Címke: személyes

diétás mélypontok: ti vagytok a hétköznapok hősei

diétás mélypontok: ti vagytok a hétköznapok hősei

A diétás mélypontok problematikáját körbejáró háromrészes cikksorozatunk utolsó fejezetéhez érkeztünk, amiben olvasóink számolnak be arról, hogy ők hogyan élik meg és élik túl a rosszabb periódusokat, amikor a diétázás és életmódváltás különösen nehéznek tűnik. A sorozat első részében a saját történetemet olvashattátok, a második részben […]

diétás mélypontok: beszámolnak a téma nagykövetei

diétás mélypontok: beszámolnak a téma nagykövetei

Anno borzasztóan hálás voltam a sorsnak, amiért olyan korban élek, amikor az életmódváltás nehézségeit nem teljesen egyedül (illetve az orvosra, a könyvtárra és a kísérletezésre hagyatkozva) kell átélnem, hanem egy kattintással elérhetőek támogató csoportok, nagyszerű életmódváltó/diétás blogok és színvonalas portálok is. Persze ez egy kétélű […]

diétás mélypontok: ami a színfalak mögött zajlik

diétás mélypontok: ami a színfalak mögött zajlik

Pár hete rájöttem valami elég kiábrándítóra a bloggal kapcsolatban. Végigpörgettem a bejegyzéseket, próbáltam arra koncentrálni, hogy milyen benyomást keltenek összességében a képek és az írások – első blikkre megfelelőnek tűnt minden, de ettől függetlenül kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam. Itt vannak ezek a gusztusos receptek, vidám hangvételű leírások és annak ellenére, hogy szinte minden percét élvezem a bloggal kapcsolatos munkának, mostanában marhára elegem lett a diétából. Órákat tudnék panaszkodni és sajnáltatni magam, miközben titokban irigykedek mindenki másra, aki velem ellentétben biztos egy kiscserkész buzgalmával követi a diétája előírásait és halad az egészség felé vezető úton. Máskor is volt már ilyen, ismerem az érzést és azt is tudom, hogy meg tudok vele birkózni, de nem szeretném, hogy azok, akik hasonló cipőben járnak, azt higgyék, hogy egyedül vannak. Esetleg azt, hogy vannak azok, akik játszva veszik a diétás mélypontok hadát, meg ők és a többi földi halandó, akik minden bizonnyal gyenge jellemüknek köszönhetik, ha nem megy az életmódváltás. Márpedig ez nincs így, erről beszélni kell és a The Puur blog sem lesz teljes addig, amíg ki nem vesézzük a sötét oldalt is. Tartsatok hát velem. 🙂

Diétás mélypontok: a cikksorozat

Mivel fontos számomra a hitelesség és az, hogy mások esetleg erőt tudjanak meríteni a saját tapasztalataimból, vagy levonhassák a tanulságokat azokból a hibákból, amiket én már elkövettem, ezért úgy döntöttem, hogy indítok egy három részből álló sorozatot a diétás mélypontokról. Az első – vagy is ez a – rész az én küzdelmeimet foglalja össze, a második részben 5 fantasztikus (szigorúan diétázó) bloggertársam osztja meg a saját tapasztalatait, a harmadik részt pedig ti írjátok. Bizony!

Ha van kedved megosztani a történetedet, esetleg a számodra bevált/kudarcot vallott tippeket másokkal, vagy egyszerűen csak jól esne végre panaszkodni eszmecserét folytatni egy olyan közösséggel, aminek tagjai tényleg tudják, hogy min mész keresztül, akkor csatlakozz a cikksorozathoz te is! Küldd el az írásodat augusztus 31-ig a [email protected] címre vagy a Facebookon, mi pedig megjelentetjük a sorozat harmadik részében. Lehet akár 1-2 mondat vagy egy kisregény is, képpel, névvel, vagy anélkül, a formátum is csak rajtad áll. Mi nagyon örülünk minden közreműködőnek és biztos vagyok benne, hogy a sorstársaink is erőt merítenek majd minden sorból. 😉

Most pedig következzen a saját sztorim.

