrit
  • 0,5 tk só
  • 2 ek olívaolaj
  • 200 g almapüré
  • fahéj, szerecsendió
  • 1 lenmagtojás (1 csapott ek lenmagliszt + 3 ek víz)
Elkészítés
  1. A sütőt előmelegítjük 190 fokra.
  2. A mandulát és mogyorót nagyobb darabokra aprítjuk és megpirítjuk. Az aszalt barackokat kis darabokra vágjuk.
  3. Egy nagy tálban mindent összekeverünk és alaposan átgyúrjuk a tésztát (én kézzel csináltam).
  4. Egy tepsit sütőpapírral bélelünk ki, majd a tésztát téglalap alakban, kb. 1 cm vastagra nyújtjuk/lapogatjuk a kezünkkel. Az is jó, ha egy kisebb, téglalap alakű sütőformában faltól falig elegyengetjük.
  5. Betesszük a sütőbe, alul-felül sütéssel 25 perc alatt aranybarnára sütjük a müzliszeleteket.
  6. Hagyjuk kihűlni, csak utána szeleteljük fel.
  7. Jó étvágyat hozzá!

 


Ha még nem tettétek meg, kövessetek minket Facebookon is, ahol nemcsak az itt megjelenő bejegyzéseket tesszük közzé, de általatok küldött képeket, vicces kulisszatitkokat, más oldalakon talált hasznos és szórakoztató írásokat, recepteket és tippeket is!

Tweet about this on TwitterShare on FacebookShare on TumblrShare on StumbleUponShare on Google+
interjú Máté Noémivel: IR, mióma, ételérzékenység és életöröm

interjú Máté Noémivel: IR, mióma, ételérzékenység és életöröm

Jó pár hónapja figyelemmel követem Máté Noémi munkásságát, egyrészt mert már régóta ki szerettem volna próbálni az Aviva tornát és érdekel a hatásmechanizmusa, másrészt feltűnt, hogy Noémi is hasonló diéta szerint étkezik, mint én. Furcsálltam a dolgot, naivan azt feltételeztem, hogy azok, akik napi szinten annyit […]

savanyú káposztás téli szendvicskrém, alias vegán körözött

savanyú káposztás téli szendvicskrém, alias vegán körözött

Ez a recept még engem is meglepett, abszolút nem az volt a célom, hogy kikísérletezzek egy alternatív, “vegán körözött” receptet, de mégis így alakult. Egyik este elalvás előtt azon gondolkoztam, hogy vajon mennyire lenne hajmeresztő savanyú káposztából szendvicskrémet készíteni… Kezdtem ráunni a szokásos szendvicsfeltétekre, a […]

Vegabudapest, avagy a vegák nem azok, akiknek hittük őket

Vegabudapest, avagy a vegák nem azok, akiknek hittük őket

Már percek óta ülök itt a gép előtt és azon gondolkozom, hogy minek nevezzem, hova soroljam be a Vegabudapest című könyvet. Hogyan kategorizálhat az ember egy írást, amiben ennyi minden kapott helyet? Egyszerre tartalmas interjúkötet színes egyéniségekkel, kortárs vega recepttár és izgalmas, nagyon személyes étteremajánló ötletes térképpel. Némi töprengés után azonban rájöttem, hogy ugyanazt a hibát követem el a Vegabudapesttel, amit a vegetáriánusokkal is: általánosítani és beskatulyázni szeretnék valamit, ami távolról egy homogén egységet alkot, de közelebbről nézve világossá válik, hogy egy sokszínű, különböző és élettel teli dolog, amit felesleges határok közé szorítani. Felnyitotta a szememet ez a könyv – nem is kicsit – de erről majd később.

