a The Puur blog új irányt vesz

a The Puur blog új irányt vesz

Hetek óta halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását: meg szerettem volna várni, amíg elcsitulnak a változás hullámai, véglegesül az új diétám és újra beáll egy megszokott ritmusba az életem. De az is lehet, hogy csak féltem. Mi lesz az olvasókkal? Mi lesz a blog sorsa? Hogy zárjak le szépen egy éveken át tartó életmódot és a blogot, ami arra épül? Megnyugtatásképp annyit elárulok, hogy a blognak nem lesz vége, de gyökeres változáson kell átmennie. De kezdjük az elején.

Egészségügyi háttér

Annak érdekében, hogy érthető legyen a mostani állapot, pár szóban felvázolnám a kiindulási helyzetet és az utóbbi hónapok (év/évek?) kálváriáját – avagy röviden a folyamatos hanyatlás, majd felemelkedés históriáját. Ahogy a bemutatkozó oldalunkon is említettem, egy olyan ritka autoimmun szembetegséggel küzdök, ami nem megfelelő kezelés esetén jelentős látásromláshoz és akár vaksághoz is vezethet, illetve esetemben más autoimmun és egyéb betegségekkel és nehezítő tényezőkkel is társult. Természetesen szerettem volna mindent megtenni annak érdekében, hogy normalizáljam a helyzetemet annyira, amennyire csak lehetséges; ennek a törekvésnek volt szerves része az a hibrid diéta, amit eddig (orvosi javaslatra) követtem. Eleinte jobban is voltam, pláne miután úgy tűnt, hogy az összes nyavalyám kiváltó okát is sikerült azonosítani a Crohn-betegség “személyében”. Aztán az utóbbi másfél évben valahogy elromlott minden: hiába diétáztam, sportoltam, szedtem az egyre brutálisabb gyógyszereket és figyeltem a stresszkezelésre, egyre rosszabbul voltam. A Crohn-diagnózis már korántsem tűnt 100%-osnak, egyedül az látszott, hogy csinálhatok bármit, a látásom romlik, az emésztésem meg… nem az igazi. Ez utóbbin még lehetett segíteni egy-két “trükkel” (pl. székletátültetés), de egyértelmű volt, hogy ez sajnos a szemeimnél nem hozta meg a várt sikert. 

Valószínűleg ez az áldatlan állapot (illetve az utolsó pár látogatásom a szemklinikán) adta meg az végső löketet ahhoz, hogy Péterrel gyors ütemben megvalósítsuk az egyik régóta szövögetett tervünket: kiköltöztünk Ausztriába. A félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy nem feltételeztem egy percig sem, hogy az osztrák orvosok jobbak lennének, mint a magyarok. Nem vártam csodát. Mindössze annyira számítottam, hogy Ausztriában kevésbé lesznek leterheltek az egészségügyi alkalmazottak, jobban felszereltek lesznek az intézmények (pl. van tinta a nyomtatóban és WC-papír a béltükrözés előtt álló betegek WC-jében), valamint több tapasztalattal rendelkeznek a szemészek a biológiai terápia terén, ami az utolsó lehetőséget jelentette a szemem kezeléséhez (otthon állítólag én lettem volna az első, akinél uveitis diagnózissal alkalmazzák – ha az OEP is úgy akarta volna, sajnos az sem volt biztos, hogy megkaphatom). Szóval szerintem nem voltak nagy elvárásaim. Kiköltöztünk, azóta eltelt fél év, most már biztonsággal merem állítani, hogy az összes elképzelésemet felülmúlta az osztrák egészségyügyi rendszer. Itt sincs kolbászból a kerítés, de jelenleg mégis úgy érzem, hogy életem egyik legjobb döntése volt kiköltözni. A részletekről majd talán egyszer írok egy bejegyzést, ha másokat is érdekel.

