elég volt! mondj nemet saját magadért és a jövőért

elég volt! mondj nemet saját magadért és a jövőért

A héten belebotlottam egy olyan megrázó hozzászólásba, amitől összeszorult a gyomrom és azóta se tudtam igazán elengedni. Talán túlságosan könnyű volt magamra ismerni benne. Az egyik facebookos csoportban, ahol a krónikus bélgyulladással élők osztják meg egymással a tapasztalataikat, egy fiatal lány kért segítséget a többiektől a munkáltatójával kapcsolatban. Elmondása szerint 450 forintos órabérrel vette fel, és a bejelentett 8 óra helyett napi 10-11 órát kell dolgoznia (túlórapénz nincs), a munkaadó habár tud a betegségéről, nem tanúsít felé empátiát. A kollégák kifigurázzák a sűrű WC-használat miatt, a lány pedig nem mer táppénzre menni, mert akkor valószínűleg ki is rúgják. Pár hét alatt 40 kilóra fogyott, és habár borzasztó állapotban van, iszonyúan fél, hogy elveszíti az állását.

A közép-európai valóság

Ez a történet dióhéjban. Amikor először olvastam el, annyira dühös lettem, hogy legszívesebben caps lock-ra váltva üvöltöttem volna bele az éterbe: “Szedd már össze magad, kihasználnak!”. De aztán rájöttem, hogy ezzel a hozzáállással én sem vagyok jobb, mint az ominózus munkaadó vagy akár az áldozat. Hiszen vázoljuk csak fel az utóbbi hátterét: tapasztalatlan fiatal nő, aki sokak által szégyellnivaló betegségben szenved – nem túl jó vitapozíció. Itthon ráadásul csak nagy ritkán tanítják meg arra a nőket, hogy hogyan, milyen formában és milyen eszközökkel tudnak kiállni magukért. 

Legyél szorgalmas és illedelmes az oviban, köszönj a tanítónéninek, ne feleselj, ne emeld fel a hangod a vitában, az nem nőhöz illik. Lenne egy ötleted, hogyan tehetnénk hatékonyabbá a munkát? Ugyan, először szerezz több évtizedes munkatapasztalatot, majd akkor beszélünk erről (már ha akkor még nem rúgtunk ki amiatt, mert már nem vagy olyan dekoratív, mint 20 évesen). 30 körül jársz? Akkor ne álmodozz előléptetésről, hiszen hamarosan úgyis elmész szülni. Visszajönnél gyesről? Hát, ahogy látom 3 év lemaradásod van és egy 3 éves gyereked, aki mindig fontosabb lesz, mint a cég.

mondj nemet | www.thepuur.com

Én szerencsésnek mondhatom magam. Általános- és középiskolában, illetve egyetemen is (nem triviális!) voltak olyan tanáraim, akik értékelték az önálló gondolatokat. Az első komolyabb munkahelyem egy olyan multicég volt, ahol igyekeztek a külföldi, emancipált szellemiséget szem előtt tartani. De mégiscsak Magyarországon vagyunk, nem ezek voltak a meghatározó élethelyzetek az én esetemben sem. Az illedelmes, másokat előtérbe helyező attitűd a személyiségem szerves részét képezi, félek a konfliktusoktól, erős szorongáshullám fut rajtam végig, ha arra gondolok, hogy ki kell állnom magamért valakivel szemben. Évek kemény munkájába került elérni például, hogy merjek kérdéseket feltenni az orvosomnak, aki évek óta kezel – de férfi és agresszív stílusa van.

Mondj nemet, állj ki magadért, csináljuk együtt!

Márpedig muszáj megtanulni azt, hogy hogyan lehet kiállni magadért. Hogy hogyan mondj nemet. Ha nem akarjuk, hogy kihasználjanak és eltapossanak, miközben mi szépen, csendben – ahogy nőhöz illik – beleroppanunk. Ahogy aztán a lányaink is. Amikor Svédországban laktam, lenyűgözött, hogy a tekintélyesnek tartott tanárokkal és főnökökkel szemben megfogalmazott nyílt kritika nem sértődéshez vagy veszekedéshez vezetett, hanem a probléma megoldásához. Mindenkinek ugyanannyit ért a szava és ezt az állapotot ők, a kisemberek, a nők, a gyengék harcolták ki maguknak. Minden egyes kimondott nemmel alakítjuk a környezetünket, a meghúzott határokkal mutatjuk meg a többi embernek, hogy mi is gondolkozó és érző lények vagyunk, akiket nem szabad és nem lehet kihasználni.

Nem fog megváltozni egy csapásra minden, Svédországban is évtizedek (-századok) munkája volt ez, a folyamat pedig még mindig tart. Talán eleinte rosszabbra is fordul a sorsunk (=kirúgnak), ha túlórapénzt próbálunk kiharcolni magunknak. Vagy néhányan elfordulnak tőlünk a határozottságunk láttán. Ilyenkor érezheti azt az ember, hogy inkább csendben kellett volna tűrni. De nem! Elég volt! Ha nem teszünk semmit, ha nem változunk mi is, marad minden a régiben. Talán a harmadik, tizedik, huszadik felvállalt konfliktus olyan eredményt hoz majd, amiről ma nem is mernél álmodni. De ami a legfontosabb: mindentől és mindenkitől függetlenül büszke lehetsz magadra. Én küzdeni fogok tovább – saját magammal is – hogy fejlődjek és, hogy ez az állapot ne tarthasson örökké. Mondj nemet te is, állj ki magadért és változtassuk meg együtt a jövőt!

#mondjnemet

Save

Save

Save

Kapcsolódó bejegyzések



8 thoughts on “elég volt! mondj nemet saját magadért és a jövőért”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.