Címke: személyes

a The Puur blog új irányt vesz

a The Puur blog új irányt vesz

Hetek óta halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását: meg szerettem volna várni, amíg elcsitulnak a változás hullámai, véglegesül az új diétám és újra beáll egy megszokott ritmusba az életem. De az is lehet, hogy csak féltem. Mi lesz az olvasókkal? Mi lesz a blog sorsa? […]

diétás mélypontok: ti vagytok a hétköznapok hősei

diétás mélypontok: ti vagytok a hétköznapok hősei

A diétás mélypontok problematikáját körbejáró háromrészes cikksorozatunk utolsó fejezetéhez érkeztünk, amiben olvasóink számolnak be arról, hogy ők hogyan élik meg és élik túl a rosszabb periódusokat, amikor a diétázás és életmódváltás különösen nehéznek tűnik. A sorozat első részében a saját történetemet olvashattátok, a második részben […]

diétás mélypontok: beszámolnak a téma nagykövetei

diétás mélypontok: beszámolnak a téma nagykövetei

Anno borzasztóan hálás voltam a sorsnak, amiért olyan korban élek, amikor az életmódváltás nehézségeit nem teljesen egyedül (illetve az orvosra, a könyvtárra és a kísérletezésre hagyatkozva) kell átélnem, hanem egy kattintással elérhetőek támogató csoportok, nagyszerű életmódváltó/diétás blogok és színvonalas portálok is. Persze ez egy kétélű fegyver, hiszen – legalábbis magamból kiindulva – mások online jelenlétét elnézve hihetjük azt, hogy mindenki jobban csinál mindent nálunk, ez a gondolat pedig remek táptalajul szolgál az önmarcangolás, a végletes elhatározások számára, illetve ahhoz is, hogy rosszul érezzük magunkat a bőrünkben. Márpedig a lelki egyensúlyra való törekvés legalább olyan fontos, mint a diétás előírások megtartása. Száz szónak is egy a vége, a nemes cél érdekében megkértem 5 nagyszerű bloggert, akik maguk is érintettek a szigorú életmódváltásban, hogy meséljenek arról, amiről általában keveset olvashatunk a neten: hogyan küzdjünk meg a diétás mélypontokkal, számukra hogyan lett fenntartható a diéta, nekik milyen nehézségeik vannak. Látni fogjátok, hogy van kiút a gödörből, ahogy az is egyértelművé válik a következő beszámolókból, hogy nem vagytok egyedül, nem vagyunk egyedül. 

Ezzel a bejegyzéssel folytatódik a múlt héten útjára indított cikksorozat, amiben a diétás mélypontokról rántjuk le a leplet közösen. Az első cikkben a saját tapasztalataimról írtam, ebben a posztban 5 bloggertársam nyilatkozik őszintén az életmódváltásról és annak sötét oldaláról, jövő héten pedig ti jöttök. 🙂

Meséld el a történeted!

Ha van kedved megosztani a diétás mélypontokról szóló történetedet, esetleg a számodra bevált/kudarcot vallott tippeket másokkal, vagy egyszerűen csak jól esne végre panaszkodni eszmecserét folytatni egy olyan közösséggel, aminek tagjai tényleg tudják, hogy min mész keresztül, akkor csatlakozz a cikksorozathoz te is! Küldd el az írásodat augusztus 31-ig a [email protected] címre vagy a Facebookon, mi pedig megjelentetjük a sorozat harmadik részében. Lehet akár 1-2 mondat vagy egy kisregény is, képpel, névvel, vagy anélkül, a formátum is csak rajtad áll. Mi nagyon örülünk minden közreműködőnek és biztos vagyok benne, hogy a sorstársaink is erőt merítenek majd minden sorból. 😉

Most pedig következzen 5 beszámoló, 5 szemszög, 5 diéta.

Diétás mélypontok vs. bloggerek

Noémi, Mozogj Noémivel blog

blog: matenoemi.hu

diéta: 160 grammos inzulinrezisztancia diéta, glutén-, tojás- és tejérzékenység

A mindenmentes IR mélypontjai

Ennél jobb nem is lehetne az időzítés, épp egy ilyenben vagyok. Nálam nagyjából 2-3 évente jön el a mélypont, nem is tudatosan az IR ellen irányulva, hanem úgy ráunok az egészre, csak a púp a hátamon az egész tervezés. Mert míg szeretek tervezni, egy excel tábla az életem, az étkezéseim megtervezését (bármennyire is ezt ajánlom mindenkinek, mert tényleg csak így lehet értelmesen kajálni) hatalmas nyűgnek érzem. Úgyhogy amikor beszippant a munka, a stressz, akkor valahogy este 11-kor, amikor véget ér a munka, sehogy sincs kedvem tervezgetni.

