Címke: élet

a The Puur blog új irányt vesz

a The Puur blog új irányt vesz

Hetek óta halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását: meg szerettem volna várni, amíg elcsitulnak a változás hullámai, véglegesül az új diétám és újra beáll egy megszokott ritmusba az életem. De az is lehet, hogy csak féltem. Mi lesz az olvasókkal? Mi lesz a blog sorsa? […]

diétás mélypontok: ti vagytok a hétköznapok hősei

diétás mélypontok: ti vagytok a hétköznapok hősei

A diétás mélypontok problematikáját körbejáró háromrészes cikksorozatunk utolsó fejezetéhez érkeztünk, amiben olvasóink számolnak be arról, hogy ők hogyan élik meg és élik túl a rosszabb periódusokat, amikor a diétázás és életmódváltás különösen nehéznek tűnik. A sorozat első részében a saját történetemet olvashattátok, a második részben […]

diétás mélypontok: beszámolnak a téma nagykövetei

diétás mélypontok: beszámolnak a téma nagykövetei

Anno borzasztóan hálás voltam a sorsnak, amiért olyan korban élek, amikor az életmódváltás nehézségeit nem teljesen egyedül (illetve az orvosra, a könyvtárra és a kísérletezésre hagyatkozva) kell átélnem, hanem egy kattintással elérhetőek támogató csoportok, nagyszerű életmódváltó/diétás blogok és színvonalas portálok is. Persze ez egy kétélű fegyver, hiszen – legalábbis magamból kiindulva – mások online jelenlétét elnézve hihetjük azt, hogy mindenki jobban csinál mindent nálunk, ez a gondolat pedig remek táptalajul szolgál az önmarcangolás, a végletes elhatározások számára, illetve ahhoz is, hogy rosszul érezzük magunkat a bőrünkben. Márpedig a lelki egyensúlyra való törekvés legalább olyan fontos, mint a diétás előírások megtartása. Száz szónak is egy a vége, a nemes cél érdekében megkértem 5 nagyszerű bloggert, akik maguk is érintettek a szigorú életmódváltásban, hogy meséljenek arról, amiről általában keveset olvashatunk a neten: hogyan küzdjünk meg a diétás mélypontokkal, számukra hogyan lett fenntartható a diéta, nekik milyen nehézségeik vannak. Látni fogjátok, hogy van kiút a gödörből, ahogy az is egyértelművé válik a következő beszámolókból, hogy nem vagytok egyedül, nem vagyunk egyedül. 

Ezzel a bejegyzéssel folytatódik a múlt héten útjára indított cikksorozat, amiben a diétás mélypontokról rántjuk le a leplet közösen. Az első cikkben a saját tapasztalataimról írtam, ebben a posztban 5 bloggertársam nyilatkozik őszintén az életmódváltásról és annak sötét oldaláról, jövő héten pedig ti jöttök. 🙂

Meséld el a történeted!

Ha van kedved megosztani a diétás mélypontokról szóló történetedet, esetleg a számodra bevált/kudarcot vallott tippeket másokkal, vagy egyszerűen csak jól esne végre panaszkodni eszmecserét folytatni egy olyan közösséggel, aminek tagjai tényleg tudják, hogy min mész keresztül, akkor csatlakozz a cikksorozathoz te is! Küldd el az írásodat augusztus 31-ig a [email protected] címre vagy a Facebookon, mi pedig megjelentetjük a sorozat harmadik részében. Lehet akár 1-2 mondat vagy egy kisregény is, képpel, névvel, vagy anélkül, a formátum is csak rajtad áll. Mi nagyon örülünk minden közreműködőnek és biztos vagyok benne, hogy a sorstársaink is erőt merítenek majd minden sorból. 😉

Most pedig következzen 5 beszámoló, 5 szemszög, 5 diéta.

