Vegabudapest, avagy a vegák nem azok, akiknek hittük őket

Vegabudapest, avagy a vegák nem azok, akiknek hittük őket

Már percek óta ülök itt a gép előtt és azon gondolkozom, hogy minek nevezzem, hova soroljam be a Vegabudapest című könyvet. Hogyan kategorizálhat az ember egy írást, amiben ennyi minden kapott helyet? Egyszerre tartalmas interjúkötet színes egyéniségekkel, kortárs vega recepttár és izgalmas, nagyon személyes étteremajánló ötletes térképpel. Némi töprengés után azonban rájöttem, hogy ugyanazt a hibát követem el a Vegabudapesttel, amit a vegetáriánusokkal is: általánosítani és beskatulyázni szeretnék valamit, ami távolról egy homogén egységet alkot, de közelebbről nézve világossá válik, hogy egy sokszínű, különböző és élettel teli dolog, amit felesleges határok közé szorítani. Felnyitotta a szememet ez a könyv – nem is kicsit – de erről majd később.

A szerző, a kinézet és a minőség

Ahogy a fenti bevezetőből és a régebbi könyvajánlókból is kiderült, én nem vagyok vega, ezért (vagy nem ezért, hanem mert le vagyok maradva, de) Bede Anna gasztroblogger munkásságát eddig nem ismertem. A Vegabudapest már a második könyve, ami nyomtatásban megjelent és habár ebben a kötetben nem az ő receptjei szerepelnek, mégis azonnal kedvet kaptam a másik műve beszerzéséhez is. Egyrészt mert a Vegabudapest egy nagyon igényes, jól felépített, átgondolt és különleges könyv, másrészt Anna azonnal levett a lábamról már a könyv előszavában szereplő gondolatokkal:

“A konyhaasztal a számomra legfontosabb dolgokat: a fejlődést és az együttlétet szimbolizálja. Ennek pedig egyik legcsodálatosabb és minden értelemben legtáplálóbb módja az együtt evés.”

Ezt olvasva megrohantak az evéshez kötődő szép emlékeim és azonnal tudtam, hogy sutba dobhatom az objektivitásra való törekvésemet, mert Anna filozófiája nálam telibe talált. Sebaj, ha már a tartalommal kapcsolatban úgyis képtelen vagyok a pártatlanságra, igyekeztem legalább a megjelenés és kinézet értékelésekor szőrt növeszteni a szívemre.

Első pillantásra minden a helyén van, a BOOOK kiadótól megszokott minőséget kapjuk: a kötet borítóképe ötletes, a képek hol viccesek, hol nyálcsorgatóak, de mindenhol csodaszépek, a betűtípus, az elrendezés és a felépítés is jól eltalált, modern, kellemes érzés kézbe venni a könyvet. Az egyetlen, ami furcsa, az a gerinc (ld. lenti kép). A kiadó egyik munkatársa elmagyarázta, hogy ez egy japán kötésfajta, ami még különlegesebbé teszi a könyvet, csak sajnos sokan félreértik, azt hiszik, hogy hiányzik valami vagy szépséghibás a kötet. A magyarázatot hallva elszégyelltem magam, amiért én sem tudtam hova tenni a gerinc megjelenését, de az új információ birtokában már nagyon tetszett a koncepció. Aztán amikor megmutattam a Vegabudapestet a családomnak, ők is rákérdeztek, hogy “Mi a baj ezzel a könyvvel?”.

Vegabudapest könyv értékelés | www.thepuur.com/hu #vegabudapest #könyv #értékelés

Sajnos mivel a könyvben sem találtam ezzel kapcsolatban felvilágosítást, feltételezem, hogy sok – hozzánk hasonlóan a könyvkötésben kevésbé jártas – olvasó maradt tanácstalan. Emiatt a félreértés-sorozat miatt kicsit hiányolom a magyarázatot, ami még simán elférhetett volna valahol. Viszont szólok előre, hogy ez volt az első és egyetlen dolog, amit hiányoltam, úgyhogy innentől kezdve jön a rajongás. 🙂

Miről szól a Vegabudapest?

