család, határok és egyebek: erre volt kíváncsi a többi blogger

család, határok és egyebek: erre volt kíváncsi a többi blogger

Szeptember óta új játékot játszunk a magyar bloggerekkel: minden nap reflektorfénybe kerül egyikünk, akinek kérdéseket tehetünk fel bármiről, a delikvens pedig egy bejegyzésben megválaszolja azokat. Pár napja (végre!) én voltam a soros. Remek kérdéseket kaptam, nem is volt olyan könnyű választ adni rájuk, mint ahogy azt elsőre gondoltam. Jöjjenek hát a kérdések és a válaszok – a kérdezők blogját a kérdés után szereplő névre kattintva érhetitek el:

Olvasom a bemutatkozásotokat és hát kész… Én is autoimmun vagyok a Crohnommal, egy nyarat 16 évesen a holland nyelv megismerésére szántam (mini nyelvkönyvvel, csak úgy magamtól)… Imádok enni, imádok főzni… Na jó, a lényeg, az, hogy máris rátok kattantam 😀 A kérdésem az lenne, hogy mennyire nehéz ketten vezetni egy blogot? Mennyire ment simán a feladatok leosztása? Nem vágytok néha a másik oldalra? – Suz’n világa blog

Hűha, én sem tudtam, hogy ennyi bennünk a közös, bár Suz’n blogját egy ideje már követem. 🙂 Ketten vezetni egy blogot sok szempontból egyszerűbb lehet, mint egyedül, hiszen így mindig van valaki, aki kapható egy kis ötletelésre, fényképezésre, a fejlemények kitárgyalására és mindenre, ami ezzel jár. De mivel különböző életszakaszban vagyunk és nem egy helyen lakunk, időnként egyikünk kiesik, improvizálni kell és helyettesíteni egymást. Amit decemberben, az induláskor megbeszéltünk (elég naivan – előtte még egyikünk se blogolt), az a gyakorlatban lassan átalakult és a feladatok elosztása is változott idővel, ehhez igyekszünk is rugalmasan hozzáállni. Gerdi például most egyszerre csinálja az egyetemet, dolgozik félállásban és emellett még önkénteskedik, úgyhogy igyekszem őt tehermentesíteni ott, ahol tudom, miközben titokban azt tervezgetem, hogy milyen projekteket csinálunk majd együtt, ha több ideje lesz újra. Ennek hála én belekóstoltam a fényképezésbe és az instagramozásba is, az előbbivel nagyon szeretek játszani és kísérletezni, bár sajnos nincs olyan jó szemem hozzá, mint Gerdinek. Az utóbbinál még jócskán van mit tanulnom…

Hűűű (Suz’n megelőzött a kérdéssel, én is ilyesmit szerettem volna) 😀 Mennyi nyelvet beszéltek ketten együtt összesen? 😀 Az élet minden területén ilyen jó csapat vagytok, vagy van kivétel? – Megvalósítás alatt blog

Összesen 4 idegen nyelvet beszélünk és 6 nyelven tudunk olvasni, ha összeadjuk azt, amink van. 🙂 Csak egy-két olyan területről tudok, ahol nagyon nehezen vergődünk zöld ágra, ilyen például az esti film kiválasztásának rituáléja. Még akkor szoktunk rá erre, amikor Pécsett laktunk mindketten. Általában 20-30 percet vesz igénybe a procedúra és minden egyes alkalommal ugyanolyan forgatókönyv alapján játszódik le. Az első 5 percben felsoroljuk egymásnak, hogy milyen filmek jöhetnek számításba, amire a másik következetesen nemet mond – és fordítva. Utána 15 percig felhánytorgatjuk a múltat “Múltkor is én engedtem! Legutóbb még neked is tetszett ez a film!”, illetve bombabiztos érveket puffogtatunk “De ebben Anthony Hopkins ÉS Brad Pitt is játszik.”, míg végül el nem érünk a mű-veszekedésig és sértődésig “Direkt csinálod, igaz? Jó, akkor nézz egyedül filmet!”. Ilyenkor aztán valamelyikünk duzzogva enged a másiknak, betesszük a DVD-t, és be nem vallanánk egymásnak, hogy a filmnézésnek ez a legjobb része. 🙂

blogger kérdőív

 

Szia! Én IR-es és – jól kordában tartható – colitis-es vagyok. Szóval tudom, hogy nem könnyű az életmódváltással megbarátkozni, hozzászokni, egyáltalán elfogadni az új helyzetet és túl lendülni a miért én kérdéseken. A Te családod hogyan élte meg, hogy vannak ételek amiket nem vagy másképpen fogyasztasz? Okozott nehézséget/nézeteltérést? Köszönöm a válaszokat 🙂 – Egy egészségesebb élet blog