A szerző, a kinézet és a minőség

Ahogy a fenti bevezetőből és a régebbi könyvajánlókból is kiderült, én nem vagyok vega, ezért (vagy nem ezért, hanem mert le vagyok maradva, de) Bede Anna gasztroblogger munkásságát eddig nem ismertem. A Vegabudapest már a második könyve, ami nyomtatásban megjelent és habár ebben a kötetben nem az ő receptjei szerepelnek, mégis azonnal kedvet kaptam a másik műve beszerzéséhez is. Egyrészt mert a Vegabudapest egy nagyon igényes, jól felépített, átgondolt és különleges könyv, másrészt Anna azonnal levett a lábamról már a könyv előszavában szereplő gondolatokkal:

“A konyhaasztal a számomra legfontosabb dolgokat: a fejlődést és az együttlétet szimbolizálja. Ennek pedig egyik legcsodálatosabb és minden értelemben legtáplálóbb módja az együtt evés.”

Ezt olvasva megrohantak az evéshez kötődő szép emlékeim és azonnal tudtam, hogy sutba dobhatom az objektivitásra való törekvésemet, mert Anna filozófiája nálam telibe talált. Sebaj, ha már a tartalommal kapcsolatban úgyis képtelen vagyok a pártatlanságra, igyekeztem legalább a megjelenés és kinézet értékelésekor szőrt növeszteni a szívemre.

Első pillantásra minden a helyén van, a BOOOK kiadótól megszokott minőséget kapjuk: a kötet borítóképe ötletes, a képek hol viccesek, hol nyálcsorgatóak, de mindenhol csodaszépek, a betűtípus, az elrendezés és a felépítés is jól eltalált, modern, kellemes érzés kézbe venni a könyvet. Az egyetlen, ami furcsa, az a gerinc (ld. lenti kép). A kiadó egyik munkatársa elmagyarázta, hogy ez egy japán kötésfajta, ami még különlegesebbé teszi a könyvet, csak sajnos sokan félreértik, azt hiszik, hogy hiányzik valami vagy szépséghibás a kötet. A magyarázatot hallva elszégyelltem magam, amiért én sem tudtam hova tenni a gerinc megjelenését, de az új információ birtokában már nagyon tetszett a koncepció. Aztán amikor megmutattam a Vegabudapestet a családomnak, ők is rákérdeztek, hogy “Mi a baj ezzel a könyvvel?”.

Vegabudapest könyv értékelés | www.thepuur.com/hu #vegabudapest #könyv #értékelés

Sajnos mivel a könyvben sem találtam ezzel kapcsolatban felvilágosítást, feltételezem, hogy sok – hozzánk hasonlóan a könyvkötésben kevésbé jártas – olvasó maradt tanácstalan. Emiatt a félreértés-sorozat miatt kicsit hiányolom a magyarázatot, ami még simán elférhetett volna valahol. Viszont szólok előre, hogy ez volt az első és egyetlen dolog, amit hiányoltam, úgyhogy innentől kezdve jön a rajongás. 🙂

Miről szól a Vegabudapest?

Ahogy azt már említettem, több területet is lefed a mű. A fő vonalat 16 interjú képviseli, amiből 15-öt Anna készített magyar művészekkel, a legutolsó interjúban pedig ő maga mesél. A tematika mindenhol azonos: az interjúalanyok beszámolnak arról, hogy milyen út vezetett az életükben a vegetarianizmus vagy vegánság felé, hogyan oldják meg az étkezést, mik a kedvenc étkezdéik és ételeik, és hogyan fogadta, illetve hogyan kezeli a húsmentes életmódot az őket körülvevő családi vagy baráti kör. Végezetül mindegyik interjúalany bemutatja a kedvenc budapesti éttermét és azon belül is a kedvenc fogását, ez utóbbiak receptjét pedig meg is osztják az olvasóval.

Receptek

Eleinte a receptek érdekeltek leginkább, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem fogok olyat találni, ami számomra gond nélkül beilleszthető lenne a diétámba (ami lássuk be, nem meglepő). Viszont inspirációnak tökéletesek voltak, a receptek “mindenmentesítésében” már van némi gyakorlatom úgyis. Azonban kezdő diétázóknak nem ajánlanám őket – magát a könyvet viszont igen, mert nem is a recepteken van a hangsúly, hanem a beszélgetéseken, a többi csak hab a vega tortán.