Diétás mélypontok vs. bloggerek

Noémi, Mozogj Noémivel blog

blog: matenoemi.hu

diéta: 160 grammos inzulinrezisztancia diéta, glutén-, tojás- és tejérzékenység

A mindenmentes IR mélypontjai

Ennél jobb nem is lehetne az időzítés, épp egy ilyenben vagyok. Nálam nagyjából 2-3 évente jön el a mélypont, nem is tudatosan az IR ellen irányulva, hanem úgy ráunok az egészre, csak a púp a hátamon az egész tervezés. Mert míg szeretek tervezni, egy excel tábla az életem, az étkezéseim megtervezését (bármennyire is ezt ajánlom mindenkinek, mert tényleg csak így lehet értelmesen kajálni) hatalmas nyűgnek érzem. Úgyhogy amikor beszippant a munka, a stressz, akkor valahogy este 11-kor, amikor véget ér a munka, sehogy sincs kedvem tervezgetni.

Nálam ott bukik el az egész, hogy nem tudok nemet mondani, így sokszor akkor is dolgozom, amikor tudom, hogy nem kellene, mert akkor nem fog beleférni a sütés-főzés. Márpedig ha ezt elhanyagolom, jön is Kraken (én így hívom azt az állapotot, amikor az IR-es hipózásos éhség vegyül az idegbeteg állapottal, amikor legszívesebben mindenki fejét leordítanám).  Úgyhogy az az első lépés, hogy gyakorlom a NEM-et.

Máté Noémivel készítettünk interjút a diétás mélypontokról | #thepuur #matenoemi #pilates #aviva

Nem is tudom, mi szokott ebből kirángatni, azt hiszem, talán az, hogy megpróbálom a diétában is alkalmazni azt, amit az élet többi területén magaménak érzek, hogy „nobody puts Baby in the corner”, kicsit bedühödöm ilyenkor és rájövök, hogy akkor is megmutatom, hogy megy ez nekem. Emlékeztetem magam arra, hogy szeretek szervezkedni, akár még a főzéseimet is. Ha akaratosabb vagyok, mint egy dacos hároméves, akkor lehetek abban is akaratos, hogy nem-nem-nem veszem meg az egészségtelen hozzávalókat. Mindig megpróbálok arra koncentrálni, amire büszke lehetek, ami jó tulajdonságom. Például hogy nagy családozós kajálásokat is végigtoltam úgy, hogy nem ettem semmit amiatt, mert azt mondták, „egyél még”, akkor jó lenne, ha ez a tudatosság saját elgyengülő felemmel szemben is meglenne.

Mindig emlékeztetem magam arra, hogy mennyivel jobb az életem, ha egészségesen étkezem:

–          nincs gondom az alvással

–          nincs Kraken és nem csak mások kedvelnek jobban, de én is saját magamat

–          nincs hányinger a nap legváratlanabb időpontjaiban, semmi nem korlátoz

–          nem mászik el a ciklusom, nem feszül a cicim hetekig, hanem csak a naptár pittyegéséből tudom, hogy menstruálni fogok

Ezekre emlékeztetem magam, meg arra, hogy ennél nehezebb feladatokat is teljesítettem már, ezzel is meg tudok birkózni. Én az a típus vagyok, aki kicsinyenként változtat, úgyhogy most épp ott tartok, hogy megint rendes kenyeret veszek és normális időpontokban étkezem. A következő lépés az lesz, hogy nekiállok megint mindenmentesen sütni, mert a tej- és gluténmentesség nálam mindig szebb bőrt és jobb inzulinértékeket produkál. Addig pedig próbálom megdicsérni magam minden apró siker után. Igenis büszke lehetek arra, hogy ma már az edzés megvolt, ma sokkal jobban kajáltam, mint két hete és a mákos gubának is ellenálltam.

Apró lépések, de előbb utóbb eljutok odáig, hogy megint minden szuperül megy és megint jó példa lehetek.

Noémi blogját itt olvashatjátok, az általa tartott online órákhoz pedig itt juthattok el.


