Címke: személyes

diétás mélypontok: ami a színfalak mögött zajlik

diétás mélypontok: ami a színfalak mögött zajlik

Pár hete rájöttem valami elég kiábrándítóra a bloggal kapcsolatban. Végigpörgettem a bejegyzéseket, próbáltam arra koncentrálni, hogy milyen benyomást keltenek összességében a képek és az írások – első blikkre megfelelőnek tűnt minden, de ettől függetlenül kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam. Itt vannak ezek a gusztusos receptek, […]

stresszmentesebb nyaralás: néhány hasznos tapasztalat és tipp

stresszmentesebb nyaralás: néhány hasznos tapasztalat és tipp

Miután az összes ismerősömnek és a családtagjaimnak is beszámoltam a B-kategóriás komédiába illő, ám szerencsére azért katasztrofálisnak nem nevezhető nyaralásunkról, eszembe jutott, hogy itt az ideje levonni a tanulságokat. És ha már itt tartunk, akár egy új bejegyzést is kanyaríthatok belőle: tanulságul magamnak és másoknak, […]

7+1 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik

7+1 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik

Nagyon szerencsés vagyok, mert nálunk a filmválasztás nem téma. Ha bármilyen módon kifejezem, hogy mit szeretnék nézni (például kéréssel, kitörő lelkesedéssel vagy a film cselekményének szenvedélyes felvázolásával), akkor általában azt nézzük, amit kiválasztottam magunknak. De ettől függetlenül én sem szeretem, ha a nézőpartnerem unatkozik – főleg ha látványosan teszi ezt – úgyhogy különösen nagyra értékelem, ha találunk egy olyan filmet, ami mindkettőnknek tetszik annak ellenére, hogy romantikus. Eléggé elterjedt jelenségnek tűnik a minőségi romantikus film felkutatásának problémája, úgyhogy összegyűjtöttem pár olyat, ami egyrészt nem túl ismert, másrészt nálunk nagy (ld. nem elalvásba torkolló) sikert aratott. A címre kattintva elérhetitek a filmekhez tartozó oldalt a Rotten Tomatoeson. Jó válogatást! 🙂

A ruhakészítő (The Dressmaker), 2015

Erről szól: Kate Winslet hazatér a szülőfalujába, hogy leszámoljon a külső és belső démonjaival, amik és akik gyerekkora óta kísértik. Közben udvarolni kezd neki Chris Hemsworth, de úgy, hogy mindenki elolvad. Egyébként az a gyanúm, hogy a ruhakészítés csak egy indok volt arra, hogy félmeztelenül lehessen mutogatni Christ. Nem mintha zavaró lenne a látvány. 😉

Ezért jó: Van benne minden, dráma, szerelem, személyiségfejlődés, extravagáns öltözékek és egy-két olyan fordulat, ami teljesen ledöbbentett. Amikor azt hinnénk. hogy tudjuk mi lesz a vége, akkor éppen hatalmasat tévedünk.

11 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik #thepuur #filmajánló

Lars és az igazi lány (Lars and the Real Girl), 2007

Erről szól: Ryan Gosling egy visszahúzódó, félszeg férfit játszik, aki hosszú idő után újra randizni kezd – legalábbis a családja ezt hiszi. Aztán amikor Ryan bemutatja a családnak szíve hölgyét – akit a neten ismert meg – kiderül róla, hogy egy embernagyságú baba, akit Ryan egy különleges pszichés állapotnak köszönhetően igazi lánynak hisz. Az orvos tanácsára az egész család részt vesz a színjátékban, ami számtalan vicces és megindító helyzetet eredményez.

Ezért jó: Nagyon ügyesen kerüli el a bugyuta vicceket, szórakoztató film érdekes karakterekkel és megindító jelenetekkel.

Hétköznapi mennyország (Så som i himmelen), 2004

Erről szól: A sikeres és arrogáns karmester egészségügyi állapota miatt hazatérni kényszerúl a szülőfalujába, ami egy pár fős település Svédországban. Nagy huzavona után a helyiek beszervezik a falu kórusának vezetésére, ez pedig sok ember életére lesz végzetes hatással.

