hedonizmus másképp

Címke: stressz

anti-határidőnapló, amivel a fogadalmak tényleg teljesülhetnek

anti-határidőnapló, amivel a fogadalmak tényleg teljesülhetnek

Pár hete beszámoltam nektek a slow living mozgalommal való találkozásomról és arról, hogy milyen hatással volt ez az életemre. Miután kitettem a cikket, Iza, a 160 gramm blog szerzője felhívta a figyelmemet arra, hogy érdemes lehet egy pillantást vetnem a Slow Budapest oldalára, rendezvényeire és […]

slow living alapok: 4+1 egyszerű tipp a boldogabb életért

slow living alapok: 4+1 egyszerű tipp a boldogabb életért

Pár hónapja a stresszkezeléssel kapcsolatos olvasmányaimnak hála felfedeztem magamnak (talán egy kis késéssel?) a külföldön egyre divatosabb ‘slow living’ mozgalmat. A ‘slow living’ lefordítva nagyjából annyit tesz, mint ‘lassan élni’, és ahogy már ebből az elnevezésből is kiderül, egy olyan szemléletről lesz most szó, ami az […]

az őszi fáradtság igazából a barátod: így hallgass rá

az őszi fáradtság igazából a barátod: így hallgass rá

Az ősz beköszöntével mindig megjelennek azok a cikkek, amik az őszi fáradtság leküzdésére biztatnak – és én általában el is olvasom őket, buzgón és reménykedve. Mert ősszel hajlamos vagyok lerobbanni: megfázni, nyűgösködni, a feladatokat még jobban tologatni magam előtt, mikor épp mi. Ezekkel együtt azonnal jön a bűntudat is, hiszen a világ nem fog lelassulni, a teendők listája rövidülni csak azért, mert fáradékonyabb és motiválatlanabb vagyok. Tehát változtatni kell magamon, mégpedig sürgősen, nem?

Nem feltétlenül.

Túl magas elvárások

Idén más a helyzet, pedig a körülmények ugyanazok. Most is érzem az alattomos lustaságot reggelente, esténként egyre kevésbé vagyok jókedvű, a hétvége nem elég, a megfázós nyavalyák nehezen múlnak. Rá is kerestem gyorsan, hogy mivel orvosolhatnám mindezt és akkor villámcsapásként ért a felismerés az egyik cikk kapcsán: én épp szembe próbálok menni a természettel. Ugyanis a napfényes időszakok csökkenése idézi elő a szervezetünkben a melatonintermelés fokozását, emiatt szeretnénk tudattalanul többet pihenni és aludni. Mi pedig igyekszünk ellenállni, pörögni tovább, kizsigerelni magunkat, aztán csodálkozunk, ha hosszabb távon nem fenntartható ez a tempó. Még a versenylovakat is pihentetik két évad között, de mi magunknak nem engedjük meg ezt, mert az luxus. 

Tehát az őszi fáradtság tünetei valójában a testünk jelzései, amik segítségével figyelmeztet arra, hogy itt az ideje egy kicsit lelassulni. Természetesen a megoldás nem az, ha átesünk (a pihentetett) ló túloldalára, nem kell téli álmot aludni, de érdemes átvenni az évszak ritmusát, figyelni a testünk jelzéseit és töltődni ahogy lehet. Vegyünk példát a dánokrólahol az őszi-téli tempóváltás a kultúra elfogadott és nagyra becsült része.

9 tipp a feltöltődéshez

Úgy gondoltam, hogy a legjobb az lesz, ha összeírom az őszi fáradtság kapcsán jelentkezett tüneteimet és megnézem, hogy pontosan mit jeleznek. Ezután összeállítottam egy listát azokról a dolgokról, amik segítenek feltöltődni azáltal, hogy a problémáim okát és nem a tüneteket szüntetik meg. Meglátjuk, hogy beválik-e a terv, de addig is megosztom veletek is, hátha ti is hasznát tudjátok venni. Íme:

  1. Lassulj le.
    Vegyél egy nagy levegőt a hasadba, engedd el azt a tévképet, hogy a multitasking hatékonyabbá tesz. Fogadd el, hogy kicsit lassabb vagy, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozol és azt is, hogy rendben van, ha kevesebb dologra jut idő. Ne akarj mindenhol túlteljesíteni, állandóan aktív programokat szervezni a szabadidődre is. Időnként belefér, hogy csak ülj egy bögre tea mellett és nézd a gyertya lángját percekig. Vagy órákig olvass a házimunka kipipálása helyett.
  2. Aludj többet.
    Figyeld meg, hogy mennyi alvásra van szükséged ahhoz, hogy jókedvűen ébredj. Ha 9 óra akkor 9 óra, semmi gond, menj korábban aludni, ne hétvégén hozd be a lemaradást. (Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem ezt iszonyú nehéz betartani, de dolgozom az ügyön.)
  3. Kapcsolj ki – mindent.
    Este már nem érdemes netezni, nemcsak azért, mert a monitorok és kijelzők fénye eltolja a belső óránkat. Én nem tudok teljesen “jelen lenni” bekapcsolt számítógép mellett vagy a telefonomat figyelve, elkezdek össze-vissza olvasgatni, dolgozni, legrosszabb esetben azon merengeni, hogy mások mennyivel jobabk nálam (köszi Facebook). Egyébként se tesz jót ez a hozzáállás, de a lefekvés előtti 1 órában még kevésbé szerencsés megadni magunkat neki.
  4. Még több (természetes) fényt!
    Nem hiába terjedt el a fényterápia Skandináviában (a túl hosszú, és túl sötét telek országában). Jó hatással lehet a közérzetünkre még több szabadban töltött idő, de nem megvetendő a gyertyák hangulatjavító hatása sem. Íme egy indok arra, hogy miért nem tart ki egy télen át az a 100-as csomag sima és a három zacskó illatos teamécses, ami itthon van. 🙂
    az őszi fáradtság a barátod | www.thepuur.com
  5. Mozogj minél többet.
    Habár az időjárás egyre kevésbé csalogató, mégis rengeteg energiát adhat egy séta, kirándulás, fél óra jóga, vagy akármelyik sport. Én is nehezebben veszem rá magam, de mindig lehet találni olyan motivációt, ami átlendít a nehezén. 
  6. Ne hanyagold el a barátokat.
    Hajlamosak vagyunk bekuckózni, kizárni a külvilágot, ami néha kell is (ld. első pont), de itt is fontos az egyensúly. Eljött a gyönyörű erdei kirándulások és a benti programok ideje: közös főzés, társasjáték, forralt bor, mozi, stb. Egyik barátunk még nyáron megígérte, hogy rendezünk egy májkrém-partit, azt hiszem, itt az idő. 🙂
  7. Vitaminpótlás
    Szerencsére az egészséges táplálkozás szerves része a mindennapjaimnak, maximum a gyümölcsökkel való kapcsolatomon lehetne még javítani valamennyit, a zöldségekkel ellentétben valahogy nem kívánom őket túl gyakran, de valószínűleg ez is csak szokás kérdése. Elvileg kiegyensúlyozott táplálkozás mellett – néhány kivétellel – nem is kell plusz vitaminkészítményt bevinni. Ilyen kivétel a D-vitamin, emellett hasznos lehet a cink is, ami a megfázás ellen véd. Ennél a pontnál is igaz, hogy érdemes figyelni a testünk jelzéseit.
  8. Hidratáltság
    Már a minimális szintű kiszáradás (amit talán meg sem érzünk) hatással van a koncentrációs készségeinkre. A szomjúság kezdetét nem érdemes megvárni, mert akkor már fellépett a hiányállapot, inkább tanítsuk meg magunknak a rendszeres ivást.
    Az se mindegy, hogy mikor és mit iszunk, például koffeint tartalmazó italt akkor érdemes fogyasztani, amikor a kortizolszintünk alacsonyabb, tehát délelőtt 10 és 12, illetve délután 14 és 17 óra között. Kora reggel nem érdemes, mivel a szervezetünk kortizollal “ébreszti” magát, aminek a termelését kiiktatjuk, ha koffeint iszunk. 
  9. Inspiráló zene
    Bármikor jó választás, főleg ha az ember még énekel is mellé. 🙂 Én most épp ezt hallgatom.

