néhány gondolat a diétákról

néhány gondolat a diétákról

Imádok enni. Tulajdonképpen az evés a hobbim. Ha valamilyen módon olimpiai sportággá avatnák, biztos vagyok benne, hogy méltó módon tudnám képviselni az országot. Afelől sincsenek kétségeim, hogy nem vagyok egyedül ezzel, sokan vannak köztetek is, akik hasonlóképp éreznek. És sokaknak – akárcsak nekem – diétáznia kell különböző okokból. Ezért úgy sejtem, hogy bennetek is felmerült már az, amiről mostanában annyit gondolkoztam.

Pár napja elértem valamilyen lélektani határt és egyszerűen annyira elegem lett, hogy alig ismertem magamra. Belefáradtam ebbe az egész evés/diéta témakörbe, abba, hogy mindig én vagyok a “problémás lány”, a “válogatós”, aki nem ehet akármit akármikor akárhol, akinek minden étkezést előre kell terveznie, aki terhet jelent a vendéglátóknak és aki őrületbe kergeti a pincéreket és az asztaltársaságot a keresetlen kérdéseivel. Nem tudom pontosan, hogy mi váltotta ezt ki, talán túl hosszú volt a hét. Meg aztán ott volt az a szokásos jófejkedős facebook-bejegyzés, amikor egy szerencsésebb (?) ember azt taglalja, hogy a világ megérett a pusztulásra a sok hülye nő miatt, akik újabban cukormentesen/tejmentesen/gluténmentesen akarnak étkezni. Ahelyett, hogy kiálltam volna ezekért a nőkért, vagyis értünk, összetörtem belül. Valószínűleg ez a legrosszabb, amit tehettem. De végül némi töprengés után kimásztam a gödörből.

Arra jutottam, hogy nem az én feladatom az egész környezetem felvilágosítása táplálkozástani tényekről vagy az empátia mibenlétéről, úgyis túlságosan sok időt venne igénybe. Másrészt meg mindenkinek joga van azt gondolni, amit akar. Ha valaki ragaszkodik a tradicionális életvitelhez, lelke rajta. Sokkal fontosabb, hogy a saját hozzáállásomat változtassam meg.

Rájöttem ugyanis arra, hogy hiába tudok már rengeteget arról, mi a jó és mi a rossz a testemnek, mégis teherként élem meg a diétát a rossz megközelítés miatt. Kívülről megszabott szabályoknak tűnnek a diétás korlátozások, amiket emiatt nehéz betartani. Pedig nem azok. Az igazság az, hogy azon szerencsés emberek közé tartozok, akiknek van egy listájuk azokról az ételekről, amiknek fogyasztása a testük számára olyan, mintha mérget ennének. Nagyon kevesen mondhatják el ezt magukról, sokan éveken át kínlódnak, mire eljutnak idáig.

Amikor kiderült, hogy nem szabad semmilyen tejterméket ennem, egyszerűen nem bírtam rávenni magam, hogy rendesen betartsam a szabályokat. Mellékhatások ide vagy oda, képtelen voltam nemet mondani a sajtra vagy a tejszínhabra. Komolyan mondom, a cukor-és gluténmentes diéta bevezetése semmi volt ehhez képest. Természetesen nem is voltam valami jól, ráadásul még a bűntudat is gyötört, amíg rá nem jöttem, hogy magam alatt vágom a fát. Minden falat ellenállhatatlan túró rudival csak még jobban megmérgezem magam, pedig ha jobban szeretnék lenni, akkor együtt kell működnöm a testemmel. Úgy döntöttem tehát, hogy ezentúl nem arra gondolok, hogy miről kell lemondanom, hanem hogy hogyan tudnám legjobban táplálni (ld. kényeztetni) a testem az ételekkel is. Mégiscsak könnyebb így ellenállni a tejtermékek buja hívó szavának.

Mondhatnám, hogy ne aggódj, a diétád nem határoz meg téged, de ez hazugság lenne. Szerintem a diétád a történeted része, és azt mutatja, hogy te is egy igazán sokrétegű hagyma vagy. Ami nagyon menő 🙂



2 thoughts on “néhány gondolat a diétákról”

  • Legyél olyan, amilyen vagy! Kedves és szerény! Mindenkinek vannak és lesznek gondjai az egészségével, a lelkével. De ezek azért vannak, hogy megoldjuk őket, ha nem tudjuk, akkor együtt élünk vele, s nem azon rágódunk, hogy milyen rossz nekünk, hanem kreatívan, úgy, ahogy Te teszed, a legjobbat kell kihozni belőle. Ki tudja, hogy miért éppen Te kaptad ezt a keresztet? Valószínű, hogy azért, mert elég okos és értelmes vagy, hogy ezt pozitívan használd fel. Különleges vagy!

    • Nagyon köszönöm, ez a hozzászólás aranyat ér! Jó tudni, hogy ilyen határtalanul megértő és kedves emberek vesznek körül <3 🙂 Ennek tudatában sokkal könnyebb meglátni a szépet mindenben. Köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.