Címke: élet

diétás mélypontok: ti vagytok a hétköznapok hősei

diétás mélypontok: ti vagytok a hétköznapok hősei

A diétás mélypontok problematikáját körbejáró háromrészes cikksorozatunk utolsó fejezetéhez érkeztünk, amiben olvasóink számolnak be arról, hogy ők hogyan élik meg és élik túl a rosszabb periódusokat, amikor a diétázás és életmódváltás különösen nehéznek tűnik. A sorozat első részében a saját történetemet olvashattátok, a második részben […]

diétás mélypontok: beszámolnak a téma nagykövetei

diétás mélypontok: beszámolnak a téma nagykövetei

Anno borzasztóan hálás voltam a sorsnak, amiért olyan korban élek, amikor az életmódváltás nehézségeit nem teljesen egyedül (illetve az orvosra, a könyvtárra és a kísérletezésre hagyatkozva) kell átélnem, hanem egy kattintással elérhetőek támogató csoportok, nagyszerű életmódváltó/diétás blogok és színvonalas portálok is. Persze ez egy kétélű […]

diétás mélypontok: ami a színfalak mögött zajlik

diétás mélypontok: ami a színfalak mögött zajlik

Pár hete rájöttem valami elég kiábrándítóra a bloggal kapcsolatban. Végigpörgettem a bejegyzéseket, próbáltam arra koncentrálni, hogy milyen benyomást keltenek összességében a képek és az írások – első blikkre megfelelőnek tűnt minden, de ettől függetlenül kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam. Itt vannak ezek a gusztusos receptek, vidám hangvételű leírások és annak ellenére, hogy szinte minden percét élvezem a bloggal kapcsolatos munkának, mostanában marhára elegem lett a diétából. Órákat tudnék panaszkodni és sajnáltatni magam, miközben titokban irigykedek mindenki másra, aki velem ellentétben biztos egy kiscserkész buzgalmával követi a diétája előírásait és halad az egészség felé vezető úton. Máskor is volt már ilyen, ismerem az érzést és azt is tudom, hogy meg tudok vele birkózni, de nem szeretném, hogy azok, akik hasonló cipőben járnak, azt higgyék, hogy egyedül vannak. Esetleg azt, hogy vannak azok, akik játszva veszik a diétás mélypontok hadát, meg ők és a többi földi halandó, akik minden bizonnyal gyenge jellemüknek köszönhetik, ha nem megy az életmódváltás. Márpedig ez nincs így, erről beszélni kell és a The Puur blog sem lesz teljes addig, amíg ki nem vesézzük a sötét oldalt is. Tartsatok hát velem. 🙂

Diétás mélypontok: a cikksorozat

Mivel fontos számomra a hitelesség és az, hogy mások esetleg erőt tudjanak meríteni a saját tapasztalataimból, vagy levonhassák a tanulságokat azokból a hibákból, amiket én már elkövettem, ezért úgy döntöttem, hogy indítok egy három részből álló sorozatot a diétás mélypontokról. Az első – vagy is ez a – rész az én küzdelmeimet foglalja össze, a második részben 5 fantasztikus (szigorúan diétázó) bloggertársam osztja meg a saját tapasztalatait, a harmadik részt pedig ti írjátok. Bizony!

Ha van kedved megosztani a történetedet, esetleg a számodra bevált/kudarcot vallott tippeket másokkal, vagy egyszerűen csak jól esne végre panaszkodni eszmecserét folytatni egy olyan közösséggel, aminek tagjai tényleg tudják, hogy min mész keresztül, akkor csatlakozz a cikksorozathoz te is! Küldd el az írásodat augusztus 31-ig a [email protected] címre vagy a Facebookon, mi pedig megjelentetjük a sorozat harmadik részében. Lehet akár 1-2 mondat vagy egy kisregény is, képpel, névvel, vagy anélkül, a formátum is csak rajtad áll. Mi nagyon örülünk minden közreműködőnek és biztos vagyok benne, hogy a sorstársaink is erőt merítenek majd minden sorból. 😉

Most pedig következzen a saját sztorim.