Nálam ott bukik el az egész, hogy nem tudok nemet mondani, így sokszor akkor is dolgozom, amikor tudom, hogy nem kellene, mert akkor nem fog beleférni a sütés-főzés. Márpedig ha ezt elhanyagolom, jön is Kraken (én így hívom azt az állapotot, amikor az IR-es hipózásos éhség vegyül az idegbeteg állapottal, amikor legszívesebben mindenki fejét leordítanám).  Úgyhogy az az első lépés, hogy gyakorlom a NEM-et.

Máté Noémivel készítettünk interjút a diétás mélypontokról | #thepuur #matenoemi #pilates #aviva

Nem is tudom, mi szokott ebből kirángatni, azt hiszem, talán az, hogy megpróbálom a diétában is alkalmazni azt, amit az élet többi területén magaménak érzek, hogy „nobody puts Baby in the corner”, kicsit bedühödöm ilyenkor és rájövök, hogy akkor is megmutatom, hogy megy ez nekem. Emlékeztetem magam arra, hogy szeretek szervezkedni, akár még a főzéseimet is. Ha akaratosabb vagyok, mint egy dacos hároméves, akkor lehetek abban is akaratos, hogy nem-nem-nem veszem meg az egészségtelen hozzávalókat. Mindig megpróbálok arra koncentrálni, amire büszke lehetek, ami jó tulajdonságom. Például hogy nagy családozós kajálásokat is végigtoltam úgy, hogy nem ettem semmit amiatt, mert azt mondták, „egyél még”, akkor jó lenne, ha ez a tudatosság saját elgyengülő felemmel szemben is meglenne.

Mindig emlékeztetem magam arra, hogy mennyivel jobb az életem, ha egészségesen étkezem:

–          nincs gondom az alvással

–          nincs Kraken és nem csak mások kedvelnek jobban, de én is saját magamat

–          nincs hányinger a nap legváratlanabb időpontjaiban, semmi nem korlátoz

–          nem mászik el a ciklusom, nem feszül a cicim hetekig, hanem csak a naptár pittyegéséből tudom, hogy menstruálni fogok

Ezekre emlékeztetem magam, meg arra, hogy ennél nehezebb feladatokat is teljesítettem már, ezzel is meg tudok birkózni. Én az a típus vagyok, aki kicsinyenként változtat, úgyhogy most épp ott tartok, hogy megint rendes kenyeret veszek és normális időpontokban étkezem. A következő lépés az lesz, hogy nekiállok megint mindenmentesen sütni, mert a tej- és gluténmentesség nálam mindig szebb bőrt és jobb inzulinértékeket produkál. Addig pedig próbálom megdicsérni magam minden apró siker után. Igenis büszke lehetek arra, hogy ma már az edzés megvolt, ma sokkal jobban kajáltam, mint két hete és a mákos gubának is ellenálltam.

Apró lépések, de előbb utóbb eljutok odáig, hogy megint minden szuperül megy és megint jó példa lehetek.

Noémi blogját itt olvashatjátok, az általa tartott online órákhoz pedig itt juthattok el.


Zsófi, Kittenish blog

blog: kittenish.hu

diéta: 160 grammos inzulinrezisztancia diéta

Képzeljük el a következő jelenetet: este van, egy hosszú munkanap után hazatérve gyorsan vacsorázom, majd elszaladok a boltba. Ha a bevásárlással megvagyok, átöltözöm, és a Margitsziget felé veszem az irányt egy jó kis esti futáshoz, esetleg otthon jógázom. Elégedetten lezuhanyzom, elvégzek néhány apróbb házimunkát. Már este van, ideje lassan ráhangolódni az alvásra… amikor hirtelen ráébredek, hogy elfelejtettem főzni, és másnapra már megint nincsen ebédem.

