diétás mélypontok: ami a színfalak mögött zajlik

diétás mélypontok: ami a színfalak mögött zajlik

Pár hete rájöttem valami elég kiábrándítóra a bloggal kapcsolatban. Végigpörgettem a bejegyzéseket, próbáltam arra koncentrálni, hogy milyen benyomást keltenek összességében a képek és az írások – első blikkre megfelelőnek tűnt minden, de ettől függetlenül kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam. Itt vannak ezek a gusztusos receptek, vidám hangvételű leírások és annak ellenére, hogy szinte minden percét élvezem a bloggal kapcsolatos munkának, mostanában marhára elegem lett a diétából. Órákat tudnék panaszkodni és sajnáltatni magam, miközben titokban irigykedek mindenki másra, aki velem ellentétben biztos egy kiscserkész buzgalmával követi a diétája előírásait és halad az egészség felé vezető úton. Máskor is volt már ilyen, ismerem az érzést és azt is tudom, hogy meg tudok vele birkózni, de nem szeretném, hogy azok, akik hasonló cipőben járnak, azt higgyék, hogy egyedül vannak. Esetleg azt, hogy vannak azok, akik játszva veszik a diétás mélypontok hadát, meg ők és a többi földi halandó, akik minden bizonnyal gyenge jellemüknek köszönhetik, ha nem megy az életmódváltás. Márpedig ez nincs így, erről beszélni kell és a The Puur blog sem lesz teljes addig, amíg ki nem vesézzük a sötét oldalt is. Tartsatok hát velem. 🙂

Diétás mélypontok: a cikksorozat

Mivel fontos számomra a hitelesség és az, hogy mások esetleg erőt tudjanak meríteni a saját tapasztalataimból, vagy levonhassák a tanulságokat azokból a hibákból, amiket én már elkövettem, ezért úgy döntöttem, hogy indítok egy három részből álló sorozatot a diétás mélypontokról. Az első – vagy is ez a – rész az én küzdelmeimet foglalja össze, a második részben 5 fantasztikus (szigorúan diétázó) bloggertársam osztja meg a saját tapasztalatait, a harmadik részt pedig ti írjátok. Bizony!

Ha van kedved megosztani a történetedet, esetleg a számodra bevált/kudarcot vallott tippeket másokkal, vagy egyszerűen csak jól esne végre panaszkodni eszmecserét folytatni egy olyan közösséggel, aminek tagjai tényleg tudják, hogy min mész keresztül, akkor csatlakozz a cikksorozathoz te is! Küldd el az írásodat augusztus 31-ig a [email protected] címre vagy a Facebookon, mi pedig megjelentetjük a sorozat harmadik részében. Lehet akár 1-2 mondat vagy egy kisregény is, képpel, névvel, vagy anélkül, a formátum is csak rajtad áll. Mi nagyon örülünk minden közreműködőnek és biztos vagyok benne, hogy a sorstársaink is erőt merítenek majd minden sorból. 😉

Most pedig következzen a saját sztorim.

Amikor az elvek gáncsolnak ki

“Hogy bírod tartani ezt a borzalmas diétát?” kérdezték sokan az elmúlt évek során, és szinte mindig ugyanazt válaszoltam: “Egyrészt nem borzalmas, hiszen rávesz az egészséges életmódra és arra, hogy figyeljek magamra, másrészt az az elvem, hogy időnként meg lehet szegni bizonyos részeit annak érdekében, hogy fenntartható legyen.” Voilá. Avagy ismerjétek meg a kiskaput, amin átlépve rövid úton belül egy olyan negatív spirálba kerülök, ahonnan minden egyes csak-most-az-egyszer-belefér étkezéssel nehezebbé válik a kitörés. Ez az én mumusom.

Amikor 2013-ban javasolta az orvosom, hogy álljak át a 160 grammos inzulinrezisztancia diétára, akkor egyrészt hihetetlenül motivált voltam, másrészt iszonyúan berezeltem. Habár az említett orvos csak annyit mondott, hogy “nagy vonalakban is elég, nem kell számolgatni”, én természetemből adódóan mindent jól akartam csinálni és ez így is ment jó sokáig. Aztán jött a glutén-, tej- és tojásmentesség, illetve egy-két egyéb kerülendő étel, de ezek se jelentettek túl sok problémát a kezdeti átállás után. Persze néha megkívántam a többiek pizzáját és elmorzsoltam néhány könnycseppet egy illatozó vajas croissant emléke felett, de nem szegtem meg az előírt étrendet. Aztán egyszer csak belefáradtam. Nem is a mentes ételekbe, sokkal inkább a 160 grammos diétába. Utat engedtem a csodálatosan dekonstruktív megengedő elvemnek és szép lassan azon kaphattam magam, hogy szinte az összes előírásra fittyet hányva eszem nap nap után a sült krumplit, cukros gluténmentes kekszeket és hasonlókat. De ami ennél is rosszabb: minden egyes falattal beljebb ette magát belém a bűntudat, az önutálat és a kiábrándultság is, nem múlt el úgy étkezés, hogy nem becsméreltem magam tudatosan és tudattalanul.