Zsófi, Kittenish blog

blog: kittenish.hu

diéta: 160 grammos inzulinrezisztancia diéta

Képzeljük el a következő jelenetet: este van, egy hosszú munkanap után hazatérve gyorsan vacsorázom, majd elszaladok a boltba. Ha a bevásárlással megvagyok, átöltözöm, és a Margitsziget felé veszem az irányt egy jó kis esti futáshoz, esetleg otthon jógázom. Elégedetten lezuhanyzom, elvégzek néhány apróbb házimunkát. Már este van, ideje lassan ráhangolódni az alvásra… amikor hirtelen ráébredek, hogy elfelejtettem főzni, és másnapra már megint nincsen ebédem.

Az iroda közelében rengeteg étterem van ugyan, de csak töredékükben kapható velem kompatibilis ebéd-opció, és azt is elég hamar megunom. Elegem van az egészből, belefáradtam, nincs kedvem folyton azon gondolkodni, hogy mit egyek. Más csak betér a sarki kifőzdébe, és bármit, bármikor megehet. Az élet nem igazságos; úgy érzem, végképp betelt a pohár, és főzés helyett inkább egy ideig rosszkedvűen nézem a képernyőt, majd elmegyek aludni.

interjú Zsófival a Kittenish blog írójával a diétás mélypontokról #thepuur #diéta #kittenish

A fenti jelenet legalább havonta lejátszódik. Nálam a diétázás kicsit hullámvasút-szerűen működik, egyszer lent, egyszer fent. Párszor becsúszik egy-egy apróbb részlet, ami nem felel meg az IR-diéta kívánalmainak: egy kis majonéz a hús mellé, egy kocka tejcsoki, egy kis szelet puha, friss bagett… Néha tartok nem-diétás napokat, amikor úgy döntök, hogy megengedek magamnak bármit, de másnap mindennek vissza kell térnie a megszokott mederbe. Ilyenkor különösen fontosnak tartom, hogy ne szidjam magamat, és hogy ne használjam a “bűnözés” vagy “csalás” kifejezéseket; szerintem nem helyes a bűntudat érzését ilyen szinten összekapcsolni az étkezéssel, nálam ez könnyen önostorozásban végződne.

Bár mostanában többször veszem a kelleténél lazábban a diétázást, gyakran előfordul, hogy egy-egy nem-diétás nap után rájövök, hogy nem is hiányzik annyira az életemből a “tiltott gyümölcs.” A múltkor például ittam egy karamellás tejet egy túrós táskával a tejivóban, és rádöbbentem, hogy a tej túl édes, a túrós táska pedig túl száraz és darabos volt. Ha rossz az ízélmény, akkor nincs is miért hiányolnom, és legközelebb már egy árnyalattal könnyebben mondok nemet.

Zsófi blogját itt olvashatjátok, a diétával és életmódváltással kapcsolatos bejegyzéseihez itt juthattok el.


Iza, 160 gramm blog

blog: 160gramm.hu

diéta: 160 grammos inzulinrezisztancia diéta, tej- és gluténérzékenység

Egy kevés nem árt meg. Mindent kell enni, csak mértékkel. Ne vedd olyan komolyan, mert szerintem pont attól vagy beteg. Ma lazíthatnál kicsit a diétádon. – Mondatok, amiket sokszor hallottam, amikor valami olyannal kínáltak, amit nem fogadtam el. Nem állítom, hogy semmi nem tudna már kizökkenteni, de jelenleg megingások nélkül követem azt az étkezési módot, amiről úgy gondolom, hogy a legjobb nekem. Nem kőbe vésett elveket követek, a diétám a kezdetek óta változik, csiszolódik, alakul. Egy dolog állandó benne: az, hogy én döntök róla. Tájékozódom több forrásból, olvasok a témában, meghallgatom mások tapasztalatait, egyeztetek orvossal, dietetikussal, de a végső döntés mindig az enyém.