a The Puur blog új irányt vesz #thepuur #személyes #diéta

Biológiai terápia és új diéta

Az itteni szemészem nem teketóriázott, a szükséges előkészületek lezongorázása után el is kezdte a biológiai terápiás kezelést, ami szinte azonnal szemtelenül jó eredményeket hozott. (Két hét alatt annyit javult a látásom, hogy már vetekszik a csipás sasokéval!) Őszintén szólva nem hittem volna, hogy egyszer majd megint láthatok ilyen jól és ezt leírni nekem most akkora öröm volt, hogy megint közel állok a síráshoz. Nézzétek el nekem az érzelgést, ez most egy ilyen bejegyzés. 🙂

Nemcsak szemészetre, de gasztroenterológiára is járok, az ottani orvosom állt elő azzal a javaslattal még a biológiai terápia elkezdése előtt, közel 2 hónapja, hogy mi lenne, ha diétát váltanék – szerette volna kideríteni, hogy valóban szükségem van-e a mentes táplálkozásra. Szép lassan visszavezettem hát mindent, írtam a táplálkozási naplót és figyeltem a tüneteket. Semmi. Csak annyi tűnt fel, hogy rengeteg plusz időm és energiám szabadult fel amiatt, hogy nem kellett minden ételt nekem elkészítenem, hogy elég volt csak a szénhidrátokra figyelnem. 

Több, mint 2 éve étkezem “mindenmentesen”, ezalatt pedig – a kezdeti fellendülést követően – folyamatosan romlott az állapotom. Az ételérzékenységi teszt, ami alapján kialakult nálam a  diétás szabályrendszer, sok szakember szerint szemfényvesztés, más orvosok azt mondták nekem, hogy elég fél-egy évig szigorúan tartani, megint mások szerint egy életen át követni kell. Mostanában elég sokat olvastam a bélflóráról, mikrobiomról, áteresztő bél szindrómáról és ételérzékenységekről ahhoz, hogy világossá váljon: az orvostudomány ebben a tekintetben még nincs egységes állásponton. A sok egymásnak ellentmondó véleményt olvasva jobbnak láttam, ha magánakciók helyett inkább adok egy esélyt a gasztroenterológusomnak és megbízok abban, amit mond, miközben figyelem a testem jelzéseit.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon felesleges volt-e a mindenmentes diéta, érdemes volt-e tartani? Őszintén megmondom: nem tudom. Annyi még az ismeretlen tényező az egyenletben (nálam is és másoknál is), hogy felelőtlenség lenne bármilyen következtetést levonni kiragadott tünetekből, eseményekből. Én örülök neki, hogy kipróbáltam, talán egyszer majd vissza is kell térnem rá – ki tudja? Ha megszületik a tudományos áttörés és kiderül, hogy habár nem okoz tüneteket, mégis tartózkodnom kell újra a gluténtól, tejtől és tojástól, akkor állok elébe. De addig is maradok a mostani diétámnál: napi 5-6 kis étkezés az inzulinrezisztancia diéta alapjain, plusz egy-két szabály, amit az autoimmunitás miatt érdemes betartanom (omega-3 zsírsav fogyasztása, D-vitamin pótlása, vörös és feldolgozott húsok kerülése, stb.).

a The Puur blog új irányt vesz #thepuur #személyes #diéta

Mi lesz a blog sorsa?

Hetekig rágódtam azon, hogy mi legyen a bloggal, hiszen tisztában vagyok vele, hogy az olvasóink közül nagyon sokan követnek különféle mentes diétákat és életmódokat, és nekik nagy segítség volt a sok “mindenmentes” recept. Viszont nem szerettem volna vizet prédikálni, miközben stikában nyomom otthon a glutént. Az utóbbi majdnem 2 év blogolása után egyértelmű volt, hogy csak akkor tudok szívvel-lélekkel és hitelesen írni valamiről, ha az adott téma valamilyen szinten a mindennapjaim része.

Arra jutottam, hogy lesz, ami lesz, felvállalom az új diétát, a gluténos-tejes, IR-barát vonalat. Talán lesznek mentes receptek is (Péter esetében még nem biztos, hogy megússza a gluténmentességet), de a fő csapás megváltozik. A recepteken kívül valószínűleg újra felbukkannak majd az életmódról szóló bejegyzések, a terveim között szerepel, hogy írjak az új stresszkezelési tapasztalataimról, önelfogadásról, a gyógyszerek mellékhatásaival való megbékélésről, sportról, könyvekről, Ausztriáról, illetve szeretnék teret engedni az autoimmun tematikának is, mert ha akarom, ha nem, az is szerves része az életemnek.