A lényeg azt hiszem az, hogy több türelmet és empátiát tanusítsunk saját magunk felé. Ti hogyan kényeztetitek magatokat ősszel?

levél három évvel ezelőtti önmagamnak – az orvosaimról

levél három évvel ezelőtti önmagamnak – az orvosaimról

Az utóbbi egy hónapban három ismerősöm is megkapta a diagnózist: autoimmun betegsége van, ami gyógyulással nem jár, de teljes életmódváltással annál inkább. Mindhárman kétségbeestek, de nemcsak a kézenfekvő okok miatt. Volt még valami, amiről mindannyian traumatizálva számoltak be, ez pedig nem volt más, mint a kezelőorvosuk […]

nyaralás és stressz: így éld túl

nyaralás és stressz: így éld túl

 Az az állítás, hogy a mindennapok tele vannak feszültséggel, olyan triviális, mint az, hogy ablakpucolás után esni fog az eső. Viszont arról már sokkal kevesebb szó esik, hogy a pihenés és a nyaralás mennyi idegeskedéssel jár. Márpedig nem kevéssel, lássuk be. Új helyek, új feladatok és […]

őszinteségről, stresszről, és egy könyvről

őszinteségről, stresszről, és egy könyvről

A mai poszt több szempontból is rendhagyó lesz. Egyrészt nem szépirodalmi műről lesz szó, másrészt szembemegyek az elveimmel és olyan könyvet mutatok be, amit még végig sem olvastam. Harmadrészt tulajdonképpen nem is mutatom majd be a könyvet, hanem csak felhasználom arra, hogy megereszthessek egy vallomást. Ha a blog olvasója lennék, valószínűleg ez lenne az a pont, ahol már zárnám is be a böngésző ablakát, hogy érdekesebb és hitelesebb olvasnivaló után nézzek, azonban a blog írójaként reménykedek, hogy ti, akik olvassátok ezeket a sorokat, mégsem tesztek így. Ugyanis egy nagyon fontos könyvről van szó, és egy nagyon fontos témáról.

Új irány

Sokat gondolkoztam azon, hogy hol húzzam meg a határt a blogra szánt tartalom és a magánélet között, nyilván nem könnyű megállapítani, hogy mi az, ami másnak is érdekes és hasznos, ugyanakkor számomra sem túl intim. Mostanában egyre több – eleinte csak félénk és tapogatózó – visszajelzést kapok a blog kapcsán arról, hogy mennyire sokan járnak hasonló cipőben, mint én. Speciális betegségekkel, ételérzékenységgel, furcsa tünetekkel küzdünk, és közben próbálunk kitartani és teljes életet élni. Lehetőleg úgy, hogy másoknak semmi se tűnjön fel – legalábbis nálam ez mindig egy fontos szempont volt. Ezek a visszajelzések, a ti őszinte és sokszor magányos vagy kétségbeesett hangjaitok ráébresztettek azonban, hogy mekkora hibát követek el. Hiszen ha segíteni szeretnék másoknak, változtatnom kell: ha hallgatok és nem beszélek őszintén a rossz, vagy akár tabunak számító, szégyellnivaló dolgokról is, azzal közvetve másokat is arra biztatok, hogy cselekedjenek hasonlóan. Ez pedig nem mehet így tovább.

Reggel például azt terveztem, hogy írok egy könnyed stílusú könyvajánlót a Stresszoldó és relaxációs módszerek című könyvről, de felkelés után nem sokkal félrecsúszott minden és emiatt először úgy gondoltam, hogy az egészet elsunnyogva inkább nem írok semmit semmiről, mert úgyse menne a jókedv tettetése. De a fenti sorok fényében arra jutottam, hogy inkább beszámolok a valóságról, hátha másnak is erőt ad, hogy nincs egyedül.