Az iroda közelében rengeteg étterem van ugyan, de csak töredékükben kapható velem kompatibilis ebéd-opció, és azt is elég hamar megunom. Elegem van az egészből, belefáradtam, nincs kedvem folyton azon gondolkodni, hogy mit egyek. Más csak betér a sarki kifőzdébe, és bármit, bármikor megehet. Az élet nem igazságos; úgy érzem, végképp betelt a pohár, és főzés helyett inkább egy ideig rosszkedvűen nézem a képernyőt, majd elmegyek aludni.

interjú Zsófival a Kittenish blog írójával a diétás mélypontokról #thepuur #diéta #kittenish

A fenti jelenet legalább havonta lejátszódik. Nálam a diétázás kicsit hullámvasút-szerűen működik, egyszer lent, egyszer fent. Párszor becsúszik egy-egy apróbb részlet, ami nem felel meg az IR-diéta kívánalmainak: egy kis majonéz a hús mellé, egy kocka tejcsoki, egy kis szelet puha, friss bagett… Néha tartok nem-diétás napokat, amikor úgy döntök, hogy megengedek magamnak bármit, de másnap mindennek vissza kell térnie a megszokott mederbe. Ilyenkor különösen fontosnak tartom, hogy ne szidjam magamat, és hogy ne használjam a “bűnözés” vagy “csalás” kifejezéseket; szerintem nem helyes a bűntudat érzését ilyen szinten összekapcsolni az étkezéssel, nálam ez könnyen önostorozásban végződne.

Bár mostanában többször veszem a kelleténél lazábban a diétázást, gyakran előfordul, hogy egy-egy nem-diétás nap után rájövök, hogy nem is hiányzik annyira az életemből a “tiltott gyümölcs.” A múltkor például ittam egy karamellás tejet egy túrós táskával a tejivóban, és rádöbbentem, hogy a tej túl édes, a túrós táska pedig túl száraz és darabos volt. Ha rossz az ízélmény, akkor nincs is miért hiányolnom, és legközelebb már egy árnyalattal könnyebben mondok nemet.

Zsófi blogját itt olvashatjátok, a diétával és életmódváltással kapcsolatos bejegyzéseihez itt juthattok el.


Iza, 160 gramm blog

blog: 160gramm.hu

diéta: 160 grammos inzulinrezisztancia diéta, tej- és gluténérzékenység

Egy kevés nem árt meg. Mindent kell enni, csak mértékkel. Ne vedd olyan komolyan, mert szerintem pont attól vagy beteg. Ma lazíthatnál kicsit a diétádon. – Mondatok, amiket sokszor hallottam, amikor valami olyannal kínáltak, amit nem fogadtam el. Nem állítom, hogy semmi nem tudna már kizökkenteni, de jelenleg megingások nélkül követem azt az étkezési módot, amiről úgy gondolom, hogy a legjobb nekem. Nem kőbe vésett elveket követek, a diétám a kezdetek óta változik, csiszolódik, alakul. Egy dolog állandó benne: az, hogy én döntök róla. Tájékozódom több forrásból, olvasok a témában, meghallgatom mások tapasztalatait, egyeztetek orvossal, dietetikussal, de a végső döntés mindig az enyém.

Az ételérzékenységek és az inzulinrezisztencia korlátokat szabnak az étkezésemben, de a szabad döntés joga megadja számomra az erőt a szabályok betartására. Bármikor ehetnék egy szelet sajtot, tejcsokit, vajaskenyeret, vagy cukrozott péksüteményt. Nem azért nem eszem, mert valaki tiltja, hanem azért, mert nem akarok magamnak rosszat. Ez most elég ahhoz, hogy ne is kívánjam, de volt már példa az ellenkezőjére. Voltam olyan lelki állapotban, amikor a pillanatnyi örömöt előrébb valónak tartottam, mint a vele járó következményeket. Akkor az számított, hogy valami finommal csillapítsam a negatív érzéseket, amik többek között családi veszekedésekből, munkahelyi konfliktusokból, párkapcsolati hullámvölgyekből, vagy egyéb nehézségekből fakadtak.