Amikor az elvek gáncsolnak ki

“Hogy bírod tartani ezt a borzalmas diétát?” kérdezték sokan az elmúlt évek során, és szinte mindig ugyanazt válaszoltam: “Egyrészt nem borzalmas, hiszen rávesz az egészséges életmódra és arra, hogy figyeljek magamra, másrészt az az elvem, hogy időnként meg lehet szegni bizonyos részeit annak érdekében, hogy fenntartható legyen.” Voilá. Avagy ismerjétek meg a kiskaput, amin átlépve rövid úton belül egy olyan negatív spirálba kerülök, ahonnan minden egyes csak-most-az-egyszer-belefér étkezéssel nehezebbé válik a kitörés. Ez az én mumusom.

Amikor 2013-ban javasolta az orvosom, hogy álljak át a 160 grammos inzulinrezisztancia diétára, akkor egyrészt hihetetlenül motivált voltam, másrészt iszonyúan berezeltem. Habár az említett orvos csak annyit mondott, hogy “nagy vonalakban is elég, nem kell számolgatni”, én természetemből adódóan mindent jól akartam csinálni és ez így is ment jó sokáig. Aztán jött a glutén-, tej- és tojásmentesség, illetve egy-két egyéb kerülendő étel, de ezek se jelentettek túl sok problémát a kezdeti átállás után. Persze néha megkívántam a többiek pizzáját és elmorzsoltam néhány könnycseppet egy illatozó vajas croissant emléke felett, de nem szegtem meg az előírt étrendet. Aztán egyszer csak belefáradtam. Nem is a mentes ételekbe, sokkal inkább a 160 grammos diétába. Utat engedtem a csodálatosan dekonstruktív megengedő elvemnek és szép lassan azon kaphattam magam, hogy szinte az összes előírásra fittyet hányva eszem nap nap után a sült krumplit, cukros gluténmentes kekszeket és hasonlókat. De ami ennél is rosszabb: minden egyes falattal beljebb ette magát belém a bűntudat, az önutálat és a kiábrándultság is, nem múlt el úgy étkezés, hogy nem becsméreltem magam tudatosan és tudattalanul.

The Puur blog mindenmentes, IR-barát receptek

Szerencsére a mélypont után összeszedtem magam és sikerült megtalálni azt az élhető középutat, ami a vallásos fanatizmussal betartott szabályok és a folyamatos bűnözés között van – és milyen szép lenne, ha itt véget is érne a történet, igaz? De nem ér véget. Sajnos a szakadékba taszító, bűnre csábító kisördög minden nap ott ül a nyakamon (gondolom nektek is) és győzköd, hogy engedjek a vágyaimnak. (És ilyenkor nagyon fontos megkülönböztetni a vágyakat a céloktól!) Egy stresszesebb periódus, alváshiány, konfliktusok és minden, ami kimozdít a belső egyensúlyunkból, remek táptalajt nyújt a diétás mélypontok kibontakozásának. Így jártam pár hónapja én is megint, úgyhogy újra végig kellett és kell csinálnom a helyreállító munkát, ami visszavezet az egészséges útra.

Az akaraterő egy izom, amit erősíteni lehet

Biztos rengeteg módszer van, ami hasznos lehet ilyenkor, a legszerencsésebb talán az, ha többel is kísérletezik az ember, így garantáltan megtalálja azt, ami az ő személyiségéhez és élethelyzetéhez (valamint diétájához) passzol. Nekem az alábbi trükkök váltak be:

