hedonizmus másképp

Címke: edzés

interjú Máté Noémivel: IR, mióma, ételérzékenység és életöröm

interjú Máté Noémivel: IR, mióma, ételérzékenység és életöröm

Jó pár hónapja figyelemmel követem Máté Noémi munkásságát, egyrészt mert már régóta ki szerettem volna próbálni az Aviva tornát és érdekel a hatásmechanizmusa, másrészt feltűnt, hogy Noémi is hasonló diéta szerint étkezik, mint én. Furcsálltam a dolgot, naivan azt feltételeztem, hogy azok, akik napi szinten annyit […]

nyílt levél egy orvostanhallgatótól saját magának, avagy a kifogások királynője végre lemondott

nyílt levél egy orvostanhallgatótól saját magának, avagy a kifogások királynője végre lemondott

Pár hete különös üzenetet találtam a The Puur Facebook oldalán: egyik olvasónk, Fanni számolt be benne saját életmódváltásáról, önképének fejlődéséről és mindarról, hogy orvostanhallgatóként milyennek látja a magyar medikusképzés állapotát és annak az egészséges életmódhoz való hozzáállását. Nagyon megtisztelő volt Fanni bizalma és külön öröm […]

emberkísérlet: ezt tette velem 30 nap jóga

emberkísérlet: ezt tette velem 30 nap jóga

A jógával való kapcsolatom katasztrofálisan indult. Az ászanák, légzőgyakorlatok, 30 nap jóga, vagy bármi ehhez hasonló olyan távol álltak tőlem, mint böglyöktől a könyörület. Pár éve, még Pécsett részt vettem egy órán anyukámmal és annyira emlékszem, hogy nagyon nem tetszett: minden kényelmetlen volt és fájt, izzadtam a semmitől, és még az alapgyakorlatokat se tudtam hibátlanul megcsinálni. Nem, még a törökülést sem. A többiek arcán átszellemültséget láttam, mi meg csak szenvedtünk, nem is kellett hozzá 90 perc, hogy magamban zsákutcaként könyveljem el ezt a mozgásformát. Nem nekem való. Inkább ugrálok tovább a jó öreg aerobicon, gondoltam, és azóta is csak kétkedéssel szemléltem a jógásokat, mint valami okkult szekta tagjait. (Igen, sajnos én is hajlamos vagyok skatulyázni…)

A második randi

Eltelt néhány év, nekem pedig egyre nagyobb szükségem lett valamire, ami segít napi szinten úgy kikapcsolni, hogy tényleg megszűnjön a világ. Az aerobic és a kerékpározás ehhez nem volt elég, a meditálással még mindig próbálkozok, de továbbra is nehezemre esik rávenni magam, hogy időt szakítsak rá. Aztán az egyik kolléganőm ajánlotta, hogy csatlakozzak a szabadtéri, munka előtti jógához, amit egy másik kolléganőnk tart. Bevallom, nem a jóga miatt mondtam rá igent, hanem a társaság és a helyszín győzött meg arról, hogy érdemes adni ennek egy esélyt. Természetesen közvetlenül előtte rámtört a félelem, szerettem volna lemondani, előbugyogtak bennem a keserű emlékek és bepánikoltam.

Azonban örökké hálás leszek Zsófinak, aki az órát tartotta: alig pár perc alatt képes volt ledönteni az összes falat bennem, amit az utóbbi időben a jóga és magam közé húztam. Segített ráérezni, hogy a lényeg nem a tökéletesen kitartott pózokban, hanem a tudatos jelenlétben, a légzés és a mozgás összekapcsolásában rejlik. Ha csak pár pillanatra is, de sikerült teljesen átadnom magam a jelennek, megfeledkeztem a küszöbön toporgó feladatokról, az éppen aktuális szorongásaimról, de még a kertészekről is, akik éppen a füvet nyírták. Elképesztő volt, egy pillanatnyi tökéletes béke és elégedettség. Néhány másodperc után szertefoszlott az idill, de a halvány árnyéka végigkísérte a napomat. Ez volt az a pont, amikor rákattantam.

30 nap jóga: a kísérlet

Aznap a munkából hazaérve úgy döntöttem, hogy adok a jógának még egy esélyt. Különösebb tervezés vagy rákészülés nélkül bepötyögtem a youtube keresőjébe, hogy “yoga for beginners”, kiválasztottam egy 30 napon át tartó sorozatot, és nekiálltam. Így utólag visszagondolva nagyon örülök, hogy pont Adriene videói mellett döntöttem, ugyanis egyértelművé vált már az első óra után, hogy az oktató személye mennyit is nyom a latba. Márpedig Adriene hihetetlenül körültekintőnek, kedvesnek és viccesnek bizonyult, nem vette véresen komolyan az átszellemültséget, hanem szép lassan rávezetett az egyik legjobb dologra, amit a 30 nap alatt tanultam.

