Címke: értékelés

7+1 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik

7+1 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik

Nagyon szerencsés vagyok, mert nálunk a filmválasztás nem téma. Ha bármilyen módon kifejezem, hogy mit szeretnék nézni (például kéréssel, kitörő lelkesedéssel vagy a film cselekményének szenvedélyes felvázolásával), akkor általában azt nézzük, amit kiválasztottam magunknak. De ettől függetlenül én sem szeretem, ha a nézőpartnerem unatkozik – […]

ezt tapasztaltuk ételérzékenyként Németországban

ezt tapasztaltuk ételérzékenyként Németországban

Nemrég megígértem a Facebookon, hogy beszámolok a németországi utunkról – különös tekintettel a diétás választékra – a tavalyi Ausztriáról szóló bejegyzés mintájára. Bevallom, nagyon nehezen kezdtem neki ennek a posztnak, mert rengeteg benyomás ért, amiket nem volt egyszerű átlátható formába önteni, majd mások számára is […]

Vegabudapest, avagy a vegák nem azok, akiknek hittük őket

Vegabudapest, avagy a vegák nem azok, akiknek hittük őket

Már percek óta ülök itt a gép előtt és azon gondolkozom, hogy minek nevezzem, hova soroljam be a Vegabudapest című könyvet. Hogyan kategorizálhat az ember egy írást, amiben ennyi minden kapott helyet? Egyszerre tartalmas interjúkötet színes egyéniségekkel, kortárs vega recepttár és izgalmas, nagyon személyes étteremajánló ötletes térképpel. Némi töprengés után azonban rájöttem, hogy ugyanazt a hibát követem el a Vegabudapesttel, amit a vegetáriánusokkal is: általánosítani és beskatulyázni szeretnék valamit, ami távolról egy homogén egységet alkot, de közelebbről nézve világossá válik, hogy egy sokszínű, különböző és élettel teli dolog, amit felesleges határok közé szorítani. Felnyitotta a szememet ez a könyv – nem is kicsit – de erről majd később.

A szerző, a kinézet és a minőség

Ahogy a fenti bevezetőből és a régebbi könyvajánlókból is kiderült, én nem vagyok vega, ezért (vagy nem ezért, hanem mert le vagyok maradva, de) Bede Anna gasztroblogger munkásságát eddig nem ismertem. A Vegabudapest már a második könyve, ami nyomtatásban megjelent és habár ebben a kötetben nem az ő receptjei szerepelnek, mégis azonnal kedvet kaptam a másik műve beszerzéséhez is. Egyrészt mert a Vegabudapest egy nagyon igényes, jól felépített, átgondolt és különleges könyv, másrészt Anna azonnal levett a lábamról már a könyv előszavában szereplő gondolatokkal:

“A konyhaasztal a számomra legfontosabb dolgokat: a fejlődést és az együttlétet szimbolizálja. Ennek pedig egyik legcsodálatosabb és minden értelemben legtáplálóbb módja az együtt evés.”

Ezt olvasva megrohantak az evéshez kötődő szép emlékeim és azonnal tudtam, hogy sutba dobhatom az objektivitásra való törekvésemet, mert Anna filozófiája nálam telibe talált. Sebaj, ha már a tartalommal kapcsolatban úgyis képtelen vagyok a pártatlanságra, igyekeztem legalább a megjelenés és kinézet értékelésekor szőrt növeszteni a szívemre.

Első pillantásra minden a helyén van, a BOOOK kiadótól megszokott minőséget kapjuk: a kötet borítóképe ötletes, a képek hol viccesek, hol nyálcsorgatóak, de mindenhol csodaszépek, a betűtípus, az elrendezés és a felépítés is jól eltalált, modern, kellemes érzés kézbe venni a könyvet. Az egyetlen, ami furcsa, az a gerinc (ld. lenti kép). A kiadó egyik munkatársa elmagyarázta, hogy ez egy japán kötésfajta, ami még különlegesebbé teszi a könyvet, csak sajnos sokan félreértik, azt hiszik, hogy hiányzik valami vagy szépséghibás a kötet. A magyarázatot hallva elszégyelltem magam, amiért én sem tudtam hova tenni a gerinc megjelenését, de az új információ birtokában már nagyon tetszett a koncepció. Aztán amikor megmutattam a Vegabudapestet a családomnak, ők is rákérdeztek, hogy “Mi a baj ezzel a könyvvel?”.