Az ételérzékenységek és az inzulinrezisztencia korlátokat szabnak az étkezésemben, de a szabad döntés joga megadja számomra az erőt a szabályok betartására. Bármikor ehetnék egy szelet sajtot, tejcsokit, vajaskenyeret, vagy cukrozott péksüteményt. Nem azért nem eszem, mert valaki tiltja, hanem azért, mert nem akarok magamnak rosszat. Ez most elég ahhoz, hogy ne is kívánjam, de volt már példa az ellenkezőjére. Voltam olyan lelki állapotban, amikor a pillanatnyi örömöt előrébb valónak tartottam, mint a vele járó következményeket. Akkor az számított, hogy valami finommal csillapítsam a negatív érzéseket, amik többek között családi veszekedésekből, munkahelyi konfliktusokból, párkapcsolati hullámvölgyekből, vagy egyéb nehézségekből fakadtak.

 

interjú Izával a 160 gramm blog szerzőjével a diétás mélypontokról #160gramm #thepuur #diéta #inzulinrezisztancia

 

A vigaszt jelentő falatok után a lelkiismeretfurdalás mellé mindig kellemetlen tünetek társultak. Az önismeret mélyebb szintjeire kellett ásnom ahhoz, hogy megértsem, ilyenkor mi történik velem. Amikor lelkileg kiegyensúlyozott vagyok, fel sem merül a diétaszegés gondolata, de amint kibillenek az egyensúlyból, felerősödik bennem a vágy, hogy diétán kívüli ételért nyúljak. Szerencsére az önfejlesztéssel olyan képességet nyertem, amivel felismerem az ilyen helyzeteket és még időben meg tudom kérdezni magamtól, hogy mi a gond. Ezzel tudatosul bennem, hogy a meglévőnél is nagyobb bajt okozok, ha félreeszem, ezért helyette feltérképezem a problémát és valódi megoldást keresek.

Iza blogját itt találjátok, az általa tartott – életmódváltók és IR-esek számára kifejlesztett – nézőpontváltó tréning részleteiről pedig itt olvashattok bővebben. 


Dóri, WANDER|FOOD|WONDER blog

blog: wanderfoodwonder.blog.hu

diéta: 160 grammos inzulinrezisztancia diéta, laktózérzékenység

Életmódot váltani nem egyszerű. Nem megy egyik pillanatról a másikra, de talán még egyik hónapról a másikra sem. Nekem legalábbis nem ment olyan könnyen, mint ahogy azt a női magazinokban olvastam. Nincs rá tuti recept, nincs olyan, ami mindenkinek egyformán működik. Nincs olyan, hogy mindig fent, igenis nehéz elkezdeni, és sokszor nehéz tartani. Mert igen, vannak hullámvölgyek és lesznek is.

De mégis mit lehet kezdeni ezekkel a hullámvölgyekkel?

2 évvel ezelőtt derült ki, hogy PCOS-es vagyok, és ehhez kapcsolódóan inzulinrezisztens is. De hogy kicsit se legyen egyszerű a képlet, laktózérzékeny is vagyok, és mostanság a gluténra meg húsra sem reagál annyira szuperül a szervezetem. Én rögtön egy nehezített pályán kezdtem az életmódváltást.

Éppen ezért szeretnék másoknak segíteni, és leírni pár olyan gondolatot, ami nekem segít azokban a bizonyos hullámvölgyekben.

Először úgy gondoltam az IR-re és PCOS-re, mint egy ellenségre, akit le kell küzdenem, ki kell iktatnom, vagy valamilyen formában eltüntetnem. Ezzel viszont csak tovább nehezítettem a helyzetem, hiszen ez nem egy olyan dolog, amit le kell küzdenünk. Ezzel meg kell tanulnunk együtt élni, megszeretni, és hálásnak lenni, hogy így alakult.

Most hülyének nézel. Miért kellene hálásnak lenni az IR-ért?- kérdezed.

interjú Dórival, a Wander Food Wonder blog írójával a diétás mélypontokról #thepuur #diéta #wanderfoodwonder

Amikor hullámvölgybe kerülök, és a pokolba kívánom ezt az egész mindenmentes életmódot, és csak vonszolom magam az edzőterem felé, akkor mindig ugyanazt a gondolatot húzom elő: Légy nagyon hálás Dóri azért, hogy így élsz!

Miért is?