Ezért jó: Visszafogott svéd dráma, aminek pont az egyszerűségben van az ereje. Hétköznapi hősök, hétköznapi poklok, szerelem, esetlen bunyózás és egy meglepő befejezés.

Holdfény királyság (Moonrise Kingdom), 2012 

Erről szól: Egy 12 éves fiú és egy 12 éves lány egymásba szeretnek, szövetkeznek, majd elszöknek otthonról. Hatalmas felfordulás kerekedik, miközben megpróbálják felkutatni őket.

Ezért jó: Tulajdonképpen bármelyik Wes Anderson-film felkerülhetett volna a listára. Vicces dialógusok, meglepő fordulatok, egyedi képi világ és stílus, sztárparádé – egy percre sem hagy elkalandozni. Szerethető őrület. 🙂

11 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik #thepuur #filmajánló

Gattaca, 2011

Erről szól: A (talán nem is olyan távoli) jövőben új, eugenetikai szabályok uralkodnak: az emberi faj tökéletesítése a cél, ezért mesterségesen szabályozzák a születendő utódok tulajdonságait, a társadalmi ranglétrát pedig a testi és mentális tökéletességhez igazítják. A legalsó kaszt azokból áll, akik természetes úton fogantak és megbocsáthatatlan hibákkal rendelkeznek (pl. rövidlátás, allergia). Ethan Hawke is közéjük tartozik, de szorgalmának, kitartásának és a szerencsének köszönhetően átveri a rendszert, hogy karriert építhessen. Közben beleszeret a gyönyörű Uma Thurmanbe, aki hátteréről semmit sem tud.

Ezért jó: Van itt minden: húsbavágó dráma, érdekes történetvezetés, folyamatos feszültség és Jude Law, aki végre nem a makulátlan szépfiút játssza.

Eleven testek (Warm Bodies), 2013

Erről szól: Eredeti és vicces film, ami javarészt zombikról szól. Bizony, zombiszerelem is létezik, mert miért ne, ezt a témát még nem járták körül teljesen a rendezők. Egy zombijárvány után a föld lakossága kettéoszlik: vannak a túlélők és a zombik – az előbbiek gettókban élnek az utóbbiak miatt, mindkét csoport üldözi a másikat. Ám amikor egy különleges zombifiú beleszeret egy élő lányba, ez az érzés olyan változásokat idéz elő nemcsak saját magában, de az egész társadalomban is, amire senki nem számított.

Ezért jó: Élvezhetően adagolt romantika és jó pár hangos nevetéssel telt perc jellemzi a filmet, üdítő volt látni. Azoknak is szeretettel ajánlom, akik nem rajonganak a zombis filmekért.

Mr Nobody, 2009 

Erről szól: Van, aki utálja, mások szeretik, mindenesetre nekem ez az egyik kedvenc filmem, és pont ezért hatalmas öröm, hogy Péter is kedveli. A történet egyszerű: főszereplőnk egy borzasztó szituációba keveredik gyerekként, ugyanis a szülei válásakor választania kell közülük. Ezt a traumát csak úgy tudja feldolgozni, hogy a 3 különböző választási lehetőséghez 3 (vagy több) különböző életutat csatol és dönteni próbál ezek alapján. A nézők végignézik mindhárom életet, nem tudják, melyik az igazi, és közben minden összefonódik… 

Ezért jó: Gyönyörű részletek, jól megválasztott zene, némi szürrealitás, különböző történeti síkok és rétegek – az első perctől az utolsóig figyelni kell. Aztán ahogy a film véget ér, az ember elmereng a saját életén is. Ez a film sokáig nem ereszt a markából.

11 romantikus film, ami (titokban) a pasiknak is tetszik #thepuur #filmajánló

+1

Vademberek hajszája (Hunt for the Wilderpeople), 2016

Erről szól: Ami egy gyönyörű és klisékkel teli történetnek indul, arról a film 10. percében kiderül, hogy korántsem az. A kezelhetetlen árva fiút befogadja egy idősödő házaspár. A férfi mogorva és elutasító, a nő tündéri és meglágyítja a gyerek szívét. A srácnak végre esélye lenne megtapasztalni a korlátlan szeretetet, ám a nő seperc alatt meghal és így magára marad a mufurc öregúr és a lázadozó kissrác, akik kénytelenek a hatóságok elől menekülni különböző félreértések és bonyodalmak miatt. 

