Budapesten biciklizni: igen vagy inkább mégse?

Budapesten biciklizni: igen vagy inkább mégse?

Ahogy a Facebookon is említettem pár napja, az ősz kezdete számomra mindig felér egy második újévvel. Talán az iskolakezdések emléke teszi, vagy a csendesebb évszak kezdete, mindenesetre ilyenkor szeretem átértékelni a január óta eltelt hónapokat, illetve előszeretettel tűzök ki új célokat is. Mint például azt, hogy többet vagy rendszeresebben fogok mozogni. Ismerős, ugye? Nálam régebben szinte automatikusan társult ez az elhatározás kifogások keresésével: túl korán/későn/messze van az edzés, túl gyenge/fárasztó/agresszív/unalmas, ráadásul drága is, pont akkor lesz az a szülinapi buli, úgyhogy csak jövő héttől tudnám csak kezdeni, stb.

Lássuk be, kegyetlenül nehéz túllépni önmagunkon és a komfortzónánkon, nincs ezen mit szégyellni. Számomra végül az lett a fenntartható megoldás, hogy olyan mozgásformákat választottam, amiket szeretek. Triviálisan hangzik, pedig sokak szenvednek a bűntudattól az edzés elhanyagolása miatt és hibáztatják magukat a lustaságukért, pedig lehet, hogy egyszerűen csak nem illik hozzájuk az általuk választott sport. Nálam a jóga, a TRX és a biciklizés lett a befutó, illetve próbálom az úszást is megszeretni. A jógázásig vezető rögös útról már beszámoltam, most beszéljünk egy kicsit arról, milyen is Budapesten biciklizni.

A budapesti biciklizés mint edzésforma ambivalenciája

Biztos sokakban merült már fel az a gondolat, hogy milyen jó lenne néhány edzést (a munkába/iskolába való) biciklizéssel kiváltani. Elvégre nemcsak az egészségünkre, de a környezetre és a közlekedési állapotokra is remek hatással lennénk, segítségével időt és pénzt is spórolhatunk, elvileg még a stresszt is csökkenti. Tehát kész főnyeremény. Miért csodálkoznak hát mégis az emberek, vagy esetleg rázzák a fejüket rosszallóan, amikor megtudják, hogy több mint 5 éve biciklivel szelem Budapest utcáit – a magam termetes 152 centijével? Valószínűleg aggódnak, ami érthető, hiszen rengeteg rémtörténet és igaznak gondolt negatív hiedelem kering a köztudatban a budapesti közlekedési állapotokról. 

Mivel nagyjából mindig ugyanazokat a félelmeket fogalmazzák meg az emberek, amikor arról beszélgetünk, hogy milyen is valójában bUdapesten biciklizni, jó ötletnek tűnt összegyűjteni és írásban is megválaszolni őket. Tények vagy tévhitek? Lássuk!

“Agresszívak és figyelmetlenek az autósok, el fognak ütni.”

Anno nekem is ez volt a legnagyobb félelmem, amíg rá nem jöttem, hogy ez az állítás csak részben igaz. A legtöbb autós meglepően figyelmes, vigyázva közlekedik biciklisták mellett, és kifejezetten díjazza, ha az ember betartja a KRESZ szabályait. Ahogy mindenhol, itt is vannak kivételek, vaddisznó módjára csörtető autósok és buszosok, akik nemcsak magukat és bicikliseket sodorhatják veszélybe, de a közlekedés összes többi résztvevőjét is. Őket nyilván autóval vagy busszal közlekedve se lehetne kikerülni, a biciklin viszont védtelenebb az ember, úgyhogy ezért szívem szerint mindenki számára kötelezővé tenném a bukósisak használatát. Nem az autósok, hanem amiatt az 1%-nyi vaddisznó miatt.

Tehát Budapesten biciklizni nem veszélytelen – ahogy mellesleg sétálni sem – de a szabályok betartásával, óvatossággal és egy megfelelő bukósisak viselésével minimálisra lehet csökkenteni a kockázatokat. Talán csak szerencsém volt, de 5 év alatt egyszer sem szenvedtem balesetet, annak ellenére, hogy szinte minden nap használom a biciklit.

“Tüdőrákom lesz a kipufogók gázaitól.”

Mozgás közben mélyebbre vesszük a levegőt, a benzingőzből kétszer annyi káros anyag jut be a szervezetünkbe, mint autóban ülve. Ez tény. Viszont egy holland kutatás kimutatta, hogy még így is jobban megéri biciklire ülni: átlagosan egy évvel hosszabbítja meg az életünket a veszélyek figyelembevétele mellett a bicikli használata. Nyilván ezek az adatok a holland körülmények mellett igazak, de még ha el is osztjuk kettővel a leírtakat, az is elég jó eredmény. Nem beszélve arról, hogy többfajta légszűrő biciklis maszkot is találni már a boltok polcain.