 

interjú Izával a 160 gramm blog szerzőjével a diétás mélypontokról #160gramm #thepuur #diéta #inzulinrezisztancia

 

A vigaszt jelentő falatok után a lelkiismeretfurdalás mellé mindig kellemetlen tünetek társultak. Az önismeret mélyebb szintjeire kellett ásnom ahhoz, hogy megértsem, ilyenkor mi történik velem. Amikor lelkileg kiegyensúlyozott vagyok, fel sem merül a diétaszegés gondolata, de amint kibillenek az egyensúlyból, felerősödik bennem a vágy, hogy diétán kívüli ételért nyúljak. Szerencsére az önfejlesztéssel olyan képességet nyertem, amivel felismerem az ilyen helyzeteket és még időben meg tudom kérdezni magamtól, hogy mi a gond. Ezzel tudatosul bennem, hogy a meglévőnél is nagyobb bajt okozok, ha félreeszem, ezért helyette feltérképezem a problémát és valódi megoldást keresek.

Iza blogját itt találjátok, az általa tartott – életmódváltók és IR-esek számára kifejlesztett – nézőpontváltó tréning részleteiről pedig itt olvashattok bővebben. 


Dóri, WANDER|FOOD|WONDER blog

blog: wanderfoodwonder.blog.hu

diéta: 160 grammos inzulinrezisztancia diéta, laktózérzékenység

Életmódot váltani nem egyszerű. Nem megy egyik pillanatról a másikra, de talán még egyik hónapról a másikra sem. Nekem legalábbis nem ment olyan könnyen, mint ahogy azt a női magazinokban olvastam. Nincs rá tuti recept, nincs olyan, ami mindenkinek egyformán működik. Nincs olyan, hogy mindig fent, igenis nehéz elkezdeni, és sokszor nehéz tartani. Mert igen, vannak hullámvölgyek és lesznek is.

De mégis mit lehet kezdeni ezekkel a hullámvölgyekkel?

2 évvel ezelőtt derült ki, hogy PCOS-es vagyok, és ehhez kapcsolódóan inzulinrezisztens is. De hogy kicsit se legyen egyszerű a képlet, laktózérzékeny is vagyok, és mostanság a gluténra meg húsra sem reagál annyira szuperül a szervezetem. Én rögtön egy nehezített pályán kezdtem az életmódváltást.

Éppen ezért szeretnék másoknak segíteni, és leírni pár olyan gondolatot, ami nekem segít azokban a bizonyos hullámvölgyekben.

Először úgy gondoltam az IR-re és PCOS-re, mint egy ellenségre, akit le kell küzdenem, ki kell iktatnom, vagy valamilyen formában eltüntetnem. Ezzel viszont csak tovább nehezítettem a helyzetem, hiszen ez nem egy olyan dolog, amit le kell küzdenünk. Ezzel meg kell tanulnunk együtt élni, megszeretni, és hálásnak lenni, hogy így alakult.

Most hülyének nézel. Miért kellene hálásnak lenni az IR-ért?- kérdezed.

interjú Dórival, a Wander Food Wonder blog írójával a diétás mélypontokról #thepuur #diéta #wanderfoodwonder

Amikor hullámvölgybe kerülök, és a pokolba kívánom ezt az egész mindenmentes életmódot, és csak vonszolom magam az edzőterem felé, akkor mindig ugyanazt a gondolatot húzom elő: Légy nagyon hálás Dóri azért, hogy így élsz!

Miért is?

Az IR étrendnek (tudatosan nem mondom soha azt, hogy diéta) köszönhetően csak minőségi alapanyagokat eszek, semmi szemetet, semmi gyorsat. Ennek köszönhetően sokkal tudatosabban kezelem a testem, a szervezetem, megtanultam figyelni, hogy mire milyen reakciót ad. Ezt is egy kis kincsként fogom fel, hiszen az emberek többségének fogalma sincs, hogy működik a teste, miért fáj éppen valamilyen testrésze. Egyet tud csak, gyógyszert bevenni. Ez pedig a legtöbb esetben kikerülhető lenne, ha figyelnénk magunkra.

Tudatosabban kell vásárolnom is, nem ám csak úgy beszaladok a szupermarketbe és belapátolok mindent a kosaramba. Első blikkre drágábbnak tűnhet ez az életmód, de ha tervezünk, és online vásárolunk például, akkor még pénzt is spórolhatunk rajta.