Ezért jó: Habár nem klasszikus romantikus film, de mégis szerettem volna feltenni erre a listára, mert nagyon jó élmény volt megnézni mindkettőnknek – annak ellenére, hogy tele lehetne csöpögéssel is. Remek alakítások, váratlan fordulatok és sok nevetés, tökéletes feel-good film. 🙂

ezt tapasztaltuk ételérzékenyként Németországban

ezt tapasztaltuk ételérzékenyként Németországban

Nemrég megígértem a Facebookon, hogy beszámolok a németországi utunkról – különös tekintettel a diétás választékra – a tavalyi Ausztriáról szóló bejegyzés mintájára. Bevallom, nagyon nehezen kezdtem neki ennek a posztnak, mert rengeteg benyomás ért, amiket nem volt egyszerű átlátható formába önteni, majd mások számára is […]

interjú Máté Noémivel: IR, mióma, ételérzékenység és életöröm

interjú Máté Noémivel: IR, mióma, ételérzékenység és életöröm

Jó pár hónapja figyelemmel követem Máté Noémi munkásságát, egyrészt mert már régóta ki szerettem volna próbálni az Aviva tornát és érdekel a hatásmechanizmusa, másrészt feltűnt, hogy Noémi is hasonló diéta szerint étkezik, mint én. Furcsálltam a dolgot, naivan azt feltételeztem, hogy azok, akik napi szinten annyit […]

“nem elég vékony” – avagy a cikk, amit féltem kitenni

“nem elég vékony” – avagy a cikk, amit féltem kitenni

Szeretnék elmesélni egy olyan dolgot magamról, amiről a legtöbb ember a környezetemben mit sem sejt. Borzasztó félelmetes kiteregetni a szennyest, de hosszú tépelődés után arra jutottam, hogy a blog akkor lesz hiteles, ha megosztom veletek az életemnek ezt a részét is, hiszen gyökeresen kapcsolódik a diétához és – véleményem szerint – az autoimmun betegségek menedzseléséhez is.

A legkövérebb sovány ember

Hogy miről is van szó? 152 centiméter “magas” vagyok, a súlyom évek óta 46 kiló, szigorú “mindenmentes” diétát követek, amit az inzulinrezisztenseknek ajánlott életmóddal (tehát megfelelő szénhidrátbevitellel és sporttal) egészítek ki. Mindezek ellenére minden nap undorral néztem tükörbe, mindenhol a (kezdődő) elhízás jeleit láttam a testemen, a saját szememben sosem voltam elég vékony vagy elég szép. Gyűlöltem a testem, mindenhol a tökéletlenséget láttam meg rajta és fejembe vettem, hogy ha lefogyok 42 kilóra – vagyis az egyetem előtti súlyomra – akkor minden egy csapásra megváltozik majd. Ebben láttam a megoldást rengeteg problémámra, és ez az elhatározás az évek múltával egyre jobban elhatalmasodott rajtam.

Reggelente ahogy kikeltem az ágyból, az utam a fürdőszobai mérlegünkhöz vezetett, hogy megnézzem “a helyzetet”. Hiába mutatta szinte minden nap nagyjából ugyanazt a kijelző, én csak akkor voltam boldog, ha a szám csökkent az előző napihoz képest. Ha nem így történt, akkor azonnal szidni kezdtem magam, szinte tudattalanul. Ha kedvező volt a szám, az örömöm akkor is csak 2 percig tartott, amíg eszembe nem jutott, hogy:

  • ez nem elég
  • úgyis “visszahízom” majd, hiszen nincs akaraterőm

És a negatív spirál ezzel el is indult, így kezdődött minden reggelem, kivétel nélkül. Igazából nem is csodálom ezek után, hogy a testem ellenem fordult, cseppet sem bántam vele jól. Főleg ha hozzáteszem a bűnlajstromhoz az összes többi kis húzásomat is ellene: a bűntudatos evést, a folyamatos szapulást és a vég nélküli belső monológokat arról, hogy mennyire lusta vagyok.