Az IR étrendnek (tudatosan nem mondom soha azt, hogy diéta) köszönhetően csak minőségi alapanyagokat eszek, semmi szemetet, semmi gyorsat. Ennek köszönhetően sokkal tudatosabban kezelem a testem, a szervezetem, megtanultam figyelni, hogy mire milyen reakciót ad. Ezt is egy kis kincsként fogom fel, hiszen az emberek többségének fogalma sincs, hogy működik a teste, miért fáj éppen valamilyen testrésze. Egyet tud csak, gyógyszert bevenni. Ez pedig a legtöbb esetben kikerülhető lenne, ha figyelnénk magunkra.

Tudatosabban kell vásárolnom is, nem ám csak úgy beszaladok a szupermarketbe és belapátolok mindent a kosaramba. Első blikkre drágábbnak tűnhet ez az életmód, de ha tervezünk, és online vásárolunk például, akkor még pénzt is spórolhatunk rajta.

A harmadik dolog amiért hálás vagyok az iR-nek, az a sport. Valószínűleg sokszor gyártanék én is magamnak mindenféle kifogást, mint például fáradt vagyok, esik az eső, túl meleg van, és még a többi. Így viszont nincs kifogás, el kell menni edzeni!

Nekem sem mindig olyan könnyű ez. Rengeteget dolgozok, a saját vállalkozásom építem, mellette blogolok, és párkapcsolatban élek.

Van, hogy betelik az a bizonyos pohár, és ki is csordul.

Van, hogy elsírom magam, hogy miért én vagyok az a szerencsétlen, aki este 10-kor még másnapra süti a zsemléket, ahelyett, hogy egy pohár borral bekuckózva filmet nézne.

Van, hogy haragszom az egész világra, mert az éttermekben sokszor semmit nem tudok enni a salátán kívül.

Van, hogy gyenge vagyok.

De ez is hozzánk tartozik, ez is a miénk. Néha kell egy kis elgyengülés ahhoz, hogy újra tudatosítsuk magunkban az értékeket, újra hálát tudjunk adni azért, amilyenek vagyunk, és amilyen életünk van.

Dóri blogját itt olvashatjátok.


Gina, Stop Sugar blog

blog: stopsugar.cafeblog.hu

diéta: 160 grammos inzulinrezisztancia diéta

Nagyon sokat gondolkodtam az utóbbi időben azon, minden IR-esnél van-e olyan pont, amikor elege lesz. Feladja egy kis időre, csal, nem törődik azzal, mit eszik. Bárki életében jöhet olyan váratlan kudarc, tragédia, betegség, ami arra készteti, másodlagos szerep jusson a diétájának. Azt hiszem ez még a legszigorúbb keretek közt is megbocsátható. A lélek előrébb való, mint a test. A test pedig úgy is jelezni fog, hogy ez az állapot csak átmeneti legyen. Nos, számomra nem a tragédia, inkább a szeretet írja felül a diétámat. Hozzáteszem, nagyon-nagyon ritkán!

A legelső ilyen eset pár kanál rizzsel esett meg. Nem is ez volt az érdekes, hanem a mondanivalója. Az egyik rokonunkhoz voltunk hivatalosak, de, hogy senkinek ne legyen probléma, ebédidő helyett kora délutánra mentünk. Ettől függetlenül meglepetésből a háziasszony főzött nekünk. Ami még váratlanabb volt, hogy nekem külön készült! Nem volt 100% IR kompatibilis, de ez akkor nem érdekelt. Azáltal, hogy ő fáradozott értem, én pedig ettem a főztjéből egy életre ledőlt a köztünk lévő fal. Az a falatnyi rizs pedig igazán megérte!

interjú Ginával, a Stop Sugar blog írójával a diétás mélypontokról #thepuur #stopsugar #diéta #motiváció

A második egy elég friss sztori: igen nehéz időszakban, szintén az összekovácsolódást, a rokoni szálak egységesítését hivatott jelképezni az eset. Nyugdíjas apósom hagyományos recept alapján készült két darab palacsintájának a jelentése: „Szívvel készítettem, így tudom szavak nélkül kifejezni, örülök, hogy vagy nekünk!” Egyértelmű volt számomra, hogy megeszem; viszonozva ezt a szép gesztust.