Egyébként én ezért is szeretek a kis utcákon biciklizni, még ha kicsit kerülő is: kisebb a forgalom, lehet ráérősebb a tempóm és még a levegő is jobb. De a holland kutatás is magáért beszél. A végén egyébként hozzáteszik, hogy természetesen folyamatosan javulnának az eredmények abban az esetben, ha még több ember cserélné biciklire az autóját. Szóval bringára fel! 🙂

“Túl lassú a közlekedéshez, mindenhova előbb kellene elindulni.”

Tény, hogy hosszabb távokra nem mindig érdemes két kerékkel vállalkozni, kivéve ha az a tervünk, hogy így az aznapi edzést le is tudjuk – hiszen azzal is elmenne legalább másfél óra. Viszont kisebb távokra a bicikli több mint tökéletes. Íme két példa: az első munkahelyem közel volt az otthonomhoz, mindössze 2 kilométer volt összesen az iroda és a lakás között. Sétálva ez a táv nekem majdnem fél órámba került volna, BKV-val 20 percbe – ha szerencsém volt a buszok érkezésével – biciklivel pedig kényelmes tempóval 5 percig tartott az utazás. Amikor az iroda messzebbre költözött (5,5 kilométerre), akkor a sétálás ideje 1 óra lett volna, a BKV-s közlekedés 40 perc, biciklivel pedig 20-25 a lámpáktól függően. Kiszámolhatjuk, hogy ezzel naponta hány értékes percet nyertem magamnak. Még egy pont a biciklinek. 🙂

 

Budapesten biciklizni: pro és kontra | www.thepuur.com

“Nem tudok csinosan öltözködni biciklizés mellett.”

Ez az állítás valamennyire igaz: ha nagyobb a táv vagy melegebb az időjárás, könnyebben leizzad az ember, viszont ezen segíthet a lassú tempó vagy a váltóruha bepakolása (egy sima edzésre is így készülünk). Szerencsére sok munkahelyen megoldható már a zuhanyzás is, de nem mindenkinek van rá szüksége. Én régebben magassarkúban is képes voltam biciklizni, de ezt nem ajánlom senkinek, mert balesetveszélyes lehet. Tehát igényel némi rákészülést a dolog, de az előnyök és hátrányok mérleglésével mindenki eldöntheti, hogy melyik fontosabb számára. 

Budapesten biciklizni: igen vagy ne?

Nyilván nem lehet és talán nem is kell olyan választ adni, ami mindenki számára igaz lehet. A poszt írása közben igyekeztem félretenni a saját lelkesedésemet a biciklizés iránt (végül azt a részt is kihúztam, amiben bemutatom a némiképp csotrogány, de annál strammabb bicajomat, Villámot) és próbáltam egy viszonylag objektív képet adni erről a mozgásformáról a tapasztalataim segítségével. Azért titokban remélem, hogy sikerült meghozni a kedvét néhányatoknak hozzá. 🙂



11 thoughts on “Budapesten biciklizni: igen vagy inkább mégse?”

  • Én nem vagyok hajlandó biciklizni Pesten, de csakis azért, mert tudom, hogy képtelen vagyok normálisan közlekedni, és valószínűleg előbb-utóbb komoly balesetem lenne. De tényleg. 😀 Győrben viszont biciklivel járok ha csak lehet. 🙂

    • Hahaha, bocsi Zsófi, de ezen felkuncogtam, meglepő a tudatosságod. Megértelek, nehéz mindenre figyelni és tisztában lenni a szabályokkal, van akit ezért jobban stresszel, mint kikapcsol a biciklizés. de Győrben biztos nagyon szép és jó biciklivel járni. 🙂

  • Immár két hete saját bringával terrorizálom az autósokat, motorosokat és gyalogosokat. Bubival kezdtem (csak ajánlani tudom), a biztonságosnak tűnő, felfestett bicikliútvonalakon rettegtem végig az első útjaimat, hétről hétre fogytam és izmosodtam, és menet közben figyeltem a profikat. Milyen útvonalakon mennek, merre “csalnak”, hogy váltanak sávot, amikor bizony nem ragadhatunk a szélső sávban a padka közelségében, és így én is egyre jobban belebátorodtam. Tanúsítom, tényleg meglepően figyelmesek az autósok, motorosok és bringástársak (a gyalogosok még gyalogosként is sokszor idegesítenek, dehát mindig a gyorsabbnak kell vigyázni a “kisebbre”).