Sajnálom, hogy te is IBD-vel, IR-rel és diétákkal küzdesz 🙁 Nálunk az volt a szerencse, hogy csak fokozatosan derültek ki a dolgok és alakult át teljesen az étkezésem, így mindenkinek volt ideje valamennyire hozzászokni. Az egész család messzemenőkig támogató volt, annyira szerették volna, hogy jobban legyek, hogy szerintem ha kijelentem, hogy ezentúl csak rozsdás vasszöget ehetek, akkor anyukám utánajár, hogy hogyan lehet azt a legfinomabban elkészíteni, a többiek pedig szolidaritásból megkóstolnák. Ha meglátogatjuk a szüleimet vagy Péter szüleit, akkor valószínűleg rengeteg extra munkával, de mindig kedvesen készülnek és készítenek nekem való ételeket is. Péter fenntartás nélkül támogat a diétában, igyekszik megkönnyíteni az életemet, például ha felfedez valamit, amit én is ehetek, akkor rögtön vesz belőle rengeteget. 🙂 Őt érinti legjobban a diétázásom, hiszen együtt élünk, de eddig egyetlen konfliktus volt csak köztünk emiatt, nyaralás-ügyben. Péter nem szeret előre készülni vagy nagyon megtervezni a szabadságot, én pedig hajlamos vagyok túltervezni mindent, főleg az étkezéseket és még így is izgulni, hogy mi lesz, ha nem lesz nálunk elég ennivaló. Aztán felismertük, hogy mindez csak hozzáállás kérdése és így sikerült megtalálni az arany középutat ebben is.

Hogy haladsz a 30 dolog 30 előtt projekttel? 🙂 Mire vagy(tok) eddig a legbüszkébb(ek) a bloggal kapcsolatban? Lesz-e a jövőben esetleg bejegyzés Gerda tollából is? 🙂 – Kittenish blog

(Erről a projektről van szó.) Meglepően jól, nem számítottam arra ugyanis, hogy rengeteg tippet és segítséget kapok majd a cikk publikálása után, ez jelentősen felgyorsította a folyamatokat. A teljesség igénye nélkül íme néhány eredmény:

  • végre létrehoztam magamnak egy kedvenc zeneszám-listát
  • gyakorlom a fényképezést, méghozzá majdnem minden nap
  • 7 napból 4-szer olvasok lefekvés előtt
  • szabadúszó lettem!
  • több kiállításon is voltam
  • gyakorlom a gitározást (fene gondolta volna, hogy ilyen nehéz…)
  • szeptember végén vagy október elején jön az új blog-felület

Írok majd erről külön bejegyzést, ha még több pontot sikerült kipipálni. 🙂 A legbüszkébbek azt hiszem azokra az olvasóktól érkező, pozitív visszajelzésekre vagyunk, amikben köszönetet mondtak a receptekért, amik segítettek a mindennapjaikban. Az egyik kedvencem, amit a magkenyérről írt egyikük: “Csak mert eddig minden receptetek bevált.így hát ezt is kiprobaltam. Naaaaagyon JÓ. Köszönöm ❤” 

könnyű, egészséges magkenyér recept, gluténmentes, vegán, szénhidrátszegény | www.thepuur.com

Gerdi nagyon örült a kérdésnek és azt mondta, hogy ő is ír majd egy bejegyzést, már azt is tudja, hogy miről. 😉

Van olyan téma, ami nem fér bele a blogba? – Élményképek blog

Nem zárkózok el semmilyen témától, szerintem sokkal fontosabb a “tálalás”: mindig igyekszem minőségi tartalmat kiadni a kezeim közül, ez az, amit szem előtt tartok és amiben leginkább fejlődni szeretnék. Emellett a konzekvens témaválasztásra is törekszem: életmód blognak indult a The Puur, amibe akármi beleilleszthető, de most a hosszútávú tervem az, hogy inkább specifikusabb, de profibb bejegyzéseket osszak meg (mindenmentes) diéta és egészség témakörben. Ez nyilván hatással lesz arra is, hogy mi fér bele a blogba és mi nem.