A harmadik dolog amiért hálás vagyok az iR-nek, az a sport. Valószínűleg sokszor gyártanék én is magamnak mindenféle kifogást, mint például fáradt vagyok, esik az eső, túl meleg van, és még a többi. Így viszont nincs kifogás, el kell menni edzeni!

Nekem sem mindig olyan könnyű ez. Rengeteget dolgozok, a saját vállalkozásom építem, mellette blogolok, és párkapcsolatban élek.

Van, hogy betelik az a bizonyos pohár, és ki is csordul.

Van, hogy elsírom magam, hogy miért én vagyok az a szerencsétlen, aki este 10-kor még másnapra süti a zsemléket, ahelyett, hogy egy pohár borral bekuckózva filmet nézne.

Van, hogy haragszom az egész világra, mert az éttermekben sokszor semmit nem tudok enni a salátán kívül.

Van, hogy gyenge vagyok.

De ez is hozzánk tartozik, ez is a miénk. Néha kell egy kis elgyengülés ahhoz, hogy újra tudatosítsuk magunkban az értékeket, újra hálát tudjunk adni azért, amilyenek vagyunk, és amilyen életünk van.

Dóri blogját itt olvashatjátok.


Gina, Stop Sugar blog

blog: stopsugar.cafeblog.hu

diéta: 160 grammos inzulinrezisztancia diéta

Nagyon sokat gondolkodtam az utóbbi időben azon, minden IR-esnél van-e olyan pont, amikor elege lesz. Feladja egy kis időre, csal, nem törődik azzal, mit eszik. Bárki életében jöhet olyan váratlan kudarc, tragédia, betegség, ami arra készteti, másodlagos szerep jusson a diétájának. Azt hiszem ez még a legszigorúbb keretek közt is megbocsátható. A lélek előrébb való, mint a test. A test pedig úgy is jelezni fog, hogy ez az állapot csak átmeneti legyen. Nos, számomra nem a tragédia, inkább a szeretet írja felül a diétámat. Hozzáteszem, nagyon-nagyon ritkán!

A legelső ilyen eset pár kanál rizzsel esett meg. Nem is ez volt az érdekes, hanem a mondanivalója. Az egyik rokonunkhoz voltunk hivatalosak, de, hogy senkinek ne legyen probléma, ebédidő helyett kora délutánra mentünk. Ettől függetlenül meglepetésből a háziasszony főzött nekünk. Ami még váratlanabb volt, hogy nekem külön készült! Nem volt 100% IR kompatibilis, de ez akkor nem érdekelt. Azáltal, hogy ő fáradozott értem, én pedig ettem a főztjéből egy életre ledőlt a köztünk lévő fal. Az a falatnyi rizs pedig igazán megérte!

interjú Ginával, a Stop Sugar blog írójával a diétás mélypontokról #thepuur #stopsugar #diéta #motiváció

A második egy elég friss sztori: igen nehéz időszakban, szintén az összekovácsolódást, a rokoni szálak egységesítését hivatott jelképezni az eset. Nyugdíjas apósom hagyományos recept alapján készült két darab palacsintájának a jelentése: „Szívvel készítettem, így tudom szavak nélkül kifejezni, örülök, hogy vagy nekünk!” Egyértelmű volt számomra, hogy megeszem; viszonozva ezt a szép gesztust.

Úgy gondolom, nem várhatom el mindig mindenkitől, hogy tudja, az én állapotom mit kíván meg. Évente egy ilyen ki nem mondott szó nekem megér ennyit. Ezeken az eseteken túl maximálisan támogatva vagyok a család, a barátok, a kollégák, az ismerősök részéről; a többi csak az akaratomon és a tudatosságomon múlik.

Gina blogját itt olvashatjátok.


Remélem mindenki talált néhány motiváló gondolatot vagy hasznos tippet a diétás mélypontokról szóló cikksorozat első (ha még nem olvastad, katt ide) és a mostani, második részében. Maradjatok velünk, jövő héten következik a sorozat harmadik része, amikor olvasóink – vagyis ti! – írjátok meg a tapasztalataitokat.