Vegabudapest könyv értékelés | www.thepuur.com/hu #vegabudapest #könyv #értékelés

Sajnos mivel a könyvben sem találtam ezzel kapcsolatban felvilágosítást, feltételezem, hogy sok – hozzánk hasonlóan a könyvkötésben kevésbé jártas – olvasó maradt tanácstalan. Emiatt a félreértés-sorozat miatt kicsit hiányolom a magyarázatot, ami még simán elférhetett volna valahol. Viszont szólok előre, hogy ez volt az első és egyetlen dolog, amit hiányoltam, úgyhogy innentől kezdve jön a rajongás. 🙂

Miről szól a Vegabudapest?

Ahogy azt már említettem, több területet is lefed a mű. A fő vonalat 16 interjú képviseli, amiből 15-öt Anna készített magyar művészekkel, a legutolsó interjúban pedig ő maga mesél. A tematika mindenhol azonos: az interjúalanyok beszámolnak arról, hogy milyen út vezetett az életükben a vegetarianizmus vagy vegánság felé, hogyan oldják meg az étkezést, mik a kedvenc étkezdéik és ételeik, és hogyan fogadta, illetve hogyan kezeli a húsmentes életmódot az őket körülvevő családi vagy baráti kör. Végezetül mindegyik interjúalany bemutatja a kedvenc budapesti éttermét és azon belül is a kedvenc fogását, ez utóbbiak receptjét pedig meg is osztják az olvasóval.

Receptek

Eleinte a receptek érdekeltek leginkább, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem fogok olyat találni, ami számomra gond nélkül beilleszthető lenne a diétámba (ami lássuk be, nem meglepő). Viszont inspirációnak tökéletesek voltak, a receptek “mindenmentesítésében” már van némi gyakorlatom úgyis. Azonban kezdő diétázóknak nem ajánlanám őket – magát a könyvet viszont igen, mert nem is a recepteken van a hangsúly, hanem a beszélgetéseken, a többi csak hab a vega tortán.

Interjúk

Egyik este kezdtem el a Vegabudapest olvasását, és pár óra alatt végeztem is, teljesen beszippantott. Számomra nagyon érdekes volt olvasni arról, hogy ki miért vega, mit is jelent ez az életmód számára és hogyan tudja a húsmentes étkezést összeegyeztetni a dolgos mindennapokkal. Különösen az utóbbi fogott meg, gyakran erőt tudtam meríteni azóta az interjúalanyok pozitív életszemléletéből. Sokan nyilatkozták azt például, hogy egyértelműen jobb lett a speciális diétát követők társadalmi elfogadottsága, illetve a számukra nyújtott vagy elérhető lehetőségek, diétabarát helyek is megszaporodtak.

Úttörők voltak ennek a folyamatnak a beindításában a vegetáriánusok és vegánok, és biztatnak mindenki mást is, hogy hasonlóképpen vállalja az újító szerepet. Csak, hogy egy konkrét példát említsek: nincs tejmentes étel az étlapon? Érdeklődjünk a pincértől, hogy meg tudják-e oldani, ne sunnyogjunk vagy törődjünk bele, mert minél többen kérik, annál egyértelműbb lesz az igény és a világ változni fog. Egyszerre idealista és logikus gondolat.

Szerintem minden diétázó elbizonytalanodik néha és pont ezért volt annyira hiánypótló megszólaltatni 16 nagyon különböző embert, akik közül sokan már évtizedek óta kitartanak az életmódjuk mellett, hogy aztán azt mondhassuk: látjátok, nem lehetetlen. 😉

 Vegabudapest könyv értékelés | www.thepuur.com/hu #vegabudapest #könyv #vega #vegan

A vega szubkultúra “leleplezése”

“Azt gondolhatnánk, hogy csak egyféle vegetarianizmus létezik, de ezek a beszélgetések megmutatják azt a sokszínűséget, ami nem be-, hanem kiskatulyáz.”

