Címke: motiváció

“nem elég vékony” – avagy a cikk, amit féltem kitenni

“nem elég vékony” – avagy a cikk, amit féltem kitenni

Szeretnék elmesélni egy olyan dolgot magamról, amiről a legtöbb ember a környezetemben mit sem sejt. Borzasztó félelmetes kiteregetni a szennyest, de hosszú tépelődés után arra jutottam, hogy a blog akkor lesz hiteles, ha megosztom veletek az életemnek ezt a részét is, hiszen gyökeresen kapcsolódik a diétához és – […]

nyílt levél egy orvostanhallgatótól saját magának, avagy a kifogások királynője végre lemondott

nyílt levél egy orvostanhallgatótól saját magának, avagy a kifogások királynője végre lemondott

Pár hete különös üzenetet találtam a The Puur Facebook oldalán: egyik olvasónk, Fanni számolt be benne saját életmódváltásáról, önképének fejlődéséről és mindarról, hogy orvostanhallgatóként milyennek látja a magyar medikusképzés állapotát és annak az egészséges életmódhoz való hozzáállását. Nagyon megtisztelő volt Fanni bizalma és külön öröm […]

az őszi fáradtság igazából a barátod: így hallgass rá

az őszi fáradtság igazából a barátod: így hallgass rá

Az ősz beköszöntével mindig megjelennek azok a cikkek, amik az őszi fáradtság leküzdésére biztatnak – és én általában el is olvasom őket, buzgón és reménykedve. Mert ősszel hajlamos vagyok lerobbanni: megfázni, nyűgösködni, a feladatokat még jobban tologatni magam előtt, mikor épp mi. Ezekkel együtt azonnal jön a bűntudat is, hiszen a világ nem fog lelassulni, a teendők listája rövidülni csak azért, mert fáradékonyabb és motiválatlanabb vagyok. Tehát változtatni kell magamon, mégpedig sürgősen, nem?

Nem feltétlenül.

Túl magas elvárások

Idén más a helyzet, pedig a körülmények ugyanazok. Most is érzem az alattomos lustaságot reggelente, esténként egyre kevésbé vagyok jókedvű, a hétvége nem elég, a megfázós nyavalyák nehezen múlnak. Rá is kerestem gyorsan, hogy mivel orvosolhatnám mindezt és akkor villámcsapásként ért a felismerés az egyik cikk kapcsán: én épp szembe próbálok menni a természettel. Ugyanis a napfényes időszakok csökkenése idézi elő a szervezetünkben a melatonintermelés fokozását, emiatt szeretnénk tudattalanul többet pihenni és aludni. Mi pedig igyekszünk ellenállni, pörögni tovább, kizsigerelni magunkat, aztán csodálkozunk, ha hosszabb távon nem fenntartható ez a tempó. Még a versenylovakat is pihentetik két évad között, de mi magunknak nem engedjük meg ezt, mert az luxus. 

Tehát az őszi fáradtság tünetei valójában a testünk jelzései, amik segítségével figyelmeztet arra, hogy itt az ideje egy kicsit lelassulni. Természetesen a megoldás nem az, ha átesünk (a pihentetett) ló túloldalára, nem kell téli álmot aludni, de érdemes átvenni az évszak ritmusát, figyelni a testünk jelzéseit és töltődni ahogy lehet. Vegyünk példát a dánokrólahol az őszi-téli tempóváltás a kultúra elfogadott és nagyra becsült része.

9 tipp a feltöltődéshez

Úgy gondoltam, hogy a legjobb az lesz, ha összeírom az őszi fáradtság kapcsán jelentkezett tüneteimet és megnézem, hogy pontosan mit jeleznek. Ezután összeállítottam egy listát azokról a dolgokról, amik segítenek feltöltődni azáltal, hogy a problémáim okát és nem a tüneteket szüntetik meg. Meglátjuk, hogy beválik-e a terv, de addig is megosztom veletek is, hátha ti is hasznát tudjátok venni. Íme:

  1. Lassulj le.
    Vegyél egy nagy levegőt a hasadba, engedd el azt a tévképet, hogy a multitasking hatékonyabbá tesz. Fogadd el, hogy kicsit lassabb vagy, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozol és azt is, hogy rendben van, ha kevesebb dologra jut idő. Ne akarj mindenhol túlteljesíteni, állandóan aktív programokat szervezni a szabadidődre is. Időnként belefér, hogy csak ülj egy bögre tea mellett és nézd a gyertya lángját percekig. Vagy órákig olvass a házimunka kipipálása helyett.
  2. Aludj többet.
    Figyeld meg, hogy mennyi alvásra van szükséged ahhoz, hogy jókedvűen ébredj. Ha 9 óra akkor 9 óra, semmi gond, menj korábban aludni, ne hétvégén hozd be a lemaradást. (Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem ezt iszonyú nehéz betartani, de dolgozom az ügyön.)
  3. Kapcsolj ki – mindent.
    Este már nem érdemes netezni, nemcsak azért, mert a monitorok és kijelzők fénye eltolja a belső óránkat. Én nem tudok teljesen “jelen lenni” bekapcsolt számítógép mellett vagy a telefonomat figyelve, elkezdek össze-vissza olvasgatni, dolgozni, legrosszabb esetben azon merengeni, hogy mások mennyivel jobabk nálam (köszi Facebook). Egyébként se tesz jót ez a hozzáállás, de a lefekvés előtti 1 órában még kevésbé szerencsés megadni magunkat neki.
  4. Még több (természetes) fényt!
    Nem hiába terjedt el a fényterápia Skandináviában (a túl hosszú, és túl sötét telek országában). Jó hatással lehet a közérzetünkre még több szabadban töltött idő, de nem megvetendő a gyertyák hangulatjavító hatása sem. Íme egy indok arra, hogy miért nem tart ki egy télen át az a 100-as csomag sima és a három zacskó illatos teamécses, ami itthon van. 🙂
    az őszi fáradtság a barátod | www.thepuur.com
  5. Mozogj minél többet.
    Habár az időjárás egyre kevésbé csalogató, mégis rengeteg energiát adhat egy séta, kirándulás, fél óra jóga, vagy akármelyik sport. Én is nehezebben veszem rá magam, de mindig lehet találni olyan motivációt, ami átlendít a nehezén. 
  6. Ne hanyagold el a barátokat.
    Hajlamosak vagyunk bekuckózni, kizárni a külvilágot, ami néha kell is (ld. első pont), de itt is fontos az egyensúly. Eljött a gyönyörű erdei kirándulások és a benti programok ideje: közös főzés, társasjáték, forralt bor, mozi, stb. Egyik barátunk még nyáron megígérte, hogy rendezünk egy májkrém-partit, azt hiszem, itt az idő. 🙂
  7. Vitaminpótlás
    Szerencsére az egészséges táplálkozás szerves része a mindennapjaimnak, maximum a gyümölcsökkel való kapcsolatomon lehetne még javítani valamennyit, a zöldségekkel ellentétben valahogy nem kívánom őket túl gyakran, de valószínűleg ez is csak szokás kérdése. Elvileg kiegyensúlyozott táplálkozás mellett – néhány kivétellel – nem is kell plusz vitaminkészítményt bevinni. Ilyen kivétel a D-vitamin, emellett hasznos lehet a cink is, ami a megfázás ellen véd. Ennél a pontnál is igaz, hogy érdemes figyelni a testünk jelzéseit.
  8. Hidratáltság
    Már a minimális szintű kiszáradás (amit talán meg sem érzünk) hatással van a koncentrációs készségeinkre. A szomjúság kezdetét nem érdemes megvárni, mert akkor már fellépett a hiányállapot, inkább tanítsuk meg magunknak a rendszeres ivást.
    Az se mindegy, hogy mikor és mit iszunk, például koffeint tartalmazó italt akkor érdemes fogyasztani, amikor a kortizolszintünk alacsonyabb, tehát délelőtt 10 és 12, illetve délután 14 és 17 óra között. Kora reggel nem érdemes, mivel a szervezetünk kortizollal “ébreszti” magát, aminek a termelését kiiktatjuk, ha koffeint iszunk. 
  9. Inspiráló zene
    Bármikor jó választás, főleg ha az ember még énekel is mellé. 🙂 Én most épp ezt hallgatom.