Ha volna kedved közreműködni, írj nekünk a [email protected] címre vagy a Facebookon

diétás mélypontok: ami a színfalak mögött zajlik

diétás mélypontok: ami a színfalak mögött zajlik

Pár hete rájöttem valami elég kiábrándítóra a bloggal kapcsolatban. Végigpörgettem a bejegyzéseket, próbáltam arra koncentrálni, hogy milyen benyomást keltenek összességében a képek és az írások – első blikkre megfelelőnek tűnt minden, de ettől függetlenül kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam. Itt vannak ezek a gusztusos receptek, […]

stresszmentesebb nyaralás: néhány hasznos tapasztalat és tipp

stresszmentesebb nyaralás: néhány hasznos tapasztalat és tipp

Miután az összes ismerősömnek és a családtagjaimnak is beszámoltam a B-kategóriás komédiába illő, ám szerencsére azért katasztrofálisnak nem nevezhető nyaralásunkról, eszembe jutott, hogy itt az ideje levonni a tanulságokat. És ha már itt tartunk, akár egy új bejegyzést is kanyaríthatok belőle: tanulságul magamnak és másoknak, […]

7+1 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik

7+1 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik

Nagyon szerencsés vagyok, mert nálunk a filmválasztás nem téma. Ha bármilyen módon kifejezem, hogy mit szeretnék nézni (például kéréssel, kitörő lelkesedéssel vagy a film cselekményének szenvedélyes felvázolásával), akkor általában azt nézzük, amit kiválasztottam magunknak. De ettől függetlenül én sem szeretem, ha a nézőpartnerem unatkozik – főleg ha látványosan teszi ezt – úgyhogy különösen nagyra értékelem, ha találunk egy olyan filmet, ami mindkettőnknek tetszik annak ellenére, hogy romantikus. Eléggé elterjedt jelenségnek tűnik a minőségi romantikus film felkutatásának problémája, úgyhogy összegyűjtöttem pár olyat, ami egyrészt nem túl ismert, másrészt nálunk nagy (ld. nem elalvásba torkolló) sikert aratott. A címre kattintva elérhetitek a filmekhez tartozó oldalt a Rotten Tomatoeson. Jó válogatást! 🙂

A ruhakészítő (The Dressmaker), 2015

Erről szól: Kate Winslet hazatér a szülőfalujába, hogy leszámoljon a külső és belső démonjaival, amik és akik gyerekkora óta kísértik. Közben udvarolni kezd neki Chris Hemsworth, de úgy, hogy mindenki elolvad. Egyébként az a gyanúm, hogy a ruhakészítés csak egy indok volt arra, hogy félmeztelenül lehessen mutogatni Christ. Nem mintha zavaró lenne a látvány. 😉

Ezért jó: Van benne minden, dráma, szerelem, személyiségfejlődés, extravagáns öltözékek és egy-két olyan fordulat, ami teljesen ledöbbentett. Amikor azt hinnénk. hogy tudjuk mi lesz a vége, akkor éppen hatalmasat tévedünk.

11 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik #thepuur #filmajánló

Lars és az igazi lány (Lars and the Real Girl), 2007

Erről szól: Ryan Gosling egy visszahúzódó, félszeg férfit játszik, aki hosszú idő után újra randizni kezd – legalábbis a családja ezt hiszi. Aztán amikor Ryan bemutatja a családnak szíve hölgyét – akit a neten ismert meg – kiderül róla, hogy egy embernagyságú baba, akit Ryan egy különleges pszichés állapotnak köszönhetően igazi lánynak hisz. Az orvos tanácsára az egész család részt vesz a színjátékban, ami számtalan vicces és megindító helyzetet eredményez.

Ezért jó: Nagyon ügyesen kerüli el a bugyuta vicceket, szórakoztató film érdekes karakterekkel és megindító jelenetekkel.

Hétköznapi mennyország (Så som i himmelen), 2004

Erről szól: A sikeres és arrogáns karmester egészségügyi állapota miatt hazatérni kényszerúl a szülőfalujába, ami egy pár fős település Svédországban. Nagy huzavona után a helyiek beszervezik a falu kórusának vezetésére, ez pedig sok ember életére lesz végzetes hatással.

Ezért jó: Visszafogott svéd dráma, aminek pont az egyszerűségben van az ereje. Hétköznapi hősök, hétköznapi poklok, szerelem, esetlen bunyózás és egy meglepő befejezés.

Holdfény királyság (Moonrise Kingdom), 2012 

Erről szól: Egy 12 éves fiú és egy 12 éves lány egymásba szeretnek, szövetkeznek, majd elszöknek otthonról. Hatalmas felfordulás kerekedik, miközben megpróbálják felkutatni őket.