Ez pedig nem más, mint a gyermeki játékosság felfedezése újra, jóga közben, felnőttként. Emlékeztek még, amikor kisgyerekként egy padon ülve lóbáltátok a lábatokat, vagy táncoltatok őrülten a kedvenc számotokra, ha épp azt játszották a rádióban? Esetleg sellő-mozdulatokat, kézenállást és bomba-ugrást gyakoroltatok a Balatonban? (Fun fact: az én specialitásom a fura alámerülés volt, amit “A hattyú halála” névvel illettem.) Akkoriban szerettünk mozogni, felfedezni a testünk határait és rácsodálkozni az új dolgokra – erre biztat Adriene is. Talán túl elvontnak hangzik, de számomra pont ez a hozzáállás adott olyan jelleget a jógának, aminek köszönhetően úgy tudok tekinteni rá, mint abszolút örömforrásra.

Ugyanis jógázni színtiszta öröm. Ha pár éve azt állítja valaki, hogy ezt a mondatot őszintén és kényszer nélkül írom le, akkor vagy kinevetem vagy aggódni kezdek a jövőbeli önmagamért, alattomos agymosástól tartva. Pedig most mégis teljes meggyőződéssel állítom ezt: a jóga minden nap kikapcsolt, feltöltött a legutálatosabb mélypontok közepén is, segített összetartani a napok széthulló romjait. 

emberkísérlet: 30 nap jóga | www.thepuur.com

Tények és eredmények

Az első 2-3 nap könnyű volt, de a negyediken elértem a szokásos “minden csoda 3 napig tart” állapotot és már nem volt kedvem rákeresni a negyedik videóra. Aztán kötelességtudatból túllendültem ezen és végigcsináltam az edzést. És isteni volt! Annyira feldobott, hogy kirohantam a nappaliba Péterhez elújságolni ezt – a számára minden bizonnyal roppant érdekfeszítő – hírt: megcsináltam, fenomenális érzés volt és büszke vagyok magamra! A rákövetkező 26 napban többször előfordult (főleg eleinte), hogy a kanapé jobban vonzott, mint a jógamatrac, de aztán felidéztem a negyedik napot, nekiálltam mégis, és sosem csalódtam. Hétről hétre egyre könnyebb volt kitartónak lenni.

Az evezős-nomád nyaralásunk pont ebbe a 30 napba esett, a huszadik nap környékén tartottam épp, és már eszem ágában sem volt szünetelni olyan apróság miatt, mint egy nyaralás. Előre letöltöttük hát az összes videót a hétre, vittünk laptopot és töltőt, én pedig minden este jógáztam – ráadásul nem egyedül. Első nap még csak ketten, a másodikon már öten voltunk. Azt hiszem, ez a kis történet elég sokat elmond arról, hogy mekkora lelkesedéssel csináltam végig a kihívást. 🙂

Sajnos előtte-utána fotót nem csináltam, de ezeket a testi változásokat észrevettem magamon 30 nap jóga után:

  • nem fájdul meg a hátam délutánra az irodában való ücsörgéstől, ahogy régebben szokott
  • többször eszembe jut, hogy jó lenne kihúzni magam
  • ha ülés közben ráhajolok a nyújtott lábaimra, elérem a talpamat – erre soha életemben nem voltam képes
  • reggelente látszódnak az izom-kezdemények a hasamon
  • nyugodtabban vagyok nappal, jobban alszok esténként, ebben a hónapban nem akartak megölni/kivégezni/kirekeszteni/megszégyeníteni álmomban 

Konklúzió

A 30 nap jóga alatt számomra egyértelművé vált, hogy ez az egyik legjobb ajándék, amit magamnak adhatok (a könyvek és gofri mellett – természetesen). És ezt most teljes meggyőződésből állítom, a saját, régi szkepticizmusom lerombolásának tudatában. A jövőre nézve az a tervem, hogy kipróbálom Adriene többi sorozatát és videóját is, elmozdulok a hosszabb edzések irányába, és ha naponta nem is, de hetente 3-szor biztos előveszem majd a matracot.

Nektek mi a véleményetek a jógáról, melyik tábort képviselitek? 🙂

7 motivációs tipp azoknak, akiknek épp nincs kedvük edzeni

7 motivációs tipp azoknak, akiknek épp nincs kedvük edzeni

Az edzés fárasztó. Túl sok idő megy el rá. Borzasztóan unalmas. Sokkal jobb lenne helyette ejtőzni egy kicsit a kanapén. Ismerős mondatok? Miközben a bombabiztos edzéstervünket állítjuk össze, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy milyen nehéz is belebújni abba az edzőcuccba egy esős szerda este. Amikor […]