Úgy gondolom, nem várhatom el mindig mindenkitől, hogy tudja, az én állapotom mit kíván meg. Évente egy ilyen ki nem mondott szó nekem megér ennyit. Ezeken az eseteken túl maximálisan támogatva vagyok a család, a barátok, a kollégák, az ismerősök részéről; a többi csak az akaratomon és a tudatosságomon múlik.

Gina blogját itt olvashatjátok.


Remélem mindenki talált néhány motiváló gondolatot vagy hasznos tippet a diétás mélypontokról szóló cikksorozat első (ha még nem olvastad, katt ide) és a mostani, második részében. Maradjatok velünk, jövő héten következik a sorozat harmadik része, amikor olvasóink – vagyis ti! – írjátok meg a tapasztalataitokat.

Ha volna kedved közreműködni, írj nekünk a [email protected] címre vagy a Facebookon

diétás mélypontok: ami a színfalak mögött zajlik

diétás mélypontok: ami a színfalak mögött zajlik

Pár hete rájöttem valami elég kiábrándítóra a bloggal kapcsolatban. Végigpörgettem a bejegyzéseket, próbáltam arra koncentrálni, hogy milyen benyomást keltenek összességében a képek és az írások – első blikkre megfelelőnek tűnt minden, de ettől függetlenül kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam. Itt vannak ezek a gusztusos receptek, […]

7+1 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik

7+1 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik

Nagyon szerencsés vagyok, mert nálunk a filmválasztás nem téma. Ha bármilyen módon kifejezem, hogy mit szeretnék nézni (például kéréssel, kitörő lelkesedéssel vagy a film cselekményének szenvedélyes felvázolásával), akkor általában azt nézzük, amit kiválasztottam magunknak. De ettől függetlenül én sem szeretem, ha a nézőpartnerem unatkozik – […]

ezt tapasztaltuk ételérzékenyként Németországban

ezt tapasztaltuk ételérzékenyként Németországban

Nemrég megígértem a Facebookon, hogy beszámolok a németországi utunkról – különös tekintettel a diétás választékra – a tavalyi Ausztriáról szóló bejegyzés mintájára. Bevallom, nagyon nehezen kezdtem neki ennek a posztnak, mert rengeteg benyomás ért, amiket nem volt egyszerű átlátható formába önteni, majd mások számára is hasznos tartalommá konvertálni. De végül nekiálltam, megpróbáltam minél objektívebben összegezni a tapasztalatainkat arról, hogy milyen volt ételérzékenyként Németországban időt tölteni. Ez lett belőle, fogadjátok szeretettel. 

Gyors intermezzo: ha Németországban éltek vagy voltatok ott nemrég és szívesen megosztanátok ti is azt, hogy mit láttatok vagy éltetek át, akkor írjátok meg kommentben, hogy minél több emberhez eljusson az információ. 

Mire koncentráltunk?

Szerintem még nem említettem, hogy kétfős háztartásunkban a gluténmentes diétát tartók száma a duplájára nőtt, ráadásul nem is akárhogy. Én “csak” elővigyázatosságból, a belgyógyászom tanácsára kerülöm a glutént, ezzel szemben Péternek látványos tünetei is vannak, ugyanis kiderült, hogy a gyerekkora óta tartó vashiányos állapot és az ekcéma korántsem normális. Erről a témáról már régóta szeretnék írni, úgyhogy hamarosan erre is sor kerül, addig is a lényeg: ezúttal kétféle gluténmentes nézőpontot is be tudok mutatni, hiszen egyikünk bármit tudott enni a GM termékek közül, másikunk pedig továbbra is a “mindenmentes” és 160 gramm szénhidrátos vonalat erősítette. 