Ezért jó: Tulajdonképpen bármelyik Wes Anderson-film felkerülhetett volna a listára. Vicces dialógusok, meglepő fordulatok, egyedi képi világ és stílus, sztárparádé – egy percre sem hagy elkalandozni. Szerethető őrület. 🙂

11 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik #thepuur #filmajánló

Gattaca, 2011

Erről szól: A (talán nem is olyan távoli) jövőben új, eugenetikai szabályok uralkodnak: az emberi faj tökéletesítése a cél, ezért mesterségesen szabályozzák a születendő utódok tulajdonságait, a társadalmi ranglétrát pedig a testi és mentális tökéletességhez igazítják. A legalsó kaszt azokból áll, akik természetes úton fogantak és megbocsáthatatlan hibákkal rendelkeznek (pl. rövidlátás, allergia). Ethan Hawke is közéjük tartozik, de szorgalmának, kitartásának és a szerencsének köszönhetően átveri a rendszert, hogy karriert építhessen. Közben beleszeret a gyönyörű Uma Thurmanbe, aki hátteréről semmit sem tud.

Ezért jó: Van itt minden: húsbavágó dráma, érdekes történetvezetés, folyamatos feszültség és Jude Law, aki végre nem a makulátlan szépfiút játssza.

Eleven testek (Warm Bodies), 2013

Erről szól: Eredeti és vicces film, ami javarészt zombikról szól. Bizony, zombiszerelem is létezik, mert miért ne, ezt a témát még nem járták körül teljesen a rendezők. Egy zombijárvány után a föld lakossága kettéoszlik: vannak a túlélők és a zombik – az előbbiek gettókban élnek az utóbbiak miatt, mindkét csoport üldözi a másikat. Ám amikor egy különleges zombifiú beleszeret egy élő lányba, ez az érzés olyan változásokat idéz elő nemcsak saját magában, de az egész társadalomban is, amire senki nem számított.

Ezért jó: Élvezhetően adagolt romantika és jó pár hangos nevetéssel telt perc jellemzi a filmet, üdítő volt látni. Azoknak is szeretettel ajánlom, akik nem rajonganak a zombis filmekért.

Mr Nobody, 2009 

Erről szól: Van, aki utálja, mások szeretik, mindenesetre nekem ez az egyik kedvenc filmem, és pont ezért hatalmas öröm, hogy Péter is kedveli. A történet egyszerű: főszereplőnk egy borzasztó szituációba keveredik gyerekként, ugyanis a szülei válásakor választania kell közülük. Ezt a traumát csak úgy tudja feldolgozni, hogy a 3 különböző választási lehetőséghez 3 (vagy több) különböző életutat csatol és dönteni próbál ezek alapján. A nézők végignézik mindhárom életet, nem tudják, melyik az igazi, és közben minden összefonódik… 

Ezért jó: Gyönyörű részletek, jól megválasztott zene, némi szürrealitás, különböző történeti síkok és rétegek – az első perctől az utolsóig figyelni kell. Aztán ahogy a film véget ér, az ember elmereng a saját életén is. Ez a film sokáig nem ereszt a markából.

11 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik #thepuur #filmajánló

+1

Vademberek hajszája (Hunt for the Wilderpeople), 2016

Erről szól: Ami egy gyönyörű és klisékkel teli történetnek indul, arról a film 10. percében kiderül, hogy korántsem az. A kezelhetetlen árva fiút befogadja egy idősödő házaspár. A férfi mogorva és elutasító, a nő tündéri és meglágyítja a gyerek szívét. A srácnak végre esélye lenne megtapasztalni a korlátlan szeretetet, ám a nő seperc alatt meghal és így magára marad a mufurc öregúr és a lázadozó kissrác, akik kénytelenek a hatóságok elől menekülni különböző félreértések és bonyodalmak miatt. 

Ezért jó: Habár nem klasszikus romantikus film, de mégis szerettem volna feltenni erre a listára, mert nagyon jó élmény volt megnézni mindkettőnknek – annak ellenére, hogy tele lehetne csöpögéssel is. Remek alakítások, váratlan fordulatok és sok nevetés, tökéletes feel-good film. 🙂