Címke: könyv

őszinteségről, stresszről, és egy könyvről

őszinteségről, stresszről, és egy könyvről

A mai poszt több szempontból is rendhagyó lesz. Egyrészt nem szépirodalmi műről lesz szó, másrészt szembemegyek az elveimmel és olyan könyvet mutatok be, amit még végig sem olvastam. Harmadrészt tulajdonképpen nem is mutatom majd be a könyvet, hanem csak felhasználom arra, hogy megereszthessek egy vallomást. Ha […]

a hónap könyve: dina vagyok

a hónap könyve: dina vagyok

A mai bejegyzésben ismét egy olyan fenomenális könyv kerül terítékre, ami Skandináviából érkezett: a sikeres norvég írónő, Herbjørg Wassmo egyik legismertebb műve, a Dina vagyok. Amikor olvastam, szó szerint képtelen voltam letenni, ezért agyatlan zombiként mentem dolgozni jó pár napon keresztül. Lenyűgözött és nagy hatással volt rám Dina alakja, aki sokunk […]

a hét könyve: a féltestvér

a hét könyve: a féltestvér

Az első dolog, ami valószínűleg feltűnik majd A féltestvér című könyvvel kapcsolatban, az a terjedelme. Ugyanis iszonyúan vastag. Annak ellenére, hogy megingathatatlanul rajongok a könyvekért és az olvasásért, egy igazán vastag könyv azért engem is megijeszt. 400 oldalon felül valahogy hatalmas elköteleződésnek tűnik minden mű, bármekkora is a lelkesedés. Szerencsére ritkán jelentenek csalódást a vastag regények, a legutolsó kiábrándító élményem ilyen téren pont Umberto Ecoval volt, amikor belevágtam a Foucault ingába. Minden bizonnyal nem vagyok még elég kifinomult, ezért is nem tudtam értékelni az irreleváns, feleslegesen hosszú és részletgazdag értekezéseit véletlenszerű dolgokról, ami inkább tűnt magamutogatásnak, mint művészetnek. Egyetlen vigaszom, hogy a könyv borítója legalább jól néz ki. (Ilyen vallomások miatt fogok biztosan pokolra jutni – pláne hogy nemrég hunyt el a mester – de mit tehetek, ha így éreztem?)

Térjünk vissza a tárgyra: ne hagyd, hogy az oldalszám elriasszon, mert A féltestvér megér minden percet. Egyedül a könyv közepe táján éreztem, hogy leült egy kicsit a történet, de mire a végére értem, őszintén sajnáltam, hogy nincs tovább. Olyannyira, hogy gyorsan megnéztem a megfilmesített verzióját is. Az utóbbi nem is olyan kiábrándító, egy kicsit egyértelműbb és vidámabb, mint az eredeti, de a szokásosnál jobban ügyeltek a szöveghűségre. Mutatom a trailerét:

Cselekmény

Barnum Nilsen, a narrátor – aki egy matriarchális jellegű, furcsa norvég család legfiatalabb tagja – az írást mint terápiát felhasználva próbál szembenézni a múltjával. Az általa elmesélt történet középpontjában egy szörnyű, ugyanakkor bizonyos szempontból keserédes esemény áll: Norvégia függetlenné válásának napján az anyját megerőszakolják. A nő némasággal reagál a sokkra, 9 hónapon keresztül hallgat, egészen a fia, Fred, születésééig. Fredet tiszta szívből szereti a három nőből álló családja, azonban a szinte idilli életét porrá zúzza az a csúnya és titokzatos idegen, aki végül elnyeri az anyja szívét és kezét. Ettől kezdve egy éveken át tartó háború indul a férfi és Fred közt, amit végül csak egyikük él túl.

Barnum isteníti a bátyját, annak ellenére is, hogy a kapcsolatuk cseppet sem mondható felhőtlennek. Nem számít semmi, még az sem, hogy szemtanúja lesz Fred legsötétebb tettének is. Barnum számára csak egyetlen dolog fontos: hogy Fred szeresse és elfogadja őt. Ezért egész életében neki próbál megfelelni, még azután is, hogy Fred szó nélkül eltűnik. A feltétel nélküli szeretet egyszerre ad szárnyat és köti gúzsba mindkét testvért: nemcsak Barnum rajong a bátyjáért ugyanis, Fred szeretete kevésbé nyilvánvaló, alig tetten érhető a regény folyamán. De amikor kiszúrjuk, tátva marad a szánk.

Barnum apjának a mottója “Nem az a fontos, amit látsz, hanem amit látni vélsz.” a regény jelmondata is egyben. Az olvasók csak az események felszínét láthatják, a többi – az értelmezés, az indítékok és magyarázatok felfedése – az átlagosnál is jobban a képzeletünkre van bízva. Ez az, ami különösen élvezetessé teszi a történet olvasását. Tulajdonképpen ezáltal mi is ennek a különös családnak a tagjaivá válunk, ahol a hallgatás családi hagyomány, és ahol mindenki sejti, hogy ennek mi az oka.

Féltestvérek és egész nők

Ugyanakkor ez a mű egy óda is a nőkhöz, a matriarchális társadalomhoz és a feminizmushoz. Olvasás közben megismerkedünk 4 generáció nőtagjaival, akiket mind elhagytak a férfiak különböző okokból, de akik mindezek ellenére képesek egy erős, élettel és bájjal teli környezetet kialakítani. Egy államot az államban, ahol a szégyen vagy a hierarchia még fogalom-szinten se létezik. Ahogy a “féltesvér” kifejezés sem, mert ez csak egy, a társadalom által kitalált címke.

Több kritikus jellemezte úgy ezt a könyvet, hogy “egy történet a hallgatásról és a hazugságokról”. Szerintem ez a regény nem erről szól, sokkal inkább szól a megbocsátás és befogadás iránti mindent felemésztő vágyról és az apró gesztusok hatalmas erejéről. Persze néha a hazugság a legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk. Igaz, Barnum?

a féltestvér
a norvég kiadás borítója

A könyv adatai

Szerző: Lars Saabye Christensen

Cím: A féltestvér

ISBN: 978 963 693 565 8

a hét könyve: szívjószág

a hét könyve: szívjószág

Mielőtt szóba kerülne a Szívjószág, be kell vallanom valamit. Amikor elkezdtük ezt a blogot, az volt minden vágyam, hogy ételekről, könyvekről és esetleg az általam tanult dolgokról írhassak. Azóta több mint három hónap telt el és könyvekről még egy sort sem írtam. Az az igazság, […]