A fenti mondat a könyvből való és tökéletesen összefoglalja azt, amit olvasás közben megtanultam. Nincsenek kőbe vésett szabályok, ellenben vannak nyárivegák, halevő vegetáriánusok, nyersvegánok, húsimádóból lett látens vegák, határszegők és még rengeteg fajta ember. Még egy húsevő is megszólalt a könyvben. Nagy mítoszok dőltek meg bennem, pedig ha jobban belegondolok, teljesen kézenfekvő, hogy ahány ember, annyi vegaság és annyi diéta létezik, és ami a legfontosabb: mindegyiknek joga van a létezéshez.


A maximális korrektség érdekében meg akartam osztani veletek, hogy a bejegyzést a BOOOK kiadó támogatta egy recenziós példánnyal, ez viszont semmilyen szempontból nem befolyásolt – a fent olvasható írás a saját véleményemet tükrözi.

 

anti-határidőnapló, amivel a fogadalmak tényleg teljesülhetnek

anti-határidőnapló, amivel a fogadalmak tényleg teljesülhetnek

Pár hete beszámoltam nektek a slow living mozgalommal való találkozásomról és arról, hogy milyen hatással volt ez az életemre. Miután kitettem a cikket, Iza, a 160 gramm blog szerzője felhívta a figyelmemet arra, hogy érdemes lehet egy pillantást vetnem a Slow Budapest oldalára, rendezvényeire és […]

vegán reggeli szakácskönyv: egy húsevő véleménye

vegán reggeli szakácskönyv: egy húsevő véleménye

Habár a blogon szereplő receptek nagy része vegán, én nem vagyok az. Tulajdonképpen “csak” két dolog választ el a vegán étrendtől: a tengeri herkentyűk, illetve a máj, április óta pedig folyamatosan eszembe jut, hogy mi lenne ha, végleg elhagynám a húst – de ez egy […]

kedvenc gasztroblogok listája, diétabarát kiadás

kedvenc gasztroblogok listája, diétabarát kiadás

Már a blog indulása óta terveztem, hogy összeállítom a kedvenc gasztroblogok toplistáját. Eleinte azonban úgy gondoltam, hogy várok pár hónapot, hátha addig felfedezek egy csomó – számomra új – mindenmentes és szuper oldalt, amik remekül kiegészíthetik a már meglévő kedvenceim listáját. Nagy meglepetésemre nem így lett. Rengeteg új gasztroblogot ismertem meg az elmúlt hónapokban, de ezek közül csak egy került fel a listára, minden más maradt a régiben. Hiába, a minőség általában utat tör magának, ezért talán nem is csoda, ha a legjobb blogokat már mind ismertem.

A másik indok, ami magyarázza a kedvencek állandóságát, az a diétám (és válogatós természetem). Elég nehéz olyan gasztroblogra bukkanni, ami  glutén-, tej- és tojásmentes, illetve IR-barát recepteket vonultat fel. Mellette pedig természetesen igényes, megbízható forrás és az oldal kinézete is szép. Ez utóbbi talán nem tűnik olyan fontosnak első olvasásra, de gondoljunk bele, hogy hányan veszünk könyvet borító alapján…

A kedvenc gasztroblogok listája két részből áll, az elsőben a (szinte) mindenmentes recepteket publikáló magyar blogok szerepelnek, a másodikban pedig olyan angol nyelvű oldalak, amiken szoktak egészséges, mindenmentes receptek is szerepelni. Habár az angol/amerikai blogoszféra klasszisokkal nagyobb, mint a magyar, mégsem találtam még olyan blogot, ahol nem paleo vagy low-carb szemszögből közelítik meg az IR-barát és mindenmentes étkezést. Ha ti mégis tudtok ilyenről, kérlek írjátok meg, talán csak az én figyelmemet kerülték el eddig.