Interjúk

Egyik este kezdtem el a Vegabudapest olvasását, és pár óra alatt végeztem is, teljesen beszippantott. Számomra nagyon érdekes volt olvasni arról, hogy ki miért vega, mit is jelent ez az életmód számára és hogyan tudja a húsmentes étkezést összeegyeztetni a dolgos mindennapokkal. Különösen az utóbbi fogott meg, gyakran erőt tudtam meríteni azóta az interjúalanyok pozitív életszemléletéből. Sokan nyilatkozták azt például, hogy egyértelműen jobb lett a speciális diétát követők társadalmi elfogadottsága, illetve a számukra nyújtott vagy elérhető lehetőségek, diétabarát helyek is megszaporodtak.

Úttörők voltak ennek a folyamatnak a beindításában a vegetáriánusok és vegánok, és biztatnak mindenki mást is, hogy hasonlóképpen vállalja az újító szerepet. Csak, hogy egy konkrét példát említsek: nincs tejmentes étel az étlapon? Érdeklődjünk a pincértől, hogy meg tudják-e oldani, ne sunnyogjunk vagy törődjünk bele, mert minél többen kérik, annál egyértelműbb lesz az igény és a világ változni fog. Egyszerre idealista és logikus gondolat.

Szerintem minden diétázó elbizonytalanodik néha és pont ezért volt annyira hiánypótló megszólaltatni 16 nagyon különböző embert, akik közül sokan már évtizedek óta kitartanak az életmódjuk mellett, hogy aztán azt mondhassuk: látjátok, nem lehetetlen. 😉

 Vegabudapest könyv értékelés | www.thepuur.com/hu #vegabudapest #könyv #vega #vegan

A vega szubkultúra “leleplezése”

“Azt gondolhatnánk, hogy csak egyféle vegetarianizmus létezik, de ezek a beszélgetések megmutatják azt a sokszínűséget, ami nem be-, hanem kiskatulyáz.”

A fenti mondat a könyvből való és tökéletesen összefoglalja azt, amit olvasás közben megtanultam. Nincsenek kőbe vésett szabályok, ellenben vannak nyárivegák, halevő vegetáriánusok, nyersvegánok, húsimádóból lett látens vegák, határszegők és még rengeteg fajta ember. Még egy húsevő is megszólalt a könyvben. Nagy mítoszok dőltek meg bennem, pedig ha jobban belegondolok, teljesen kézenfekvő, hogy ahány ember, annyi vegaság és annyi diéta létezik, és ami a legfontosabb: mindegyiknek joga van a létezéshez.


A maximális korrektség érdekében meg akartam osztani veletek, hogy a bejegyzést a BOOOK kiadó támogatta egy recenziós példánnyal, ez viszont semmilyen szempontból nem befolyásolt – a fent olvasható írás a saját véleményemet tükrözi.

 

Tweet about this on TwitterShare on FacebookShare on TumblrShare on StumbleUponShare on Google+

A hónap bejegyzése

slow living alapok: 4+1 egyszerű tipp a boldogabb életért

slow living alapok: 4+1 egyszerű tipp a boldogabb életért

Pár hónapja a stresszkezeléssel kapcsolatos olvasmányaimnak hála felfedeztem magamnak (talán egy kis késéssel?) a külföldön egyre divatosabb ‘slow living’ mozgalmat. A ‘slow living’ lefordítva nagyjából annyit tesz, mint ‘lassan élni’, és ahogy már ebből az elnevezésből is kiderül, egy olyan szemléletről lesz most szó, ami az élet minden területére alkalmazható. Habár még én is kezdő vagyok a ‘slow living’ lehetőségeinek és alkalmazásának kiaknázásában, mégis úgy gondoltam, hogy az eddigi tapasztalataimat érdemes megosztanom veletek, mert már így is folyamatosan érzem az új hozzáállásomnak köszönhető pozitív változásokat. Tehát a most következő leírás nem egy “hivatalos” bevezető, sokkal inkább az eddigi benyomásaim átadása, összefoglalva ezáltal azt, ami a legjobban bejött.

Na de mégis hogy lehet lassan élni?