  1. Miért diétázol? 
    Ahogy már feljebb is említettem, rengeteget számít, ha újra tudatosítjuk magunkban, hogy mi a célunk. Teljesen természetes, hogy a vágyaink és az ösztöneink arra sarkallanak, hogy megszegjük a diétát, de tudatos lények lévén ellen is tudunk ennek állni. Könnyű megfeledkezni arról, hogy a diéta nem ellenünk, hanem értünk van, egy eszköz a célunk eléréséhez. Tartsd szem előtt a célodat, ez az, amiért dolgozol! Képzeld el, hogy milyen lesz, ha eléred, akár írd is le, alaposan kitérve a részletekre. Én például szeretnék gyógyszerek nélkül élni, erős és egészséges lenni, és ha egy csoki láttán erre a célra gondolok, akkor máris egyszerűbb egy kicsit a helyzet.
  2. Találj egy mottót! 
    Meglepően sokat segít, ha van egy mottó, amit bármikor elővehetsz, ha elfog a kísértés. Ki is tapétázhatod vele a hűtőajtót, beállíthatod képernyővédőnek, vagy kiteheted bármilyen szembetűnő helyre. Nekem jelenleg ez vált be: “Az akaraterő egy izom, amit erősíteni lehet.” Ha meginogok, akkor elismétlem magamban ezt a mottót és felidézem, hogy mennyire igaz: minden egyes akaraterőpróba könnyebb, mint az azt megelőző, minden egyes visszautasított diétaszegés megerősít. Egy idő után újra gyerekjáték lesz nemet mondani a vállamon ülő ördögnek. (Higgyétek el, tényleg így van!)
  3. Tedd egyszerűbbé és érdekesebbé! 
    Gondold át, hogy hogyan tudnád még egyszerűbbé tenni az életedet és a diétázást. Ne bízd magad a korgó gyomrú, fáradt jövőbeli éned józanságára, tegyél meg mindent, ami elősegítheti a sikert. Nekem sokat jelent, ha tele van a (mély)hűtő ínséges időkre bekészített, egészséges ebédekkel, fagyasztott mindenmentes kenyérrel, vagy gyorsan előkapható finomságokkal, amiket szeretek. Az is segít, ha kipróbálok néhány új receptet, esetleg vásárolok valami olyasmit, ami egészséges és a diétába illeszthető, de eddig túl drágának tartottam – az ilyen apróságok segítenek visszahozni a játékosságot a diétába és az életkedvet belém.
  4. Miért vagy hálás? 
    Ez az a módszer, amiről sosem gondoltam volna, hogy szárnyakat adhat – pedig azt teszi. Egy ideje minden este összeírom, hogy miért vagyok hálás és mire vagyok büszke az adott nappal kapcsolatban. Nemcsak az általános közérzetemre van csodálatos hatással ez az új szokás, de erőt ad, amikor eltévelyednék. Ha a nap végén leírod, hogy hálás vagy magadnak, amiért betartottad a diétát, vagy amiért minden nap teszel a testedért, az felér egy jó nagy adag sült krumplival. És az érzés napokig kitart. 😉

Remélem sikerült lelket önteni mindenkibe, aki most mélyponton van és ötletet adni ahhoz, hogy miként lábaljon ki belőle. Maradjatok velünk, jövő héten következik a sorozat második része, amikor 5 bloggertársam számol be őszintén a saját tapasztalatairól, 2 hét múlva pedig ti jöttök

7+1 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik

7+1 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik

Nagyon szerencsés vagyok, mert nálunk a filmválasztás nem téma. Ha bármilyen módon kifejezem, hogy mit szeretnék nézni (például kéréssel, kitörő lelkesedéssel vagy a film cselekményének szenvedélyes felvázolásával), akkor általában azt nézzük, amit kiválasztottam magunknak. De ettől függetlenül én sem szeretem, ha a nézőpartnerem unatkozik – […]

ezt tapasztaltuk ételérzékenyként Németországban

ezt tapasztaltuk ételérzékenyként Németországban

Nemrég megígértem a Facebookon, hogy beszámolok a németországi utunkról – különös tekintettel a diétás választékra – a tavalyi Ausztriáról szóló bejegyzés mintájára. Bevallom, nagyon nehezen kezdtem neki ennek a posztnak, mert rengeteg benyomás ért, amiket nem volt egyszerű átlátható formába önteni, majd mások számára is […]

slow living alapok: 4+1 egyszerű tipp a boldogabb életért

slow living alapok: 4+1 egyszerű tipp a boldogabb életért

Pár hónapja a stresszkezeléssel kapcsolatos olvasmányaimnak hála felfedeztem magamnak (talán egy kis késéssel?) a külföldön egyre divatosabb ‘slow living’ mozgalmat. A ‘slow living’ lefordítva nagyjából annyit tesz, mint ‘lassan élni’, és ahogy már ebből az elnevezésből is kiderül, egy olyan szemléletről lesz most szó, ami az élet minden területére alkalmazható. Habár még én is kezdő vagyok a ‘slow living’ lehetőségeinek és alkalmazásának kiaknázásában, mégis úgy gondoltam, hogy az eddigi tapasztalataimat érdemes megosztanom veletek, mert már így is folyamatosan érzem az új hozzáállásomnak köszönhető pozitív változásokat. Tehát a most következő leírás nem egy “hivatalos” bevezető, sokkal inkább az eddigi benyomásaim átadása, összefoglalva ezáltal azt, ami a legjobban bejött.