Sziasztok, gratula a bloghoz első körben. Gyönyörű, modern, újhullámos, de kifinomult, kifejezetten tetszik. A téma is, ti is:). Hogyan motiválnátok a szülőket, hogy vállaljanak testvért is egyke gyermekük mellé? – Grafostylist blog

Köszönjük a dicsérő szavakat! 🙂 Számomra a húgom volt a legnagyobb ajándék, amit (akit) a szüleim “adhattak” nekem. A vele való kapcsolat olyan sziklaszilárd, amiről tudom, hogy előreláthatólag még a legnehezebb időszakokat és legdurvább veszekedéseket is túléli. A testvér az a társ az életben, aki mindig, mindentől függetlenül ott van az ember mellett, aki nagy valószínűséggel mindig meg is érti őt. Gerdi nélkül a gyerekkorom sokkal sivárabb és magányosabb lett volna (még úgy is, hogy sok barátom volt), felnőttként pedig egy hatalmas űr tátongana az ő helyén, amit senki sem tudna betölteni. Röviden így. 🙂 Nyilván csomó egyéb szempont is van még, amiket mérlegelni kell, én csak a saját élményeimet írtam most le. Pár hónapja egy cikkben is összefoglaltam a többi tapasztalatomat, kicsit lazább formában, azt itt olvashatjátok el.

testverek

A betegséged miatt ügyelned kell az étrendedre; a kérdésem ezzel kapcsolatos. Rengeteg hasznos információ, ugyanakkor rengeteg tévhit is kering a virtuális térben az ételek hatásairól (csak ma háromszor jött szembe a newsfeedemen, hogy a cékla gyógyítja a rákot…). Hogyan tudod eldönteni, melyik információ igaz, melyik nem, melyik étel segíthet, és melyik árthat? – SelfMade.Black blog

Jogos kérdés, néha még a legprofibbnak tűnő cikkekről is kiderül, hogy helytelen információkat közölnek. Alapvetően az orvosaim útmutatásait és a testem jelzéseit követem a diétát illetően. Nem igazán hiszek abban, hogy egy-egy élelmiszer gyökeres változást tudna előidézni az egészségi állapotomban, többet ér a személyre szabott, egészséges táplálkozás, a sport és a lelki egyensúly megtalálása – legalábbis szerintem. Persze van olyan, hogy fellelkesülök egy-egy cikk hatására, ilyenkor megvizsgálom a megjelölt forrásokat, az alkalmazott érvrendszer kikezdhetetlenségét, hitelességét. Tehát ha egy tisztességes tudományos kutatás eredményeit közlik, ahol a felmérést nem egy szűk csoporton végezték és bevontak kontrollcsoportot is, akkor felcsillan a szemem, majd alaposan utánajárok a témának. De sajnos nincsenek csodaszerek.

A 30as kérdést már elvitték, így mi a kedvenc mentes ételed? Kísérletezős kedvemben vagyok és kipróbálnám 🙂 – Home made életünk blog

Mindig más az aktuális kedvenc, most például a hűvősebb időjárásnak hála újra elkezdtem kacsintgatni a sütő felé és már napok óta tervezem, hogy sütök egy jó nagy adag mindenmentes fahéjas (vagy kakaós) csigát, azokat valahogy sosem tudtam még megunni. De ha valami egyszerűbbre vágysz, akkor melegen ajánlom a gofrit is, gyorsan elkészül, ráadásul úgy ízesíti az ember, ahogy csak gondolja. Jó kísérletezést, majd számolj be róla, hogy milyen lett 😉 

mindenmentes alakbarát gofri recept | www.thepuur.com

Ha a mellőzött alapanyagok közül egyet következmények nélkül visszailleszthetnél az étrendedbe, melyik lenne az? – 160 gramm blog

Fogós kérdés, de pár perc gondolkozás után arra jutottam, hogy valószínűleg a tejnek örülnék a legjobban. Hiába vannak készen kapható vegán termékek, illetve otthon is könnyen kivitelezhető tejhelyettesítő trükkök és receptek, néha rámtör a túró (körözött! zöldfűszeres túró! túrókrém!) és túrós sütik utáni vágy. A kefirről nem is beszélve… 🙂

Én a jógával kapcsolatos posztodnál találtam a blogra, ezért erről kérdezek. 🙂 Tart a lelkesedésed a 30 napos jóga kihívás után is? Otthon gyakorolsz, vagy kipróbáltál már esetleg jógastúdió(ka)t? Ha igen, milyenek a benyomásaid? – Tisztakék blog

(Végigcsináltam a 30 napos jógás kihívást, itt olvashatsz róla.) Azóta egyszer felhagytam a jógázással 2 hétre egy elhúzódó betegeskedés miatt, ezek után valahogy nagyon gyengének éreztem magam, nem is volt túl sok kedvem újra ráállni a matracra. Aztán egyik nap Péter megkért, hogy mutassak neki egy gyakorlatot, amit meg is tettem, és legnagyobb meglepetésemre abba se akartam hagyni. 🙂 Felszabadultam, újra éreztem azt a csodálatos nyugalmat, ami jógázás közben eltölt. Megintcsak kiderült, mekkora hatással tudnak lenni ránk a gátlásaink – azt hittem, hogy túl gyenge vagyok a jógázáshoz, pedig a jóga pont annyira vesz igénybe, amennyire épp szükségem van a kihívásra. Egy svéd oldalon olvastam ezt a gondolatot, nagyon igaznak tartom: “a jóga a mindennapjaink sebtapasza”. Szóval igen, a lelkesedésem újra feléledt, nagyobb hévvel, mint előtte. 🙂 Továbbra is otthon gyakorlok, de már tervezem a környéken lévő stúdiók kipróbálását is. 