Étteremben nem voltunk, viszont felderítettünk rengeteg boltot (sima üzleteket és bioboltokat is), benéztünk néhány pékségbe és kávézóba, illetve több német családnál is megszálltunk, így még arról is kaphattunk egy halvány képet, hogy ők mit gondolnak a mentes diétákról, mennyit tudnak róla, stb. Előre szólok: a képminőség nem a legjobb, mivel telefonnal fényképeztem, de a lényeg látszik. 🙂

Átlagos boltok

Boltok, amikben voltunk

Németország déli részén, Baden-Württemberg és Bajorország területén néztünk be ezekbe a boltokba: Aldi, Lidl, Rewe, Norma, Netto, Edeka, Tengelmann, Metro. A Metrót kivéve az összes többit meg lehet találni a legtöbb városban, a kisvárosokban, falvakban pedig szintén van 1-2 valamelyikből, tehát ebből a szempontból a helyzet hasonlított a magyar viszonyokra.

Kisebb és egészen nagy városokban is jártunk, a választék természetesen a bolt nagyságától függött, de még a legapróbb üzletekben is mindig voltak alapvető mentes élelmiszerek, tehát például GM puffasztott rizsszeleteket, szójatejet mindenhol láttam. Ami nagyon meglepett: a Metróban legalább 20 IR-es, gluténmentes, vagy vegán diétáról szóló receptkönyvet láttam, nagyjából ugyanannyi volt belőlük, mint a sima szakácskönyvekből. Képzelhetitek, hogy mi minden van a könyvesboltokban.

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

IR-es választék

Ha ehetnék glutént, akkor lenyűgözően sok tönkölylisztes, illetve xilites/szteviás áru közül válogathattam volna mindenhol, úgyhogy nekem nagyon úgy tűnt, hogy az IR-esek és cukorbetegek jól el vannak látva Németországban. Nemcsak a boltokban, de szinte az összes pékségnél lehetett kapni teljes kiőrlésű kenyeret, péksüteményt és diétás tortát. Az üzletekben láttam többféle cukormentes csokit, szteviás üdítőt, joghurtot, tönkölylisztes tésztát, lisztet, édességet.

Vegán választék

Szójatej, tofu és kókusztejszín még a legkisebb falvak boltjaiban is volt, ezen kívül pedig szinte városi üzletben láttam vegán édességeket, müzliszeleteket, csokikat, szendvicskrémet, ebédnek való salátát, “tejtermékeket”. Egy kiragadott példa: az egyik falu Aldijában éppen a háromféle színű agavészirup volt akciós. A pékségek és kávézók is kínáltak helyenként vegán desszerteket, szóval látszott, hogy van kereslet a vegán termékekre.

Gluténmentes választék

Itt már érezhetőbb volt a szakadék a kisebb és nagyobb üzletek között, a kisebbekben inkább csak GM édességek, rizsszeletek vagy cukros müzlik voltak, helyenként kukoricalisztből készült tésztákkal kiegészítve. A nagyobbakban viszont szinte mindig volt legalább egy GM oszlop, amit javarészt a Schär termékei uraltak, az igazán nagy áruházakban pedig dúskálni lehetett a GM árukban. Pékségeknél nem, de kávézóknál néha láttam GM sütit.

Mindenmentes választék

A mindenmentes alatt most  a glutén-, tej-, tojás- és cukormentes, IR-diétába illeszthető termékeket értem. Gondolom nem lesz meglepő az eredmény: csak a legnagyobb boltokban akadtak minden szempontból megfelelő ételek. Kávézók, pékségek kizárva.

Árak

Ennél a pontnál ért minket az első sokk: nemcsak a sima élelmiszerek kerültek vagy ugyanannyiba vagy kevesebbe, mint az itthoniak, hanem a mentes ételek és alapanyagok is. Egyedül a lisztek voltak drágábbak, minden más magyar áron volt. Két kiragadott példa: Alpro szójaitalt 1 euróért lehetett kapni, 500 gramm quinoát pedig 2,25 euróért.