A végső állomás

Voltak jobb időszakok is, de állandóan visszacsúsztam a saját mocsaramba, ahol a fogyástól vártam a megoldást szinte mindenre. Hogy akkor majd szebb leszek, meg népszerű és magabiztos (!). Nem is értem, hogy hihettem, hogy az önutálat mesteri szintre emelése fog majd elvezetni az önbizalomhoz… Természetesen amikor “kívülről” néztem magam, egyértelmű volt a gondolatmenetem abszurditása, de az ember ritkán nézi objektív szűrőn keresztül saját magát, és ez a negatív testkép annyira zsigeri volt, hogy egy idő után teljesen átvette az uralmat az ítélőképességem felett.

Nem történt semmi végzetes, nem lettem anorexiás sem, viszont elértem egy félelmetes mélypontot, méghozzá azt, amikor a tökéletes test reményében kvázi bátorítani kezdtem a betegségemet. A Crohn miatt egyre többször ment a hasam és én örültem neki. Próbálok leszokni önmagam címkézéséről, úgyhogy ahelyett, hogy végtelenül ostobának titulálnám ezt a hozzáállást, próbálok empátiát és szeretetet tanúsítani az akkori önmagam felé. Hiszen valójában ezzel a fogyás-mániával csak a saját segélykiáltásomnak adtam medret, elégedetlen voltam magammal, és a legegyszerűbb ilyenkor a büntetés vagy a hamis megoldások hajszolása – hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy a valós problémával szembe merjünk nézni.

Olyan nincs, hogy “elég vékony”

Aztán elértem a várva-várt súlyt és nem történt semmi. Ugyanaz az ember maradtam, ugyanazokkal a problémákkal és félelmekkel, csak sokkal rosszabb állapotban. Beláttam, hogy az “elég vékony” nem létezik. Nem a fogyás volt a kulcs, rájöttem, hogy az amúgy is agresszív betegségeim alá adtam a lovat és így esélyem sincs meggyógyulni, nemhogy boldognak lenni, szóval változtatnom kell. Valahogy meg kell találni az arany középutat.

Nem volt elég reálisan látni a helyzetet, akarnom és éreznem kellett, hogy ez így nem mehet tovább. Eleinte sokszor visszaestem a régi rutinba, de fokonként haladva most már elértem, hogy ne legyen bűntudatom evés közben, hogy elég legyen kéthetente ráállni a hülye mérlegre és értékeljem a kinézetem egyes részeit. És, hogy merjek erről beszélni. Talán mondanom se kell, hogy a jóga mennyit segített abban, hogy megtanuljak hálát érezni a testem iránt.

Igazi célok

Még hosszú az út a Nirvanába, de haladok. Amikor elkap a gépszíj és visszaesek a jó öreg rutinokba, akkor próbálok megállni egy percre, elfogadni a dühöt, majd emlékeztetni magam arra, hogy megérdemlem a szeretetet. Ilyenkor igyekszem felidézni azt is, hogy az életem most történik, nem pedig majd egyszer, amikor elértem egy irreális célt, tehát most van lehetőségem megteremteni a boldogságot saját magam számára. Emellett pedig már vannak valós, egészségesebb céljaim is, mint például:

  1. Elfogadni azt a tényt, hogy a tökéletes nem létezik – mások vagyunk, máshogy látjuk a világot. Ami nekem tetszik, az talán másnak nem, de attól még mindkettőnknek lehet igaza. Nem kell arra törekednem, hogy mindenki szeressen.
  2. Abbahagyni saját magam szapulását – a jóra koncentrálni helyette – hogy saját magam hű támogatója legyek, ne az ellenlábasa. 
  3. Reális elvárásokat támasztani magam felé.

Azt hiszem ez a bejegyzés nem született volna meg, ha Kittenish nem veszi a bátorságot néhány hete és írja meg a saját történetét. Köszönöm tehát Zsófinak, hogy “utat tört” ezen a veszélyes és zord vidéken! Nagy megkönnyebbülést jelentett kiadni ezt magamból.

Tudom, hogy sokan küzdünk a negatív testképpel, és remélem, hogy ez a bejegyzés többeteknek segít majd abban, hogy elinduljon – vagy tovább menjen – egy egészségesebb úton. Menjünk együtt, és ha van kedved, oszd meg velünk a történetedet te is. 🙂