Bizonyíték, nem ígéret: egy kép a kezdetleges, félig elnevetett, de annál lekesebb gyakorlásaim egyikéről:

blog kérdőív | www.thepuur.com

 

Lányok, én eü. dolgozó létemre most először olvasok néhány nap leforgása alatt többetektől is az IR-ől, Crohn-betegségről ilyen mélységében. Oké, suliban tanultuk az utóbbit, de bevallom, mivel az én szakterületem a veseelégtelenséggel áll közvetlen kapcsolatban, így a konkrét infók kikoptak a fejemből. Tőletek azt szeretném kérdezni, mi volt az a legfontosabb néhány tünet, ami utalt ezekre a betegségekre. Magam miatt kérdem elsősorban. – Kezem Nyomán blog

Nálam az IR főleg vércukor-ingadozásban, pattanásokban, szőrösödésben és fáradékonyságban nyilvánult meg. De ezeket normálisnak tartottam mindaddig, amíg egy alapos nőgyógyász terheléses vércukormérésre nem küldött. Ott kiderült, hogy erős hajlamom van az IR-re, amit jelenleg diétával és sporttal megúszhatok. Miután életmódot váltottam, szinte azonnal kézzelfogható eredménye is lett: kiderült, hogy a fent említett panaszok a kezdődő IR tünetei voltak, emiatt kezelhetők, nem pedig genetikai adottságaim, amikbe bele kell törődnie az embernek,

A Crohn más tészta, a cél érdekében mellőzni fogom a virágnyelvet, úgyhogy aki érzékeny az explicit tartalomra, ne olvasson tovább. Kamaszkorom vége felé kezdődhetett a dolog, akkoriban megmagyarázhatatlan eredetű ízületi gyulladásom volt, ami pár hónap alatt magától elmúlt. A vérképemben onnantól kezdve folyamatosan magas volt az ASCA IgA és IgG értéke, ráadásul egy átlagos napon 3-4 alkalommal is volt székletem. Egyetem alatt derült ki, hogy uveitisem van (autoimmun szemgyulladás, szintén a Crohn egyik lehetséges tünete), havonta-kéthavonta afták jelentek meg a számban, majd begyulladt az epehólyagom és kiderült róla, hogy évek óta köves is (24 voltam akkor), úgyhogy ki is vették. Akkoriban már napi 4-5-re emelkedett a székletek száma, stresszesebb időszakokban folyamatosan hasmenésem volt, evés után felpuffadtam, böfögtem, időnként fájdalmaim voltak. Ezekre a tünetekre az egyik gasztroenterológus azt mondta, hogy “csak gyors az anyagcseréje, túl sok rostot eszik”, a másik szerint “ön hipochonder, csak azért jött, hogy figyelmet kapjon”, a harmadik elküldött ételintolerancia vizsgálatokra, de miután a diétázás se hozott kielégítő eredményt, széttárta a kezét és feladta. Végül a negyedik orvos jött rá, hogy Crohn áll a háttérben, pedig addigra azt hittem én is, hogy a többinek van igaza és tényleg csak én képzelem be az egészet. A mostani orvosom, aki diagnosztizált, elmagyarázta, hogy a Crohnt nagyon nehéz felismerni, főleg abban a stádiumban, amikor még nem lobban be teljesen. Ráadásul nem mindenkinél jelentkeznek az “egyértelmű” tünetek (hasmenés, véres széklet, láz, fogyás, stb.) mindjárt a legelején. 

Mindez arra tanított, hogy ha gyanús tüneteid vannak, ha nem érzed jól magad, akkor kitartóan kell orvosról orvosra járni egészen addig, amíg meg nem találod azt, aki rászánja az időt és az energiát a diagnosztizálásra. Jogunk van jól lenni, nem szabad beletörődni vagy kompromisszumot kötni ezen a területen. Remélem te is megtalálod a megfelelő szakembert vagy választ a kérdéseidre. 🙂

Köszönöm a kérdéseket! Nagyon élveztem a válaszadást, remélem lesz még ilyen játék máskor is. Kimaradt valami? Kérdezzetek bátran! 🙂



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.