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

Bioboltok és dm

A tendencia nagyjából ugyanaz volt: tönkölylisztes élelmiszerekkel Dunát lehetett volna rekeszteni, az egyik kisváros bioboltjában főleg ezek, illetve rengeteg vegán termék volt, de szinte semmi gluténmentes vagy mindenmentes étel. Ezzel szemben a dm lenyűgözött – még a kisvárosban is: az itthoni mentes választék kétszerese fogadott minket, amit amikor először megláttam, leesett az állam. Lisztek, álgabonák, kenyerek, édességek, vegán termékek, egyszerűen minden volt ott.

Azt hittem, ez a legjobb, amit látok, de aztán bementünk Heidelbergben egy nagy Alnatura üzletbe. Itt nemcsak (az amúgy dm által is forgalmazott) Alnatura márkájú élelmiszerek voltak, hanem minden, ami diétás és egészségtudatos. Hosszú sorokban álltak a mindenmentes ételek, alapanyagok, csupa finomság, alapvető élelmiszerek és egzotikusabb áruk, tájékoztató magazinok, ingyenes receptes füzetek. Voltak környezetbarát háztartási cikkek és az etikus divat elvei alapján készített ruhaneműk is, de erre a részre már nem volt időm, mert teljesen leakadtam az ételeknél. Mindent, de mindent ki szerettem volna próbálni, lefotózni, megfogni, megszagolni, úgy éreztem magam, mint kisgyerekként karácsonykor. Az a bolt fenomenális volt, ha ételérzékenyként Németországban utazol, mindenképp keress fel egy ilyen üzletet.

Az árakkal kapcsolatban csak ugyanazt tudom mondani, mint az előbb: a legtöbb termék ugyanannyi volt, mint otthon, a luxuscikkek nyilván drágák voltak, de ezeket itthon nem vagy csak elvétve lehet kapni.

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany 

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

Mindenevő családok

Csupa nyitott és barátságos embernél szálltunk meg, én csak győztem ámulni a közvetlenségükön, nem erre számítottam a németekről. Mielőtt megérkeztünk, mindenkinek elmondtuk, hogy komplikált az étkezésünk, úgyhogy majd magunk gondoskodunk az ellátásunkról. Ezt a 3 családból egy sem fogadta el, ezért elmondtuk még egyszer a szabályokat, majd esténként együtt vacsoráztunk, így a diétánkat több-kevesebb sikerrel tudtuk tartani.

Mindhárom család mindenevő volt, az idősebb generáció általában hallomásból már ismerte a gluténmentes diétát, de voltak félreértések, például mindenhol (általában utólag) tisztázni kellett, hogy a tönkölybúza is tartalmaz glutént. A fiatalabb generáció már általában képben volt, mondták is, hogy most Németországban is közkedvelt lett a vegán étkezés, illetve a cukormentes étrend és feltörekvőben van a gluténmentesség is.

Konklúzió

Szerintem itthon is így jártunk volna, ami a családokat illeti, hiszen akinek nincs az ismerősi körében ételérzékeny és ő maga is hagyományosan étkezik (nem követi az aktuális gasztronómiai vagy diétás trendeket), az keveset tud ezekről a diétákról és a hozzájuk tartozó szigorú szabályokról. Nem hiába kellett anno nekem és a közvetlen környezetemnek is megtanulni ezt az új életmódot.

ételérzékenyként Németországban beszámoló #thepuur #mindenmentes #inzulinrezisztencia #utazás #germany

Viszont azt megnyugtató és jó volt látni, hogy Németországban a hatalmas piacnak köszönhetően a boltok polcain mekkora választék fogadja az ételérzékenyeket is. Fantasztikus  és nagyon érdekes időszakban élünk, hiszen a szemünk láttára változik meg az általános gasztronómia. Búcsúzóul hadd hozzak ismét egy kiragadott példát – ezúttal Ausztriából. Hazafelé megálltunk egy McDonald’s mellett és megnéztem az ottani kínálatot. Képzeljétek, nemcsak gluténmentes bucik voltak, hanem tönkölylisztből készült zsemlék is, illetve buci nélkül is lehetett kérni a szendvicset. Mi ez, ha nem a változás szele? 🙂