    Az öltözködésről. Figyeltem azt a kevés lányt is, és meglepő nőies öltözeteket láttam, így félretettem a sztereotípiámat és gyerekkori gyakorlatomat (farmer-póló-bézbólsapka). Még így is, hogy férfi vázas moutain bike-kal száguldozom, nem okoz gondot semmilyen – max. féllábszárig érő vagy rövidebb – szoknya vagy olyan nyári ruha, amiben amúgy levegőt is kapok. Úgy sejtem, egy női vázas trekkingen tovább tâgulnak a lehetőségek a hölgyek önkifejezésére. Nem beszélve az egyre nagyobb választékban kapható “csajos” bringákról, bringakiegészítőkről, amiknek köszönhetően új terep nyílt a női szépérzék kreatív kiélésére. Mondjuk a cipő az szerintem is lényeges, magassarkú, vagy csúszós, nagyon vékony talpú topànka az inkább menjen a táskába vagy a munkahelyi szekrénykénkbe – hozzáteszem, sok praktikus nő amúgy is így jár munkába.

    Felhoznék még egy pozitívumot, hátha valakit ez motivál:
    Azér’ ölég vagány dolog bringásnak lenni. 😉 Főleg nőként. Másképp néznek az ember lányára, ha megtudják vagy meglátják. Aki szinténzenész, az azért, aki pedig nem, az meg…hát, mindenkiből másképp jön ki (belső konfliktusaitól és viselkedési mintáitól függően), de hasonló a szitu, mint mikor a kanapéhuszár beszélget az edzeni járóval, vagy a dohányzó a leszokottal.

    Mindig is szerettem biciklizni, és örülök, hogy újra a mindennapjaim része lett. 🙂

    • Hű de szuper lett ez a hozzászólás, köszönöm szépen, Andi! 🙂 Nagyon büszke lehetsz magadra, hogy belevágtál, meglátod, hogy hétről hétre és évről évre egyre jobb lesz a helyzet. Bevallom, én csak 2-3 év után éreztem a teljes magabiztosságot, de előtte nagyon ritkán bicajoztam. Amikor viszont eléred és bátran tekersz, az hihetetlenül szabad és szuper érzés.

      A női bicaj tényleg sokat segít az öltözködés szabadságán, én szinte egész nyáron rövidebb szoknyákban jártam és nem volt baj egyszer sem belőle. Nagyon szépen fogalmaztad meg a női kreativitást érintő lehetőségeket, nem is gondoltam rá eddig, hogy milyen szuper kifejezési eszközzé válhat egy bringa is.

      Nagyon örülök, hogy írtál, és sok élvezetes percet kívánok a biciklizéshez és a vagánysághoz, csak így tovább! <3

  • Két oldalról közelíteném meg az írásodat: – meggyőztél, bicót ragadnék, kis távra merészkednék?! ( de a félelem velem lenne). – anya vagyok, és konzervativ anya vagyok!!! Féltem a gyerekemet, tehát nem propagálnám! De nagyon jók az érvek, és büszke vagyok rád❤️? ??

    • Köszi! ❤️❤️❤️ Érthető, hogy féltesz, de ne aggódj, mert egy belevaló csajokból álló családból származom. 😉

  • Estére hol parkol Villám? Egyelőre nekem ez a legnagyobb gondom, hogy a házban igazán nincsen hova tenni, kívül meg hát… nem maradna sokáig az enyém a bicikli.

    • Szerencsénk van, mert mélygarázs és tároló is van a házban. Villám a garázsban van, de van aki a tárolót preferálja. Nálatok nincs esetleg pince vagy valamilyen tárolóhelyiség?

  • Pince van, de oda elég nehéz levinni/felhozni minden nap. Tároló sajnos egy szem sem, de még az udvaron sincs semmi, amihez ki lehetne kötni.

    • Akkor ezek szerint nem nagyon gondoltak a biciklisekre. Ha mást nem, azt még meg lehet próbálni, hogy a következő lakógyűlésen szavazzák meg a biciklitárolók, rudak vagy bármilyen bicikli kikötésére alkalmas létesítmény kialakítását a lakók. Vannak egész olcsó megoldások is, és talán nem is vagytok egyedül a problémával, szóval még össze is lehet fogni. Remélem megoldódik előbb-utóbb, mert az ilyen apró, de minden nap jelentkező kellemetlenségek kiiktatása nagyon sokat tud dobni az ember közérzetén. 🙂

    • Láttam egy – korábban – pincében tartott, és ott áttelelt bringát előtte és utána. Siralmas, minden támadható felületet beterített a rozsda, egy év alatt tízet öregedett szegény gép. 🙁 Szóval nem csak a cipelés nehézsége miatt nem javaslom a pincében való tárolást. Persze függ az adott helyiség páratartalmától, de ritka a friss levegőjű pince.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.