A lényeg azt hiszem az, hogy több türelmet és empátiát tanusítsunk saját magunk felé. Ti hogyan kényeztetitek magatokat ősszel?

levél három évvel ezelőtti önmagamnak – az orvosaimról

levél három évvel ezelőtti önmagamnak – az orvosaimról

Az utóbbi egy hónapban három ismerősöm is megkapta a diagnózist: autoimmun betegsége van, ami gyógyulással nem jár, de teljes életmódváltással annál inkább. Mindhárman kétségbeestek, de nemcsak a kézenfekvő okok miatt. Volt még valami, amiről mindannyian traumatizálva számoltak be, ez pedig nem volt más, mint a kezelőorvosuk […]

ilyen érzés kipipálni egy pontot a bakancslistádon

ilyen érzés kipipálni egy pontot a bakancslistádon

Néhányan talán emlékeztek arra a listára, amit pár hete állítottam össze azokról a céljaimról, amiket 30 éves korom előtt mindenképp el szeretnék érni. Rengeteg biztató és pozitív hozzászólás érkezett erre a posztra, és volt egy-két egészen meglepő reakció is: az egyik barátnőm például rögtön tippeket is […]

Budapesten biciklizni: igen vagy inkább mégse?

Budapesten biciklizni: igen vagy inkább mégse?

Ahogy a Facebookon is említettem pár napja, az ősz kezdete számomra mindig felér egy második újévvel. Talán az iskolakezdések emléke teszi, vagy a csendesebb évszak kezdete, mindenesetre ilyenkor szeretem átértékelni a január óta eltelt hónapokat, illetve előszeretettel tűzök ki új célokat is. Mint például azt, hogy többet vagy rendszeresebben fogok mozogni. Ismerős, ugye? Nálam régebben szinte automatikusan társult ez az elhatározás kifogások keresésével: túl korán/későn/messze van az edzés, túl gyenge/fárasztó/agresszív/unalmas, ráadásul drága is, pont akkor lesz az a szülinapi buli, úgyhogy csak jövő héttől tudnám csak kezdeni, stb.

Lássuk be, kegyetlenül nehéz túllépni önmagunkon és a komfortzónánkon, nincs ezen mit szégyellni. Számomra végül az lett a fenntartható megoldás, hogy olyan mozgásformákat választottam, amiket szeretek. Triviálisan hangzik, pedig sokak szenvednek a bűntudattól az edzés elhanyagolása miatt és hibáztatják magukat a lustaságukért, pedig lehet, hogy egyszerűen csak nem illik hozzájuk az általuk választott sport. Nálam a jóga, a TRX és a biciklizés lett a befutó, illetve próbálom az úszást is megszeretni. A jógázásig vezető rögös útról már beszámoltam, most beszéljünk egy kicsit arról, milyen is Budapesten biciklizni.

A budapesti biciklizés mint edzésforma ambivalenciája

Biztos sokakban merült már fel az a gondolat, hogy milyen jó lenne néhány edzést (a munkába/iskolába való) biciklizéssel kiváltani. Elvégre nemcsak az egészségünkre, de a környezetre és a közlekedési állapotokra is remek hatással lennénk, segítségével időt és pénzt is spórolhatunk, elvileg még a stresszt is csökkenti. Tehát kész főnyeremény. Miért csodálkoznak hát mégis az emberek, vagy esetleg rázzák a fejüket rosszallóan, amikor megtudják, hogy több mint 5 éve biciklivel szelem Budapest utcáit – a magam termetes 152 centijével? Valószínűleg aggódnak, ami érthető, hiszen rengeteg rémtörténet és igaznak gondolt negatív hiedelem kering a köztudatban a budapesti közlekedési állapotokról. 

Mivel nagyjából mindig ugyanazokat a félelmeket fogalmazzák meg az emberek, amikor arról beszélgetünk, hogy milyen is valójában bUdapesten biciklizni, jó ötletnek tűnt összegyűjteni és írásban is megválaszolni őket. Tények vagy tévhitek? Lássuk!

“Agresszívak és figyelmetlenek az autósok, el fognak ütni.”

Anno nekem is ez volt a legnagyobb félelmem, amíg rá nem jöttem, hogy ez az állítás csak részben igaz. A legtöbb autós meglepően figyelmes, vigyázva közlekedik biciklisták mellett, és kifejezetten díjazza, ha az ember betartja a KRESZ szabályait. Ahogy mindenhol, itt is vannak kivételek, vaddisznó módjára csörtető autósok és buszosok, akik nemcsak magukat és bicikliseket sodorhatják veszélybe, de a közlekedés összes többi résztvevőjét is. Őket nyilván autóval vagy busszal közlekedve se lehetne kikerülni, a biciklin viszont védtelenebb az ember, úgyhogy ezért szívem szerint mindenki számára kötelezővé tenném a bukósisak használatát. Nem az autósok, hanem amiatt az 1%-nyi vaddisznó miatt.