Azonnal szerelembe estem a koncepcióval, miszerint jelentősen csökkenthető a stressz – és növelhető ezáltal az életszínvonal – ha visszaveszünk a túlpörgött életritmusból. A mozgalom megalapításakor eredetileg csak az étkezésre koncentráltak (a minőségi, fenntartható és helyi kisgazdáktól származó alapanyagok használatára, tudatos étkezésre), de aztán kinőtte magát a kezdeményezés és egy komplett életmód-irányzat lett belőle. Különféle technikákat kínál, de a közös pont mindegyiknél a tudatosságra való törekvés, kvázi a visszatalálás a jelenbe. Nincs ebben semmi ezoterikus, gondoljunk csak bele, hogy milyen sok időt töltünk a múlton való rágódással vagy a jövőtől való szorongással – miközben elrohannak mellettünk az erre elpazarolt percek és órák.

A ‘slow living’ lényege tehát nem a lassúság éltetése, hanem a tudatosság, az élethez való jelenközpontú hozzáállás kialakítása, ami korántsem zárja ki a “gyors” tevékenységeket. A mindennapi életre vonatkoztatva szerintem ez annyit tesz, hogy az ember igenis legyen gyors (de nem túlhajszolt!) és hatékony munka közben, de a szabad idejében törekedjen a jelen átélésére – ezt pedig nyilván már nem lehet kutyafuttában, felületesen megtenni.

Akkor döbbentem meg igazán, amikor kicsit magamba nézve rájöttem, hogy mennyire abszurd elvárásokat támasztottam magammal szemben. Hiszen azt vártam el, hogy feltöltődjek esténként, másnap pedig újult erővel és lelkesedéssel ébredjek, de úgy, hogy közben alig teszek ezért valamit. Gyakran megesett például, hogy kikapcsolódásként neteztem vagy dolgoztam még egy-két órát lefekvés előtt, vagy megnéztem egy filmet és közben 2 másik dolgot (beszélgetés, házimunka, e-mailek írása) is csináltam párhuzamosan. Márpedig ezeknek a felettébb inspiráló és pihentető óráknak megvan a böjtje. Számomra nem is a fizikai, hanem sokkal inkább a lelki kimerülés, a motiválatlanság és kedvtelenség volt igazán zavaró következmény.

Nem lehet állandóan, minden téren a végletekig hajszolni magunkat, mindenhol ötezer százalékot teljesíteni – még a szabad időben is -, mert annak ára van. Fenntarthatóbb és sokkal kifizetődőbb tudatosan dönteni arról, hogy mely céljaink élveznek elsőbbséget és, hogy mikor és milyen kompromisszumokat kell meghozni ezek elérése érdekében. A célok eléréséhez pedig elengedhetetlen a hatékony feltöltődés, amit végtelenbe nyúló facebookozással/túlórázással/önmagunk szapulásával nehéz elérni. Gondoljunk csak bele, hogy melyik kőműves építi fel előbb és jobb minőségben a házat: az, aki nekiesik a munkának és látástól vakulásig dolgozik, még akkor sem pihen igazán (vagy csak felületesen) ha lehetősége van rá – vagy az, aki rendszeresen pihenőt tart közben, ami alatt új erőre kap?

A ‘slow living’ hatása, na meg az alapok

Még rengeteget kell tanulnom és fejlődnöm, sok berögzött, rossz szokás vár még kigyomlálásra, de azt már most látom, hogy sokat javult az általános közérzetem és a hozzáállásom a terheléshez. Alig várom már, hogy még több mindent ültethessek a gyakrolatba, most nagyon úgy érzem, hogy ezt az életmódot nekem találták ki. 🙂 Ráadásul pár napja olvastam egy cikkben, hogy ha a ‘slow living’ hatására sikerül az agyunknak is átkapcsolnia a folyamatos készenléti, stresszes állapotból a nyugodt, lassú létezésre (ún. paraszimpatikus állapotba), akkor a testünk is átkapcsol öngyógyító üzemmódba. Mélyül a légzés, csökken a vérnyomás és normalizálódik a pulzus. Mindig kicsit szkeptikus vagyok az ilyen világmegváltó kijelentésekkel kapcsolatban, de annyi szent, hogy az egészségünknek nem árt a nyugalom.