Amikor az elvek gáncsolnak ki

“Hogy bírod tartani ezt a borzalmas diétát?” kérdezték sokan az elmúlt évek során, és szinte mindig ugyanazt válaszoltam: “Egyrészt nem borzalmas, hiszen rávesz az egészséges életmódra és arra, hogy figyeljek magamra, másrészt az az elvem, hogy időnként meg lehet szegni bizonyos részeit annak érdekében, hogy fenntartható legyen.” Voilá. Avagy ismerjétek meg a kiskaput, amin átlépve rövid úton belül egy olyan negatív spirálba kerülök, ahonnan minden egyes csak-most-az-egyszer-belefér étkezéssel nehezebbé válik a kitörés. Ez az én mumusom.

Amikor 2013-ban javasolta az orvosom, hogy álljak át a 160 grammos inzulinrezisztancia diétára, akkor egyrészt hihetetlenül motivált voltam, másrészt iszonyúan berezeltem. Habár az említett orvos csak annyit mondott, hogy “nagy vonalakban is elég, nem kell számolgatni”, én természetemből adódóan mindent jól akartam csinálni és ez így is ment jó sokáig. Aztán jött a glutén-, tej- és tojásmentesség, illetve egy-két egyéb kerülendő étel, de ezek se jelentettek túl sok problémát a kezdeti átállás után. Persze néha megkívántam a többiek pizzáját és elmorzsoltam néhány könnycseppet egy illatozó vajas croissant emléke felett, de nem szegtem meg az előírt étrendet. Aztán egyszer csak belefáradtam. Nem is a mentes ételekbe, sokkal inkább a 160 grammos diétába. Utat engedtem a csodálatosan dekonstruktív megengedő elvemnek és szép lassan azon kaphattam magam, hogy szinte az összes előírásra fittyet hányva eszem nap nap után a sült krumplit, cukros gluténmentes kekszeket és hasonlókat. De ami ennél is rosszabb: minden egyes falattal beljebb ette magát belém a bűntudat, az önutálat és a kiábrándultság is, nem múlt el úgy étkezés, hogy nem becsméreltem magam tudatosan és tudattalanul.

The Puur blog mindenmentes, IR-barát receptek

Szerencsére a mélypont után összeszedtem magam és sikerült megtalálni azt az élhető középutat, ami a vallásos fanatizmussal betartott szabályok és a folyamatos bűnözés között van – és milyen szép lenne, ha itt véget is érne a történet, igaz? De nem ér véget. Sajnos a szakadékba taszító, bűnre csábító kisördög minden nap ott ül a nyakamon (gondolom nektek is) és győzköd, hogy engedjek a vágyaimnak. (És ilyenkor nagyon fontos megkülönböztetni a vágyakat a céloktól!) Egy stresszesebb periódus, alváshiány, konfliktusok és minden, ami kimozdít a belső egyensúlyunkból, remek táptalajt nyújt a diétás mélypontok kibontakozásának. Így jártam pár hónapja én is megint, úgyhogy újra végig kellett és kell csinálnom a helyreállító munkát, ami visszavezet az egészséges útra.

Az akaraterő egy izom, amit erősíteni lehet

Biztos rengeteg módszer van, ami hasznos lehet ilyenkor, a legszerencsésebb talán az, ha többel is kísérletezik az ember, így garantáltan megtalálja azt, ami az ő személyiségéhez és élethelyzetéhez (valamint diétájához) passzol. Nekem az alábbi trükkök váltak be:

  1. Miért diétázol? 
    Ahogy már feljebb is említettem, rengeteget számít, ha újra tudatosítjuk magunkban, hogy mi a célunk. Teljesen természetes, hogy a vágyaink és az ösztöneink arra sarkallanak, hogy megszegjük a diétát, de tudatos lények lévén ellen is tudunk ennek állni. Könnyű megfeledkezni arról, hogy a diéta nem ellenünk, hanem értünk van, egy eszköz a célunk eléréséhez. Tartsd szem előtt a célodat, ez az, amiért dolgozol! Képzeld el, hogy milyen lesz, ha eléred, akár írd is le, alaposan kitérve a részletekre. Én például szeretnék gyógyszerek nélkül élni, erős és egészséges lenni, és ha egy csoki láttán erre a célra gondolok, akkor máris egyszerűbb egy kicsit a helyzet.
  2. Találj egy mottót! 
    Meglepően sokat segít, ha van egy mottó, amit bármikor elővehetsz, ha elfog a kísértés. Ki is tapétázhatod vele a hűtőajtót, beállíthatod képernyővédőnek, vagy kiteheted bármilyen szembetűnő helyre. Nekem jelenleg ez vált be: “Az akaraterő egy izom, amit erősíteni lehet.” Ha meginogok, akkor elismétlem magamban ezt a mottót és felidézem, hogy mennyire igaz: minden egyes akaraterőpróba könnyebb, mint az azt megelőző, minden egyes visszautasított diétaszegés megerősít. Egy idő után újra gyerekjáték lesz nemet mondani a vállamon ülő ördögnek. (Higgyétek el, tényleg így van!)
  3. Tedd egyszerűbbé és érdekesebbé! 
    Gondold át, hogy hogyan tudnád még egyszerűbbé tenni az életedet és a diétázást. Ne bízd magad a korgó gyomrú, fáradt jövőbeli éned józanságára, tegyél meg mindent, ami elősegítheti a sikert. Nekem sokat jelent, ha tele van a (mély)hűtő ínséges időkre bekészített, egészséges ebédekkel, fagyasztott mindenmentes kenyérrel, vagy gyorsan előkapható finomságokkal, amiket szeretek. Az is segít, ha kipróbálok néhány új receptet, esetleg vásárolok valami olyasmit, ami egészséges és a diétába illeszthető, de eddig túl drágának tartottam – az ilyen apróságok segítenek visszahozni a játékosságot a diétába és az életkedvet belém.
  4. Miért vagy hálás? 
    Ez az a módszer, amiről sosem gondoltam volna, hogy szárnyakat adhat – pedig azt teszi. Egy ideje minden este összeírom, hogy miért vagyok hálás és mire vagyok büszke az adott nappal kapcsolatban. Nemcsak az általános közérzetemre van csodálatos hatással ez az új szokás, de erőt ad, amikor eltévelyednék. Ha a nap végén leírod, hogy hálás vagy magadnak, amiért betartottad a diétát, vagy amiért minden nap teszel a testedért, az felér egy jó nagy adag sült krumplival. És az érzés napokig kitart. 😉

Remélem sikerült lelket önteni mindenkibe, aki most mélyponton van és ötletet adni ahhoz, hogy miként lábaljon ki belőle. Maradjatok velünk, jövő héten következik a sorozat második része, amikor 5 bloggertársam számol be őszintén a saját tapasztalatairól, 2 hét múlva pedig ti jöttök

stresszmentesebb nyaralás: néhány hasznos tapasztalat és tipp

stresszmentesebb nyaralás: néhány hasznos tapasztalat és tipp

Miután az összes ismerősömnek és a családtagjaimnak is beszámoltam a B-kategóriás komédiába illő, ám szerencsére azért katasztrofálisnak nem nevezhető nyaralásunkról, eszembe jutott, hogy itt az ideje levonni a tanulságokat. És ha már itt tartunk, akár egy új bejegyzést is kanyaríthatok belőle: tanulságul magamnak és másoknak, […]

7+1 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik

7+1 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik

Nagyon szerencsés vagyok, mert nálunk a filmválasztás nem téma. Ha bármilyen módon kifejezem, hogy mit szeretnék nézni (például kéréssel, kitörő lelkesedéssel vagy a film cselekményének szenvedélyes felvázolásával), akkor általában azt nézzük, amit kiválasztottam magunknak. De ettől függetlenül én sem szeretem, ha a nézőpartnerem unatkozik – […]

ezt tapasztaltuk ételérzékenyként Németországban

ezt tapasztaltuk ételérzékenyként Németországban

Nemrég megígértem a Facebookon, hogy beszámolok a németországi utunkról – különös tekintettel a diétás választékra – a tavalyi Ausztriáról szóló bejegyzés mintájára. Bevallom, nagyon nehezen kezdtem neki ennek a posztnak, mert rengeteg benyomás ért, amiket nem volt egyszerű átlátható formába önteni, majd mások számára is hasznos tartalommá konvertálni. De végül nekiálltam, megpróbáltam minél objektívebben összegezni a tapasztalatainkat arról, hogy milyen volt ételérzékenyként Németországban időt tölteni. Ez lett belőle, fogadjátok szeretettel. 

Gyors intermezzo: ha Németországban éltek vagy voltatok ott nemrég és szívesen megosztanátok ti is azt, hogy mit láttatok vagy éltetek át, akkor írjátok meg kommentben, hogy minél több emberhez eljusson az információ. 

Mire koncentráltunk?