Na de mégis hogy lehet lassan élni?

Azonnal szerelembe estem a koncepcióval, miszerint jelentősen csökkenthető a stressz – és növelhető ezáltal az életszínvonal – ha visszaveszünk a túlpörgött életritmusból. A mozgalom megalapításakor eredetileg csak az étkezésre koncentráltak (a minőségi, fenntartható és helyi kisgazdáktól származó alapanyagok használatára, tudatos étkezésre), de aztán kinőtte magát a kezdeményezés és egy komplett életmód-irányzat lett belőle. Különféle technikákat kínál, de a közös pont mindegyiknél a tudatosságra való törekvés, kvázi a visszatalálás a jelenbe. Nincs ebben semmi ezoterikus, gondoljunk csak bele, hogy milyen sok időt töltünk a múlton való rágódással vagy a jövőtől való szorongással – miközben elrohannak mellettünk az erre elpazarolt percek és órák.

A ‘slow living’ lényege tehát nem a lassúság éltetése, hanem a tudatosság, az élethez való jelenközpontú hozzáállás kialakítása, ami korántsem zárja ki a “gyors” tevékenységeket. A mindennapi életre vonatkoztatva szerintem ez annyit tesz, hogy az ember igenis legyen gyors (de nem túlhajszolt!) és hatékony munka közben, de a szabad idejében törekedjen a jelen átélésére – ezt pedig nyilván már nem lehet kutyafuttában, felületesen megtenni.

Akkor döbbentem meg igazán, amikor kicsit magamba nézve rájöttem, hogy mennyire abszurd elvárásokat támasztottam magammal szemben. Hiszen azt vártam el, hogy feltöltődjek esténként, másnap pedig újult erővel és lelkesedéssel ébredjek, de úgy, hogy közben alig teszek ezért valamit. Gyakran megesett például, hogy kikapcsolódásként neteztem vagy dolgoztam még egy-két órát lefekvés előtt, vagy megnéztem egy filmet és közben 2 másik dolgot (beszélgetés, házimunka, e-mailek írása) is csináltam párhuzamosan. Márpedig ezeknek a felettébb inspiráló és pihentető óráknak megvan a böjtje. Számomra nem is a fizikai, hanem sokkal inkább a lelki kimerülés, a motiválatlanság és kedvtelenség volt igazán zavaró következmény.

Nem lehet állandóan, minden téren a végletekig hajszolni magunkat, mindenhol ötezer százalékot teljesíteni – még a szabad időben is -, mert annak ára van. Fenntarthatóbb és sokkal kifizetődőbb tudatosan dönteni arról, hogy mely céljaink élveznek elsőbbséget és, hogy mikor és milyen kompromisszumokat kell meghozni ezek elérése érdekében. A célok eléréséhez pedig elengedhetetlen a hatékony feltöltődés, amit végtelenbe nyúló facebookozással/túlórázással/önmagunk szapulásával nehéz elérni. Gondoljunk csak bele, hogy melyik kőműves építi fel előbb és jobb minőségben a házat: az, aki nekiesik a munkának és látástól vakulásig dolgozik, még akkor sem pihen igazán (vagy csak felületesen) ha lehetősége van rá – vagy az, aki rendszeresen pihenőt tart közben, ami alatt új erőre kap?

A ‘slow living’ hatása, na meg az alapok

Még rengeteget kell tanulnom és fejlődnöm, sok berögzött, rossz szokás vár még kigyomlálásra, de azt már most látom, hogy sokat javult az általános közérzetem és a hozzáállásom a terheléshez. Alig várom már, hogy még több mindent ültethessek a gyakrolatba, most nagyon úgy érzem, hogy ezt az életmódot nekem találták ki. 🙂 Ráadásul pár napja olvastam egy cikkben, hogy ha a ‘slow living’ hatására sikerül az agyunknak is átkapcsolnia a folyamatos készenléti, stresszes állapotból a nyugodt, lassú létezésre (ún. paraszimpatikus állapotba), akkor a testünk is átkapcsol öngyógyító üzemmódba. Mélyül a légzés, csökken a vérnyomás és normalizálódik a pulzus. Mindig kicsit szkeptikus vagyok az ilyen világmegváltó kijelentésekkel kapcsolatban, de annyi szent, hogy az egészségünknek nem árt a nyugalom.