slow living bevezető és tippek | www.thepuur.com #slowliving #motiváció

Hoztam nektek 4+1 tippet, ami szerintem összefoglalja a ‘slow living’ gyakorlati alappilléreit:

  1. Légy jelen. 
    Koncentrálj arra, amit éppen csinálsz, de csakis arra. A multitasking nemcsak káros, de növeli a stresszt és jelentősen rontja a hatékonyságot is, tehát csak veszíteni lehet vele. Ha teheted, legyél minél többet offline, távol a laptoptól, telefontól, amik felületes időtöltésre vagy végtelen böngészésre csábítanak. Habár ezek néha kikapcsolóak lehetnek, de  – saját tapasztalatból mondom – az esetek nagy részében jobban érzed majd magad, ha lefekvés előtt abbahagyod a “Hogyan legyünk sikeresek 10 lépésben” jellegű elmés cikkek olvasását. Helyette engedd meg magadnak, hogy egyszerűen csak ülj és zenét hallgass. Vagy beszélgess. Vagy pancsolj a kádban addig, amíg ki nem hűl a víz.
  2. Mozogj, hogy lelassulj.
    Egy izzasztó aerobicon vagy egy teljes testet igénybe vevő jógaórán sokkal könnyebb az izomfájdalmakkal teli jelenre koncentrálni. Főleg ha az ember nehezen engedi el a mindennapi teendőket és/vagy távol állnak tőle a lecsendesedős tevékenységek, akkor a sport remek átmenetet képezhet a munkanap és a pihenő idő között.
  3. Legyél többet (tudatosan) a szabadban. 
    Friss levegő, mozgás és gyönyörű táj: ennél jobb nem is történhetne velünk. Ezen a ponton még dolgoznom kell, mert elég lekvár vagyok, de igyekszem minél több kirándulást beiktatni a mindennapokba. Utána valahogy teljesen más szemmel néz az ember a problémákra is.
    A skandináv ‘slow living’ mozgalmat blogokon keresztül követem, ott láttam, hogy sokan hagyják hátra a nagyvárost és költöznek egy természetközeli kis faluba. Ez a lépés már némi szervezést, megfelelő körülményeket és talán egy bizonyos személyiséget is követel, de erről majd később.
  4. Fektess hangsúlyt a minőségi alapanyagok használatára a konyhában.
    Bármilyen diétát követhetsz, ami az egészségi állapotodnak megfelel, és ami teljes értékű, javarészt feldolgozatlan, szezonális alapanyagokból áll. Az egészséges, személyre szabott étkezés és étrend elég központi téma az életemben, ezen a területen nem is kellett sokat alakítanom, talán csak annyit, hogy igyekszem lassabban rágni, ízlelgetni az ételt, ha van időm (és nem a laptop előtt belapátolni cikkolvasás közben, öt perc alatt…).

+1 Alakítsd ki a te saját ‘slow living’ technikádat. A lehetőségek száma végtelen: van, aki a lassú olvasásra esküszik (rövid cikkek felületes átfutása helyett visszatérni a könyvek olvasására), van aki “lassan utazik” (csak egy látnivalót néz meg, de azt alaposan), stb. Választhatsz olyasmit, amire régebben több időt szántál és amit újra szívesen előtérbe helyeznél, ezúttal annak minden percét kiélvezve, de felfedezhetsz valami újat is.

Útravaló

Nekem nagyon tetszik, hogy a ‘slow living’ nem behatárol, csak új szemszögből láttatja a világot. Nincs előírt diéta vagy meghatározott mozgás, nem kell vegánná válni vagy meditálni vagy falura költözni, ha az ember nem akarja. A lényeg az, hogy ne csak sodródjunk az életben, rohanva a teendők és a világ után, hanem tudatos döntésekkel jussunk el a célunkig. Ehhez kínál ugyan a mozgalom konkrétabb támpontokat is (amiket felsoroltam az előbb), de ezek csak gondolatébresztők, igazából rajtad áll, hogy te hogyan ülteted gyakorlatba a nyugodt, tudatos pihenés és élet fogalmát.

Tweet about this on TwitterShare on FacebookShare on TumblrShare on StumbleUponShare on Google+