Szerintem még nem említettem, hogy kétfős háztartásunkban a gluténmentes diétát tartók száma a duplájára nőtt, ráadásul nem is akárhogy. Én “csak” elővigyázatosságból, a belgyógyászom tanácsára kerülöm a glutént, ezzel szemben Péternek látványos tünetei is vannak, ugyanis kiderült, hogy a gyerekkora óta tartó vashiányos állapot és az ekcéma korántsem normális. Erről a témáról már régóta szeretnék írni, úgyhogy hamarosan erre is sor kerül, addig is a lényeg: ezúttal kétféle gluténmentes nézőpontot is be tudok mutatni, hiszen egyikünk bármit tudott enni a GM termékek közül, másikunk pedig továbbra is a “mindenmentes” és 160 gramm szénhidrátos vonalat erősítette. 

Étteremben nem voltunk, viszont felderítettünk rengeteg boltot (sima üzleteket és bioboltokat is), benéztünk néhány pékségbe és kávézóba, illetve több német családnál is megszálltunk, így még arról is kaphattunk egy halvány képet, hogy ők mit gondolnak a mentes diétákról, mennyit tudnak róla, stb. Előre szólok: a képminőség nem a legjobb, mivel telefonnal fényképeztem, de a lényeg látszik. 🙂

Átlagos boltok

Boltok, amikben voltunk

Németország déli részén, Baden-Württemberg és Bajorország területén néztünk be ezekbe a boltokba: Aldi, Lidl, Rewe, Norma, Netto, Edeka, Tengelmann, Metro. A Metrót kivéve az összes többit meg lehet találni a legtöbb városban, a kisvárosokban, falvakban pedig szintén van 1-2 valamelyikből, tehát ebből a szempontból a helyzet hasonlított a magyar viszonyokra.

Kisebb és egészen nagy városokban is jártunk, a választék természetesen a bolt nagyságától függött, de még a legapróbb üzletekben is mindig voltak alapvető mentes élelmiszerek, tehát például GM puffasztott rizsszeleteket, szójatejet mindenhol láttam. Ami nagyon meglepett: a Metróban legalább 20 IR-es, gluténmentes, vagy vegán diétáról szóló receptkönyvet láttam, nagyjából ugyanannyi volt belőlük, mint a sima szakácskönyvekből. Képzelhetitek, hogy mi minden van a könyvesboltokban.

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

IR-es választék

Ha ehetnék glutént, akkor lenyűgözően sok tönkölylisztes, illetve xilites/szteviás áru közül válogathattam volna mindenhol, úgyhogy nekem nagyon úgy tűnt, hogy az IR-esek és cukorbetegek jól el vannak látva Németországban. Nemcsak a boltokban, de szinte az összes pékségnél lehetett kapni teljes kiőrlésű kenyeret, péksüteményt és diétás tortát. Az üzletekben láttam többféle cukormentes csokit, szteviás üdítőt, joghurtot, tönkölylisztes tésztát, lisztet, édességet.

Vegán választék

Szójatej, tofu és kókusztejszín még a legkisebb falvak boltjaiban is volt, ezen kívül pedig szinte városi üzletben láttam vegán édességeket, müzliszeleteket, csokikat, szendvicskrémet, ebédnek való salátát, “tejtermékeket”. Egy kiragadott példa: az egyik falu Aldijában éppen a háromféle színű agavészirup volt akciós. A pékségek és kávézók is kínáltak helyenként vegán desszerteket, szóval látszott, hogy van kereslet a vegán termékekre.

Gluténmentes választék

Itt már érezhetőbb volt a szakadék a kisebb és nagyobb üzletek között, a kisebbekben inkább csak GM édességek, rizsszeletek vagy cukros müzlik voltak, helyenként kukoricalisztből készült tésztákkal kiegészítve. A nagyobbakban viszont szinte mindig volt legalább egy GM oszlop, amit javarészt a Schär termékei uraltak, az igazán nagy áruházakban pedig dúskálni lehetett a GM árukban. Pékségeknél nem, de kávézóknál néha láttam GM sütit.

Mindenmentes választék

A mindenmentes alatt most  a glutén-, tej-, tojás- és cukormentes, IR-diétába illeszthető termékeket értem. Gondolom nem lesz meglepő az eredmény: csak a legnagyobb boltokban akadtak minden szempontból megfelelő ételek. Kávézók, pékségek kizárva.