slow living bevezető és tippek | www.thepuur.com #slowliving #motiváció

Hoztam nektek 4+1 tippet, ami szerintem összefoglalja a ‘slow living’ gyakorlati alappilléreit:

  1. Légy jelen. 
    Koncentrálj arra, amit éppen csinálsz, de csakis arra. A multitasking nemcsak káros, de növeli a stresszt és jelentősen rontja a hatékonyságot is, tehát csak veszíteni lehet vele. Ha teheted, legyél minél többet offline, távol a laptoptól, telefontól, amik felületes időtöltésre vagy végtelen böngészésre csábítanak. Habár ezek néha kikapcsolóak lehetnek, de  – saját tapasztalatból mondom – az esetek nagy részében jobban érzed majd magad, ha lefekvés előtt abbahagyod a “Hogyan legyünk sikeresek 10 lépésben” jellegű elmés cikkek olvasását. Helyette engedd meg magadnak, hogy egyszerűen csak ülj és zenét hallgass. Vagy beszélgess. Vagy pancsolj a kádban addig, amíg ki nem hűl a víz.
  2. Mozogj, hogy lelassulj.
    Egy izzasztó aerobicon vagy egy teljes testet igénybe vevő jógaórán sokkal könnyebb az izomfájdalmakkal teli jelenre koncentrálni. Főleg ha az ember nehezen engedi el a mindennapi teendőket és/vagy távol állnak tőle a lecsendesedős tevékenységek, akkor a sport remek átmenetet képezhet a munkanap és a pihenő idő között.
  3. Legyél többet (tudatosan) a szabadban. 
    Friss levegő, mozgás és gyönyörű táj: ennél jobb nem is történhetne velünk. Ezen a ponton még dolgoznom kell, mert elég lekvár vagyok, de igyekszem minél több kirándulást beiktatni a mindennapokba. Utána valahogy teljesen más szemmel néz az ember a problémákra is.
    A skandináv ‘slow living’ mozgalmat blogokon keresztül követem, ott láttam, hogy sokan hagyják hátra a nagyvárost és költöznek egy természetközeli kis faluba. Ez a lépés már némi szervezést, megfelelő körülményeket és talán egy bizonyos személyiséget is követel, de erről majd később.
  4. Fektess hangsúlyt a minőségi alapanyagok használatára a konyhában.
    Bármilyen diétát követhetsz, ami az egészségi állapotodnak megfelel, és ami teljes értékű, javarészt feldolgozatlan, szezonális alapanyagokból áll. Az egészséges, személyre szabott étkezés és étrend elég központi téma az életemben, ezen a területen nem is kellett sokat alakítanom, talán csak annyit, hogy igyekszem lassabban rágni, ízlelgetni az ételt, ha van időm (és nem a laptop előtt belapátolni cikkolvasás közben, öt perc alatt…).

+1 Alakítsd ki a te saját ‘slow living’ technikádat. A lehetőségek száma végtelen: van, aki a lassú olvasásra esküszik (rövid cikkek felületes átfutása helyett visszatérni a könyvek olvasására), van aki “lassan utazik” (csak egy látnivalót néz meg, de azt alaposan), stb. Választhatsz olyasmit, amire régebben több időt szántál és amit újra szívesen előtérbe helyeznél, ezúttal annak minden percét kiélvezve, de felfedezhetsz valami újat is.

Útravaló

Nekem nagyon tetszik, hogy a ‘slow living’ nem behatárol, csak új szemszögből láttatja a világot. Nincs előírt diéta vagy meghatározott mozgás, nem kell vegánná válni vagy meditálni vagy falura költözni, ha az ember nem akarja. A lényeg az, hogy ne csak sodródjunk az életben, rohanva a teendők és a világ után, hanem tudatos döntésekkel jussunk el a célunkig. Ehhez kínál ugyan a mozgalom konkrétabb támpontokat is (amiket felsoroltam az előbb), de ezek csak gondolatébresztők, igazából rajtad áll, hogy te hogyan ülteted gyakorlatba a nyugodt, tudatos pihenés és élet fogalmát.