A stressz és én

Alapból bal lábbal keltem fel, de ezt nem voltam hajlandó belátni, úgyhogy kapkodva nekiláttam életem első mindenmentes gofrijának, ami természetesen nem úgy viselkedett, ahogy képzeltem. Ezen (magamat hibáztatva) annyira felpaprikázódtam, hogy mire Péter odajött hozzám, hogy felajánlja a segítségét, már közel voltam az összeomláshoz, úgyhogy vele is jól összevesztem. Ekkor jött a bűntudat, a címkézés, a “milyenszörnyűembervagyokmármegint”, és a gödör alja: a hasmenés. Bizony, ez az egyik sötét titkom. Ha minden igaz, Crohn-betegségem van, ami az én kis önmarcangolós beállítottságomnak köszönhetően igen gyakran remek perceket tud szerezni a WC-nek és nekem.

A történet tanulsága számomra az, hogy nem velünk van a baj, akkor sem, ha kiakadunk, és nem vagyunk rossz emberek ilyenkor, egyszerűen csak helytelenül kezeljük a stresszt. Ami természetesen mindannyiunkra máshogy hat és mindenkinek mást jelent, nekem például lehetőséget ad arra, hogy a testem ellenem forduljon, vagy figyelmeztessen, hogy elég. Már évek óta próbálok különböző módszerekkel javítani az életemen és a hozzáállásomon, de erről majd máskor mesélek. Ma inkább egy olyan gyorssegítséget szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, ami eddig meglepően sokat segített nekem is: 20 perce még mindig aktív életet éltek a beleim és olyan erős fejfájás gyötört, hogy a szemem nyitva tartása is nehezemre esett – most meg itt ülök és szinte vígan gépelem ezeket a sorokat. A kulcs pedig nem más, mint a légzés.

A jó légzés titka

Figyeljétek meg, hogy hova vesztek levegőt, mellkasba vagy hasba? Én eddig az előbbit preferáltam, de most igyekszem áttérni a hasi légzésre. A stresszoldós könyvből megtudtam ugyanis, hogy már az is rengeteget jelent a stressz kezelésében, a fájdalom elviselésében és a koncentráció fenntartásában, ha helyesen lélegzünk. Majd írok még hosszabban a különböző technikákról, de egyelőre próbáljátok ki ti is a következőket:

  • nap közben térjetek át néhányszor a hasi légzésre (ha eddig mellkasi légzést végeztetek)
  • stressz, fejfájás, fáradtság esetén pedig adjatok magatoknak öt percet, amikor csukott szemmel csak arra koncentráltok, hogy a hasatokba vegyetek levegőt és megfigyeljétek a levegő áramlását – ha könnyebb, mondjátok magatokban belégzéskor azt, hogy “belégzés”, kilégzéskor pedig azt, hogy “lazíts”

Csodát tenni nem fog, de rengeteget tud javítani egy-egy problémás helyzeten a légzés. Legalábbis nekem eddig ez a tapasztalatom. Egyébként a könyv különböző stresszkezelési technikákat vesz sorra, amiket példákkal, gyakorlófeladatokkal és ábrákkal tesz még szemléletesebbé. Az első fejezetek a stressz és a saját állapotunk megismeréséről szólnak, utána jönnek a módszerek, a végére pedig még praktikus tanácsok, edzéstervek és motivációs stratégiák is befértek. Nekem már ez a légzőgyakorlat is sokat segített, úgyhogy kíváncsian várom a többi tippet is.

12910103_992126770840883_1150738505_n

Köszönöm

Végezetül – ha már az őszinteségnél tartunk – hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki a szeretetével, elfogadásával, visszajelzéseivel és kitartásával támogat. Köszönöm nektek, kedves olvasók, hogy őszinte lehetek veletek és azt is, hogy ti is megnyíltatok nekem. Köszönöm Péternek, aki nevéhez méltóan a legsötétebb időkben is sziklaszilárd támaszom és legbátrabb előkóstolóm volt. Köszönöm a szüleimnek, hogy minden őrült diétámon és lelombozó diagnózison keresztül támogatnak, Gerdinek, hogy mindig megért és feltétel nélkül szeret – úgy, ahogy vagyok. Köszönöm a barátaimnak, hogy még mindig azok, és köszönöm Péter szüleinek is a töretlen kedvességet és megértést, amivel mindvégig körülvettek. Nélkületek nem menne.

 

Kövess minket a Bloglovinon is 😉