miért is jó, ha van egy lánytestvéred? íme 7 érv

miért is jó, ha van egy lánytestvéred? íme 7 érv

Mindig is szerettem volna egy testvért. Annyira erősen vágytam rá, hogy anno be is jelentettem az oviban, hogy hamarosan bővül a család – pedig a szüleim akkor még nem is tervezték a második gyereket. Úgyhogy amikor az óvónők gratuláltak anyukámnak, egy kissé meg volt lepve. Mondtam is később Gerdának, hogy nekem köszönheti a létét, hiszen a bejelentésem után a szüleink már kénytelenek voltak bevállalni még egy gyereket.

Hatéves voltam, amikor a húgom megszületett. Attól a perctől fogva, hogy világra jött, minden megváltozott. Voltak jó és rossz időszakok, de egy biztos: az ő léte és a mi kapcsolatunk az egyik legjobb dolog az életemben.

Ez a lista különbözni fog a szokásos összeállításoktól, ahol olyan érvek szerepelnek, mint “Mindig lehet rá számítani” vagy “Bármikor ellophatom a ruháit”. Egy olyan felsorolást szerettem volna csinálni, ami bemutatja a különleges és furcsa közös életünk velejét.

Szóval miért is jó egy testvér?

  1. Dugicsokit csempész a zsebeimbe, a fiókomba, a táskámba – tulajdonképpen mindenhova. Az indítékaira még nem jöttem rá. Talán az akaraterőmet próbálja edzeni, vagy fel akar hizlalni; mindenesetre mindig mosolyt csal az arcomra, amikor megpillantom valamelyik jutalomfalatját.
  2. Van egy közös kódnyelvünk. Például ha egyikünk azt mondja, hogy “Kilakkoztam a körmeimet a bal kezemen” az azt jelenti, hogy valami undorító lóg ki a másik bal orrlyukából. Praktikus, nem?
  3. Tökéletes bűntárs. Volt egy Samu nevű nyuszink kiskorunkban, aki az udvarban élt és nem szabadott bejönnie a lakásba. Azonban amikor a szüleink nem voltak otthon, mindig bevittük, hogy trükköket tanítsunk neki a szobában vagy ott etessük meg. Természetesen mindig hagyott maga után némi bizonyítékot, úgyhogy amikor a szüleink hazaérkeztek, egyikünk lefoglalta őket, amíg a másik eltakarította a nyomokat.
  4. Szép ruhái vannak, ráadásul nagyjából azonos a méretünk is… Egymás ruhájának kölcsönvétele teljesen elfogadott, azonban előtte át kell esni a szokásos rituálén is. Ilyenkor Gerda egyenként felajánlja a ruhadarabokat, én mindegyikre mondok valami kifogást, például, hogy túl nagy/túl szoros/túl fekete/túl színes. A végére, amikor ő már közel áll az idegösszeomláshoz, kiválasztom valamelyiket, ugyanis idő közben rájöttem, hogy mégiscsak jó. Tökéletesen működő módszer 🙂
  5. Elfogadja a titkos rajongásomat a plüssállatok iránt. Nemrég meglepett egy IKEA-s plüsspatkánnyal, amire olyan régóta vágytam, de túl cikinek tartottam megvenni 25 évesen.
  6. Mellette igazán önmagam lehetek, sosem ítélkezik. Még akkor sem, ha este 11-kor megeszek egymás után négy sütit, majd rögtön előadok egy hisztérikus monológot az alakomról.
  7. Ő is legalább olyan zakkant, mint én. Például tegnap, amikor sétáltunk az utcán, mindketten halálra rémültünk egy furcsa zajtól, ami a hátunk mögül jött és elkezdtünk malacok módjára visítotani. Mint kiderült, a furcsa zaj tulajdonosa egy négyéves kisfiú, aki a labdája után trappolt.

Köszönöm az eddigi fantasztikus éveket <3 Éljenek a testvérek!

Kapcsolódó bejegyzések



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.