The Puur blog mindenmentes, IR-barát receptek

Szerencsére a mélypont után összeszedtem magam és sikerült megtalálni azt az élhető középutat, ami a vallásos fanatizmussal betartott szabályok és a folyamatos bűnözés között van – és milyen szép lenne, ha itt véget is érne a történet, igaz? De nem ér véget. Sajnos a szakadékba taszító, bűnre csábító kisördög minden nap ott ül a nyakamon (gondolom nektek is) és győzköd, hogy engedjek a vágyaimnak. (És ilyenkor nagyon fontos megkülönböztetni a vágyakat a céloktól!) Egy stresszesebb periódus, alváshiány, konfliktusok és minden, ami kimozdít a belső egyensúlyunkból, remek táptalajt nyújt a diétás mélypontok kibontakozásának. Így jártam pár hónapja én is megint, úgyhogy újra végig kellett és kell csinálnom a helyreállító munkát, ami visszavezet az egészséges útra.

Az akaraterő egy izom, amit erősíteni lehet

Biztos rengeteg módszer van, ami hasznos lehet ilyenkor, a legszerencsésebb talán az, ha többel is kísérletezik az ember, így garantáltan megtalálja azt, ami az ő személyiségéhez és élethelyzetéhez (valamint diétájához) passzol. Nekem az alábbi trükkök váltak be:

  1. Miért diétázol? 
    Ahogy már feljebb is említettem, rengeteget számít, ha újra tudatosítjuk magunkban, hogy mi a célunk. Teljesen természetes, hogy a vágyaink és az ösztöneink arra sarkallanak, hogy megszegjük a diétát, de tudatos lények lévén ellen is tudunk ennek állni. Könnyű megfeledkezni arról, hogy a diéta nem ellenünk, hanem értünk van, egy eszköz a célunk eléréséhez. Tartsd szem előtt a célodat, ez az, amiért dolgozol! Képzeld el, hogy milyen lesz, ha eléred, akár írd is le, alaposan kitérve a részletekre. Én például szeretnék gyógyszerek nélkül élni, erős és egészséges lenni, és ha egy csoki láttán erre a célra gondolok, akkor máris egyszerűbb egy kicsit a helyzet.
  2. Találj egy mottót! 
    Meglepően sokat segít, ha van egy mottó, amit bármikor elővehetsz, ha elfog a kísértés. Ki is tapétázhatod vele a hűtőajtót, beállíthatod képernyővédőnek, vagy kiteheted bármilyen szembetűnő helyre. Nekem jelenleg ez vált be: “Az akaraterő egy izom, amit erősíteni lehet.” Ha meginogok, akkor elismétlem magamban ezt a mottót és felidézem, hogy mennyire igaz: minden egyes akaraterőpróba könnyebb, mint az azt megelőző, minden egyes visszautasított diétaszegés megerősít. Egy idő után újra gyerekjáték lesz nemet mondani a vállamon ülő ördögnek. (Higgyétek el, tényleg így van!)
  3. Tedd egyszerűbbé és érdekesebbé! 
    Gondold át, hogy hogyan tudnád még egyszerűbbé tenni az életedet és a diétázást. Ne bízd magad a korgó gyomrú, fáradt jövőbeli éned józanságára, tegyél meg mindent, ami elősegítheti a sikert. Nekem sokat jelent, ha tele van a (mély)hűtő ínséges időkre bekészített, egészséges ebédekkel, fagyasztott mindenmentes kenyérrel, vagy gyorsan előkapható finomságokkal, amiket szeretek. Az is segít, ha kipróbálok néhány új receptet, esetleg vásárolok valami olyasmit, ami egészséges és a diétába illeszthető, de eddig túl drágának tartottam – az ilyen apróságok segítenek visszahozni a játékosságot a diétába és az életkedvet belém.
  4. Miért vagy hálás? 
    Ez az a módszer, amiről sosem gondoltam volna, hogy szárnyakat adhat – pedig azt teszi. Egy ideje minden este összeírom, hogy miért vagyok hálás és mire vagyok büszke az adott nappal kapcsolatban. Nemcsak az általános közérzetemre van csodálatos hatással ez az új szokás, de erőt ad, amikor eltévelyednék. Ha a nap végén leírod, hogy hálás vagy magadnak, amiért betartottad a diétát, vagy amiért minden nap teszel a testedért, az felér egy jó nagy adag sült krumplival. És az érzés napokig kitart. 😉

Remélem sikerült lelket önteni mindenkibe, aki most mélyponton van és ötletet adni ahhoz, hogy miként lábaljon ki belőle. Maradjatok velünk, jövő héten következik a sorozat második része, amikor 5 bloggertársam számol be őszintén a saját tapasztalatairól, 2 hét múlva pedig ti jöttök

Kapcsolódó bejegyzések



9 thoughts on “diétás mélypontok: ami a színfalak mögött zajlik”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.