kedvenc gasztroblogok listája, diátabarát verzió | www.thepuur.com

Kedvenc gasztroblogok magyarul

Mindenmentes

Aki étkezés terén hozzám hasonlóan “halmozottan hátrányos”, vagyis többféle diétát is össze kell fésülnie, annak valószínűleg nem kell bemutatnom Nóri blogját. Ez a lista azonban csak vele lehet teljes, hiszen szakszerű, pontos és hiteles bejegyzéseivel, IR-barát, glutén-, tej- és tojásmentes, vegán receptjeivel rengeteg ember mindennapjait teszi élhetőbbé. Már évek óta követem a blogját, több barátnőmnek is ajánlottam már az összefoglaló, bevezető cikkeit és felhasználóbarát receptjeit. Mivel szinte teljesen azonos diétát követünk, hatalmas könnyebbség nekem, hogy csak néha kell változtatnom valamit a receptjein, amik egytől egyig nagyon finomak.

160 gramm

Iza blogjára is felfigyeltem már egy ideje, nála is jól átgondolt, kipróbált és könnyen elkészíthető, IR-kompatibilis, glutén- és tejmentes receptek szerepelnek. Mindezek mellett nagyon szeretem még a személyes hangvételű, motiváló cikkeit, gyakorlatias tanácsait is, illetve azokat a bejegyzéseket, amikben beszámol az aznapi étrendjéről, ez sokat segít egy-egy menüterv kialakításában. A Diétasuli című poszt-sorozatát már több ismerősömnek ajánlottam, akik kezdő IR-esek.

Gluténérzékeny

Amikor át kellett állnom a gluténmentes étrendre, többször vissza-visszakattintottam erre a remek információs portálra. Az általános tájékoztatók sokat segítettek a kezdeti időkben, de utána egy ideig nem látogattam az oldalt, hiszen a receptek akkoriban javarészt csak gluténmentesek voltak. Azonban mostanában egyre több IR-barát, glutén- és tejmentes receptet publikálnak, amiket ráadásul egy dietetikus állít össze. A másik nagy kedvencem az oldalon az étteremtesztelős sorozat, ahol a budapesti pizzériákat, hamburgerezőket és éttermeket tesztelik.

kedvenc gasztroblogok listája mindenmentesen | www.thepuur.com

Kedvenc angol nyelvű gasztroblogok

Green Evi

Évi blogja egy kicsit kakukktojás, ugyanis ő valójában egy Hamburgban élő magyar, aki angolul publikál. Vegán receptjei általában könnyen gluténmentesíthetőek (ha már nem alapból azok), meglepő ízkombinációi, zseniális ötletei pedig mindig levesznek a lábamról. Évi elmondása szerint nem édesszájú, ez a blogon is látszik: sütemény csak néha fordul elő az ételek közt, de ez tulajdonképpen egy hatalmas előny is, hiszen a magyar blogokon viszonylag kevés saláta és főétel szerepel. A képek pedig… egyszerűen gyönyörűek! Éhesen nem is merem megnyitni az oldalt. 🙂

Pinch Of Yum

Lindsay hivatását tekintve pedagógus, de ezt a pályát már elhagyta, mostanra teljes mértékben a blogolásból él. Viszonylag gyakran kísérletezik glutén-, tej- és tojásmentes ételekkel, és arra is törekszik, hogy receptjeit könnyű legyen elkészíteni. Nemcsak a receptjeit szeretem, de a (gasztro)bloggereknek szánt írásai is nagyon hasznosak, a kedvencemben összegyűjt néhány tippet arról, hogyan lehet elkerülni a kiégést bloggerként. Ezen kívül arról is mindig beszámol, hogy milyen forrásból mennyi bevétele érkezett, mennyi kiadása volt bloggerként.

The First Mess

Ez az a blog, amit csak pár hónapja követek, de eddig még nem csalódtam benne. Csodaszép fotók, szezonális vegán (és gyakran gluténmentes) receptek találhatók az oldalon, az utóbbiakban pedig mindig van egy kis csavar, valami meglepő hozzávaló.

Nektek melyik gasztroblog a kedvencetek? 🙂