Árak

Ennél a pontnál ért minket az első sokk: nemcsak a sima élelmiszerek kerültek vagy ugyanannyiba vagy kevesebbe, mint az itthoniak, hanem a mentes ételek és alapanyagok is. Egyedül a lisztek voltak drágábbak, minden más magyar áron volt. Két kiragadott példa: Alpro szójaitalt 1 euróért lehetett kapni, 500 gramm quinoát pedig 2,25 euróért.

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

Bioboltok és dm

A tendencia nagyjából ugyanaz volt: tönkölylisztes élelmiszerekkel Dunát lehetett volna rekeszteni, az egyik kisváros bioboltjában főleg ezek, illetve rengeteg vegán termék volt, de szinte semmi gluténmentes vagy mindenmentes étel. Ezzel szemben a dm lenyűgözött – még a kisvárosban is: az itthoni mentes választék kétszerese fogadott minket, amit amikor először megláttam, leesett az állam. Lisztek, álgabonák, kenyerek, édességek, vegán termékek, egyszerűen minden volt ott.

Azt hittem, ez a legjobb, amit látok, de aztán bementünk Heidelbergben egy nagy Alnatura üzletbe. Itt nemcsak (az amúgy dm által is forgalmazott) Alnatura márkájú élelmiszerek voltak, hanem minden, ami diétás és egészségtudatos. Hosszú sorokban álltak a mindenmentes ételek, alapanyagok, csupa finomság, alapvető élelmiszerek és egzotikusabb áruk, tájékoztató magazinok, ingyenes receptes füzetek. Voltak környezetbarát háztartási cikkek és az etikus divat elvei alapján készített ruhaneműk is, de erre a részre már nem volt időm, mert teljesen leakadtam az ételeknél. Mindent, de mindent ki szerettem volna próbálni, lefotózni, megfogni, megszagolni, úgy éreztem magam, mint kisgyerekként karácsonykor. Az a bolt fenomenális volt, ha ételérzékenyként Németországban utazol, mindenképp keress fel egy ilyen üzletet.

Az árakkal kapcsolatban csak ugyanazt tudom mondani, mint az előbb: a legtöbb termék ugyanannyi volt, mint otthon, a luxuscikkek nyilván drágák voltak, de ezeket itthon nem vagy csak elvétve lehet kapni.

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany 

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

Mindenevő családok

Csupa nyitott és barátságos embernél szálltunk meg, én csak győztem ámulni a közvetlenségükön, nem erre számítottam a németekről. Mielőtt megérkeztünk, mindenkinek elmondtuk, hogy komplikált az étkezésünk, úgyhogy majd magunk gondoskodunk az ellátásunkról. Ezt a 3 családból egy sem fogadta el, ezért elmondtuk még egyszer a szabályokat, majd esténként együtt vacsoráztunk, így a diétánkat több-kevesebb sikerrel tudtuk tartani.

Mindhárom család mindenevő volt, az idősebb generáció általában hallomásból már ismerte a gluténmentes diétát, de voltak félreértések, például mindenhol (általában utólag) tisztázni kellett, hogy a tönkölybúza is tartalmaz glutént. A fiatalabb generáció már általában képben volt, mondták is, hogy most Németországban is közkedvelt lett a vegán étkezés, illetve a cukormentes étrend és feltörekvőben van a gluténmentesség is.

Konklúzió

Szerintem itthon is így jártunk volna, ami a családokat illeti, hiszen akinek nincs az ismerősi körében ételérzékeny és ő maga is hagyományosan étkezik (nem követi az aktuális gasztronómiai vagy diétás trendeket), az keveset tud ezekről a diétákról és a hozzájuk tartozó szigorú szabályokról. Nem hiába kellett anno nekem és a közvetlen környezetemnek is megtanulni ezt az új életmódot.

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

Viszont azt megnyugtató és jó volt látni, hogy Németországban a hatalmas piacnak köszönhetően a boltok polcain mekkora választék fogadja az ételérzékenyeket is. Fantasztikus  és nagyon érdekes időszakban élünk, hiszen a szemünk láttára változik meg az általános gasztronómia. Búcsúzóul hadd hozzak ismét egy kiragadott példát – ezúttal Ausztriából. Hazafelé megálltunk egy McDonald’s mellett és megnéztem az ottani kínálatot. Képzeljétek, nemcsak gluténmentes bucik voltak, hanem tönkölylisztből készült zsemlék is, illetve buci nélkül is lehetett kérni a szendvicset. Mi ez, ha nem a változás szele? 🙂