Tehát Budapesten biciklizni nem veszélytelen – ahogy mellesleg sétálni sem – de a szabályok betartásával, óvatossággal és egy megfelelő bukósisak viselésével minimálisra lehet csökkenteni a kockázatokat. Talán csak szerencsém volt, de 5 év alatt egyszer sem szenvedtem balesetet, annak ellenére, hogy szinte minden nap használom a biciklit.

“Tüdőrákom lesz a kipufogók gázaitól.”

Mozgás közben mélyebbre vesszük a levegőt, a benzingőzből kétszer annyi káros anyag jut be a szervezetünkbe, mint autóban ülve. Ez tény. Viszont egy holland kutatás kimutatta, hogy még így is jobban megéri biciklire ülni: átlagosan egy évvel hosszabbítja meg az életünket a veszélyek figyelembevétele mellett a bicikli használata. Nyilván ezek az adatok a holland körülmények mellett igazak, de még ha el is osztjuk kettővel a leírtakat, az is elég jó eredmény. Nem beszélve arról, hogy többfajta légszűrő biciklis maszkot is találni már a boltok polcain.

Egyébként én ezért is szeretek a kis utcákon biciklizni, még ha kicsit kerülő is: kisebb a forgalom, lehet ráérősebb a tempóm és még a levegő is jobb. De a holland kutatás is magáért beszél. A végén egyébként hozzáteszik, hogy természetesen folyamatosan javulnának az eredmények abban az esetben, ha még több ember cserélné biciklire az autóját. Szóval bringára fel! 🙂

“Túl lassú a közlekedéshez, mindenhova előbb kellene elindulni.”

Tény, hogy hosszabb távokra nem mindig érdemes két kerékkel vállalkozni, kivéve ha az a tervünk, hogy így az aznapi edzést le is tudjuk – hiszen azzal is elmenne legalább másfél óra. Viszont kisebb távokra a bicikli több mint tökéletes. Íme két példa: az első munkahelyem közel volt az otthonomhoz, mindössze 2 kilométer volt összesen az iroda és a lakás között. Sétálva ez a táv nekem majdnem fél órámba került volna, BKV-val 20 percbe – ha szerencsém volt a buszok érkezésével – biciklivel pedig kényelmes tempóval 5 percig tartott az utazás. Amikor az iroda messzebbre költözött (5,5 kilométerre), akkor a sétálás ideje 1 óra lett volna, a BKV-s közlekedés 40 perc, biciklivel pedig 20-25 a lámpáktól függően. Kiszámolhatjuk, hogy ezzel naponta hány értékes percet nyertem magamnak. Még egy pont a biciklinek. 🙂

 

Budapesten biciklizni: pro és kontra | www.thepuur.com

“Nem tudok csinosan öltözködni biciklizés mellett.”

Ez az állítás valamennyire igaz: ha nagyobb a táv vagy melegebb az időjárás, könnyebben leizzad az ember, viszont ezen segíthet a lassú tempó vagy a váltóruha bepakolása (egy sima edzésre is így készülünk). Szerencsére sok munkahelyen megoldható már a zuhanyzás is, de nem mindenkinek van rá szüksége. Én régebben magassarkúban is képes voltam biciklizni, de ezt nem ajánlom senkinek, mert balesetveszélyes lehet. Tehát igényel némi rákészülést a dolog, de az előnyök és hátrányok mérleglésével mindenki eldöntheti, hogy melyik fontosabb számára. 

Budapesten biciklizni: igen vagy ne?

Nyilván nem lehet és talán nem is kell olyan választ adni, ami mindenki számára igaz lehet. A poszt írása közben igyekeztem félretenni a saját lelkesedésemet a biciklizés iránt (végül azt a részt is kihúztam, amiben bemutatom a némiképp csotrogány, de annál strammabb bicajomat, Villámot) és próbáltam egy viszonylag objektív képet adni erről a mozgásformáról a tapasztalataim segítségével. Azért titokban remélem, hogy sikerült meghozni a kedvét néhányatoknak hozzá. 🙂