Őszintén remélem, hogy (a diétaváltástól függetlenül is) sok hasznos tartalmat találnak majd a blogon mind a régi motoros, mind az újonnan érkező olvasók. Tartsatok velünk továbbra is! 🙂

Kapcsolódó bejegyzések



12 thoughts on “a The Puur blog új irányt vesz”

  • Nagyon örülök a változásnak! Drukkolok érted! Sok sikert kívánok továbbra is a bloggodhoz! Nagyi

  • Az elmúlt időszakban sokszor, sok helyen /kiránduláskor templomba betérve nem mulasztottam el/ imádkozni a gyógyulásodért. Nagyon boldog vagyok, vagyunk, hogy ennyit javult az állapotod. A múlt héten ez a boldogság járt át, s a jó kedvemet semmi probléma nem tudta elrontani, mert annyira örültem neki. Biztatlak továbbra is az írásra, mert úgy érzem, hogy tehetséges vagy! Erzsike

  • Ó, akkor eltűnnek a tej- és tojásmentes receptek? 🙁 pedig én vegán receptekért jártam ide, nagyon sajnálnám. Azért örülök, hogy jobban vagy, a tejjel meg óvatosan, nekem egekbe nyomja a cukromat.

    • A főételek között biztos lesz még jó pár vegán, ebédre egyébként is szinte mindig az van nálunk. 🙂 Inkább a süteményeknél lehet számítani egy-két túrós receptre (rajongok a túróért), tejszínre, ilyesmire. Viszont ha minden igaz, akkor például a következő recept pont vegán lesz, kakaós és fahéjas csigákat szeretnék csinálni a napokban teljes kiőrlésű tönkölylisztből. Tejet önmagában egyébként is ritkán ittam, most is a fermentált verzióira vagyok rákattanva, de köszönöm a tanácsot, figyelni fogom a hatását. 🙂 A kérdésedre válaszolva tehát: nem tűnnek el teljesen, de lesznek nemvegán receptek is.

  • huh, ez szuperjól hangzik, igazán nagyon örülök és HAJRÁ hajrá!!
    engem nagyon érdekel, amit az osztrák egészségügyben tapasztaltál.

  • Oh örülök a jo hireknek az egeszseged kapcsan es kivanom hogy az uj vonal tartos javulast hozzon! En biztos maradok es bar sajnalom a mentes.mentesseget de.mivel nalam “csak” az ir dieta kovetendo varom a folytatast is 😉

  • Huhh, abszolút át tudom érezni, amin átmész. Nekem is itt a Crohn, a pajzsmirigy alulműködés, meg a gluténérzékenység, és igazából nagyon szuper személyiségfejlesztő dolog ez, csak hát nélkülük is ellennénk szépen, szerintem.
    Sokszor elgondolom, hogy mi a kisebb rossz: a régi jól megszokott nyavalyában dagonyázni, vagy az új tünetek vagy kórok megjelenése? Mondjuk a változás legtöbbször hoz egy új irányt, néha új megoldást is, csak legyen türelmünk hozzá…

    A biológiai terápia nekem is megvolt, igaz a Crohn kapcsán, de amennyire féltem tőle, olyan jó volt hogy belementem.

    Szóval a lényeg annyi, hogy kitartást és sok szerencsét és mielőbbi előrelépést kívánok neked, a blog pedig isteni ✨❤️😘

    • Szia Suz’n! Köszi, hogy megírtad a tapasztalataidat, jó tudni, hogy a biológiai terápia neked is ilyen pozitív kicsengésű (volt), ahogy az is szuper, hogy nem vagyunk egyedül ezekkel a remek kis mizériákkal. 🙂 Köszönöm a kedves szavakat, hasonló jókat, tünetmentes napokat kívánok én is neked! :*

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.