Ahogy azt már említettem, több területet is lefed a mű. A fő vonalat 16 interjú képviseli, amiből 15-öt Anna készített magyar művészekkel, a legutolsó interjúban pedig ő maga mesél. A tematika mindenhol azonos: az interjúalanyok beszámolnak arról, hogy milyen út vezetett az életükben a vegetarianizmus vagy vegánság felé, hogyan oldják meg az étkezést, mik a kedvenc étkezdéik és ételeik, és hogyan fogadta, illetve hogyan kezeli a húsmentes életmódot az őket körülvevő családi vagy baráti kör. Végezetül mindegyik interjúalany bemutatja a kedvenc budapesti éttermét és azon belül is a kedvenc fogását, ez utóbbiak receptjét pedig meg is osztják az olvasóval.

Receptek

Eleinte a receptek érdekeltek leginkább, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem fogok olyat találni, ami számomra gond nélkül beilleszthető lenne a diétámba (ami lássuk be, nem meglepő). Viszont inspirációnak tökéletesek voltak, a receptek “mindenmentesítésében” már van némi gyakorlatom úgyis. Azonban kezdő diétázóknak nem ajánlanám őket – magát a könyvet viszont igen, mert nem is a recepteken van a hangsúly, hanem a beszélgetéseken, a többi csak hab a vega tortán.

Interjúk

Egyik este kezdtem el a Vegabudapest olvasását, és pár óra alatt végeztem is, teljesen beszippantott. Számomra nagyon érdekes volt olvasni arról, hogy ki miért vega, mit is jelent ez az életmód számára és hogyan tudja a húsmentes étkezést összeegyeztetni a dolgos mindennapokkal. Különösen az utóbbi fogott meg, gyakran erőt tudtam meríteni azóta az interjúalanyok pozitív életszemléletéből. Sokan nyilatkozták azt például, hogy egyértelműen jobb lett a speciális diétát követők társadalmi elfogadottsága, illetve a számukra nyújtott vagy elérhető lehetőségek, diétabarát helyek is megszaporodtak.

Úttörők voltak ennek a folyamatnak a beindításában a vegetáriánusok és vegánok, és biztatnak mindenki mást is, hogy hasonlóképpen vállalja az újító szerepet. Csak, hogy egy konkrét példát említsek: nincs tejmentes étel az étlapon? Érdeklődjünk a pincértől, hogy meg tudják-e oldani, ne sunnyogjunk vagy törődjünk bele, mert minél többen kérik, annál egyértelműbb lesz az igény és a világ változni fog. Egyszerre idealista és logikus gondolat.

Szerintem minden diétázó elbizonytalanodik néha és pont ezért volt annyira hiánypótló megszólaltatni 16 nagyon különböző embert, akik közül sokan már évtizedek óta kitartanak az életmódjuk mellett, hogy aztán azt mondhassuk: látjátok, nem lehetetlen. 😉

 Vegabudapest könyv értékelés | www.thepuur.com/hu #vegabudapest #könyv #vega #vegan

A vega szubkultúra “leleplezése”

“Azt gondolhatnánk, hogy csak egyféle vegetarianizmus létezik, de ezek a beszélgetések megmutatják azt a sokszínűséget, ami nem be-, hanem kiskatulyáz.”

A fenti mondat a könyvből való és tökéletesen összefoglalja azt, amit olvasás közben megtanultam. Nincsenek kőbe vésett szabályok, ellenben vannak nyárivegák, halevő vegetáriánusok, nyersvegánok, húsimádóból lett látens vegák, határszegők és még rengeteg fajta ember. Még egy húsevő is megszólalt a könyvben. Nagy mítoszok dőltek meg bennem, pedig ha jobban belegondolok, teljesen kézenfekvő, hogy ahány ember, annyi vegaság és annyi diéta létezik, és ami a legfontosabb: mindegyiknek joga van a létezéshez.


A maximális korrektség érdekében meg akartam osztani veletek, hogy a bejegyzést a BOOOK kiadó támogatta egy recenziós példánnyal, ez viszont semmilyen szempontból nem befolyásolt – a fent olvasható írás a saját véleményemet tükrözi.

 



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.